Száz éves lett Sir David Attenborough. Egy ember, aki megélt egy olyan századot, amely a történelem egyik legjelentősebb időszaka volt. Egy olyan tudós, akinek hangját, mosolyát mindenki ismeri, mert tele van kíváncsisággal és lelkesedéssel.
1926-ban még egy olyan világban született, amelyben, még kimondani is furcsa, de nem létezett televízió, és a legtöbb családban alig tudtak valamit a dzsungelekről, óceánokról, kövületekről. Gyerekként minden érdekelte, ami természettel kapcsolatos, ami akkor talán nem is volt akkora dolog, de ez a kíváncsiága később sem múlt el. A csendes, visszafogott fiúból később olyan felnőtt lett, aki hangjával, tudásával kontinenseket kötött össze.
Átélte a második világháborút is, amely az emberiség egyik legsötétebb korszaka volt, és azt is megtapasztalta, hogyan válik a világ gyorsabbá, hangosabbá. Ő azonban maradt, aki volt.
Amikor a BBC-nél kezdett dolgozni, még nem sok természetfilm készült, különösen nem olyan, amely lekötötte a nézőket. A technika még kezdetleges volt, az utazások veszélyesek, és a holmi, amivel filmeztek pokolian nehéz. Ő azonban eljutott a világ addig kevéssé ismert pontjaira, mesélt a vulkánokról, sivatagokról és a sarkvidékekről is. Olyan állatokat mutatott meg az embereknek, amelyeket addig talán csak tudósok láthattak. Minden munkája az ismeretterjesztésről szólt, nem a hírnév motiválta. A világot hozta közelebb, és a kamerák által bemutatta, milyen az élet olyan helyeken, amelyekről még nem is hallottak a nézők. A természet maga volt a csoda, ahogy ma is. Az a fajta tudós volt, és ma sincs ez másképpen, aki nem magát, hanem a világot tolta előtérbe.
A legfantasztikusabb mégis ebben a 100 éves életútban, hogy Sir David Attenborough sosem keseredett meg, pedig látta, hogyan pusztulnak ki állatfajok, hogyan tűnnek el erdők, korallzátonyok. Végig hitt abban, hogy az emberek képesek változni, és megértik, hogy a természet pusztulása önmagunk pusztítását is jelenti.
Még 90 éves kora után is dolgozott, filmezett. A bolygó hangja maradt és az ma is. Gyermeki lelkesedése, kíváncsiága sosem tört meg. Tisztelettel és szeretettel tekint az életre ma is. Hiába lett a világ gyors, ítélkező és fáradt, ő arra emlékeztet mindenkit, hogy lehet lassan élni és alázattal létezni még akkor is, ha az egész világ ismeri a nevét.
100 évnyi történelem és csoda. 100 évnyi kíváncsiág és mérhetetlen szeretet, amely jellemzi a világ egyik legismertebb tudósát, aki miatt más szemmel nézünk ma egy bálnára, egy csimpánzra vagy épp a Föld bolygóra.
Isten éltesse sokáig! Köszönjük, hogy általa és tanítása által megtanultunk jobban figyelni és rálátni a természet apróságaira és ezzel együtt a tökéletességére is.
Kép forrása: Pinterest
