Valeria Levitina neve sokak számára egyenlő az anorexia legszörnyűbb következményével. Pedig az élete nem egy tragikus történet csupán, hanem egy sor félreértés, társadalmi nyomás, személyes bizonytalanság és feldolgozatlan trauma.
Az a nő, akit egykor Miss Chicagoként ünnepeltek, végül a világ legvékonyabb nőjeként került a hírekbe. Olyan betegség áldozata lett, amely elkerülhető lett volna, ha a dolgok másképpen állnak egésszé.
Valeria Moldovában született, majd az Egyesült Államokba költözött családjával. A környezetváltozás, a beilleszkedés és a szigorú otthoni étkezési szabályrendszer mind táptalaja lettek a későbbi gondoknak.
Édesanyja félt attól, hogy lánya elhízik, és kövéren kevesebb lehetősége adódik boldogulni. Ezért korlátozásokkal, tiltásokkal és folyamatos kritikával illette lányát, akinek gyerekkora ilyen körülmények között telt el. Ez a nevelés önmagában nem növeli az anorexia kockázatát, de a testtel való elégedetlenségét igen. Az érzékeny gyerekek, különösen a maximalisták nagyon megszenvedik.
Valeria nem azért lett anorexiás, mert az elvárható volt a modelleknél. A hajlam már ott volt benne, nem beszélve a testével kapcsolatos bizonytalanságról és kontrollról. A modellipar mindezt csak felerősítette benne. Azok a lányok, akik azokban a körökben mozognak, folyamatos elvárásoknak vannak kitéve. Állandóan hasonlítgatják őket, a versenyhelyzet mindennapos, és a szakmai visszajelzések sem az eredményeket díjazzák, hanem a testre korlátozódnak.
Valeria több interjúban elmondta, hogy a leadott kilók után fantasztikusan érezte magát. Úgy gondolta, ura a testének. Nem a vékonyság illúziója tévesztette meg, hanem a siker, hogy képes fogyni egyre többet.
Az anorexia azonban nem szimpla fogyás vagy diéta. Egy összetett pszichiátriai zavar, amely gyakran évekig tart, de nem ritka az sem, ha egy életen át kitart. Az ő esetében kalóriamegvonással kezdődött, majd fokozódó félelemmel folytatódott, amely az evéstől való rettegésben csúcsosodott. Folyamatosan veszítette el a súlyát, közben eltávolodott az emberektől, eközben a tükörben mindig nagynak és kövérnek látta magát.
Élete végére már csak 25 kg volt, ami orvosi értelemben egyenlő az életveszéllyel. A szíve, immunrendszere és hormonrendszere sem működött megfelelően. Hiába hitte a közvélemény, az egykori modell nem dicsőítette az anorexiát, sőt egyre többször kért segítséget, de már sikertelenül. Videóiban megmutatta testét, hogy elrettentsen másokat, akik hozzá akartak hasonlítani. Bevallotta, mennyire fél a betegségtől, és kérte a médiát, hogy ne romantizálja a kóros soványságot. Sok fiatal mégis példaképének tekintette, amely mélyen elszomorította.
Ekkoriban már hiába igényelt orvosi segítséget, szervezetét nem lehetett regenerálni.
2013-ban, 39 évesen halt meg. Teste fokozatosan mondta fel a szolgálatot a hosszú ideig tartó alultápláltság miatt. Halála nem hirtelen következett be, hanem fokozatos összeomlás következménye lett.
Fontos megemlíteni, hogy nem ő tette magát tönkre szándékosan, hanem egy kezeletlen pszichiátriai betegség, amely évről évre rombolta.
Az anorexia nem akaratgyengeség, nem szeszély vagy hiúság. Egy súlyos, sok esetben gyakran halálos kimenetelű kórkép, amely megfelelő ellátás nélkül egyre mélyebbre visz. A világot sokkolta a halála, amely rámutat egy ma is érvényes problémákra: a testképzavar egyre fiatalabb korban jelenik meg, a szépségipar továbbra is irreális ideálokat közvetít, és a társadalom is csak akkor figyel fel az ilyen emberekre, ha már túl késő.
Valeria Levitina élete figyelmeztetés: nem a testet kell megbüntetni a félelmeinkért, hanem a félelmeket kell meggyógyítani, mielőtt végzetes rombolásba torkollik az élet.
Kép forrása: Pinterest
