Ahogy múltak a hetek, Panna egyre elkeseredettebb lett. A mérleg nyelve nem mozdult, és hiába küzdött, mintha semmi sem változott volna. Egyik nap azért pityergett a tükör előtt, mert rátört egy újabb, minden eddiginél hevesebb falásroham, másnap meg azt vette észre, hogy a karja vastagabb lett, ugyanis feszült rajta a blézere. Ábel minden egyes alkalommal annyit mondott, hogy az edzés kemény munka és nem látványos az elején. Ebben tökéletesen igaza volt, mert a tükör Panna legrosszabb formáját mutatta. Ágika viszont szárnyalt. Állítása szerint nyolc kilót fogyott, tele lett energiával, és kezdett beleszerelmesedni a kopasz fickóba, és ettől még az étvágya is csökkent.Ezek után egyre kevésbé volt kedve hozzá, és voltak olyan napok, amikor fel se vette a telefont, ha ő hívta.
Már a negyedik hónap közepén jártak, amikor Panna arra ébredt, hogy a mérleg nyelve megmozdult, de aminek a legjobban örült, az az volt, hogy egy rég kihízott szoknyájának dereka lötyögött rajta. Mintha az arca is átalakult volna. Kezdett magához térni, és ahogy múltak a hetek, a kilók olvadtak, mint a reklámokban, csak épp nem maradt utánuk zsírtócsa.
Lassan, de vészesen közeledett a hatodik hónap vége, és Panna meglepve látta, hogy lement tíz kiló, és ami még maradt, az sem volt annyira puha és folyós, mint eddig.
– Ugye, tudod, hogy a jövő héten lesz hat hónapja, hogy együtt dolgozunk? – kérdezte Ábel egyik péntek délután. Odakint alkonyodott, bent áradt a tömény tesztoszteronszag.
– A napokban jöttem rá. Elszállt az idő! – nyögte Panna a súlyzók alatt. A srác elmosolyodott és bólintott.
– Látod már a változást? – nevette el magát. – Ha nem, akkor állj most fel, és nézz magadra a tükörben! Mire vársz? Ideje szemügyre venned a tested, nem gondolod?
Az asszony feltápászkodott. Érezte, hogy mindene könnyebb, és a tükörképe úgy vigyorgott, mint a vadalma.
– Jobban nézek ki – suttogta.
– Nem hallom! – kacagott a srác. – Mondd ki hangosan! Ne félj, itt a zene miatt senki nem hall, de neked hallanod kell magad.
– Jobban nézek ki! – ismételte immár hangosabban. – Sokkal jobban. Úristen, tényleg mennyivel feszesebb a karom és a derekam is vékonyabb lett! – Kis híján elsírta magát, amikor végre el merte hinni, hogy nem volt hiába minden kínlódás. Még az sem, hogy mások előtt szégyenkezett, hogy öregnek és elhanyagoltnak tűnt, most meg kivirágzott.
– Nagyon büszke vagyok rád! Egyszerűen tudtam, hogy képes vagy rá! Még egy hét, és a jövő szombaton vár rád egy vacsora.
– Apáddal?
– Persze! Majd kitalálok valamit és elcsalom.
– Ugye, tudod, hogy nem ígértem többet?
Ábel megcsóválta a fejét. Az asszonyra pillantott, és mosolygott belül. Épp olyan, amilyenre az apja vágyik. Kedves, figyelmes, olykor heves, és mérhetetlenül őszinte. A kitartásáról nem is beszélve.
– Remélem, képes leszel elfogadni magad, és végre azt látod, amit mások. Panna szép lettél! Pontosabban még szebb, mint voltál, de nem a fogyás miatt. Úgy érzem, más is megváltozott benned…
– Te aztán értesz a nők nyelvén!
– Én megmondtam a legelején, hinned kellett volna nekem. Most azonban még van tizenöt percünk, gyalogolj fel a hegyre, egy-kettő! Rendben?
– Te egy hajcsár vagy, de persze megyek és olyan emelkedőt állítok a gépen, hogy kiköpöm a tüdőm…
A fiú felnevetett. A telefonja után nyúlt, és egy rövidke üzenetet küldött az apjának. Ennyi állt benne: Vacsora jövő szombat este a kedvenc helyeden? A válasz azonnal megérkezett. Okvetlenül. Elvigyorodott. Jó kis meglepetésben lesz majd része, de nem bánta. Panna felkaptatott a csodagépek egyikén a hegyre, majd úgy jött le, hogy patakokban folyt róla a víz… Az járt a fejében, hogy nem lehet csúnya Ábel apja, ha ilyen helyes fia van. Kifejezetten megkedvelte, pedig az edzések alatt nem lelkiztek, inkább lazán beszélgettek, már amikor képes volt egyáltalán megszólalni.
Érdekes módon Ágika egyszer sem mondta neki, hogy mennyire más lett. Inkább azon sopánkodott, hogy az ízületei nehezen bírják az edzőtermi megterhelést. Már egy ideje nem találkoztak, ezért úgy döntött, ideje elhívnia magához, megmutatni neki, milyen az, amikor valakinek az ízületei megfiatalodnak. Lásson csak csodát, az kis dög, aki nem dicséri meg soha.
Folytatjuk…
