Luca
Kétszer is megmosom a hajam, mert nem vagyok elégedett a puhaságával. Valószínűleg le kell cserélnem a balzsamom, túlságosan hozzászoktam. A fürdő hatalmas tükrében megvizsgálom magam és megállapítom, hogy izmosabb lett a fenekem meg a combom. Mégiscsak számít a hajnali futás, nyugtázom, bár hajnalonként nem mindig ezt gondolom. Huszonkilenc vagyok, ambiciózus, elszánt és lusta.
Az életem rendben van és ez látszik rajtam. A mosolyom nem mímelt, hosszú, hullámos fürtjeim egy olyan nő képét mutatják, aki tudja, mit akar és azt el is éri. Nem vagyok törtető vagy munkamániás, de odateszem magam, így szépen haladok felfelé a ranglétrán. Pár éven belül saját cégem lesz, ebben is biztos vagyok, mert már most jobban benne vagyok a dolgok sűrűjében, mint a főnököm, aki kezd belefásulni a munkába.
Lehet, hogy mindent akarok, de ezért szinte mindent el is érek. Hatalmas lakásunkat úgy rendeztük be, hogy Somával nem zavarjuk egymást semmilyen körülmények között. Egy apró edzőterem is tartozik hozzá, semmi extra, de arra jó, hogy este még megmozgassam az izmaim.
Somával két éve ismertük meg egymást egy céges összejövetelen, ahová ő külsősként volt hivatalos. Nem volt különleges este, de arra jó volt, hogy találkozzunk és beszélgessünk. Azonnal feltűnt, mennyire jól összepasszolnak a gondolataink és a nézeteink a világról. Mindketten nagyra értékeljük a szabadságot és a függetlenséget, ami nem jelenti, hogy nem szívesen vagyunk egymás társaságában. Szeretünk utazni, kirándulni, de kifejezetten igényeljük a külön töltött időt. A szex már az első pillanattól kezdve tökéletes volt köztünk, már ha van ilyen. Soma figyelmes és ötletes, én pedig szenvedélyes és odaadó. Minden együtt van ahhoz, hogy kiegészítsük egymást, mégse telepedjünk a másikra.
Már a kezdet kezdetén megegyeztünk, hogy nyitottan fogunk élni. Semmi konvenció, semmi megszokás, inkább csak az együtt töltött idő öröme lesz, ami összetartja kettősünket. Nem akarok azzal a közhellyel jönni, hogy rövid az élet, de valljuk be, az. Nincs kedvem egy reggel arra ébredni, hogy nem is éltem. Szeretnék mindent megélni jól, mélyen, de persze akadnak majd olyan dolgok és történések is, amelyeket nem kell túlragozni.
A legfantasztikusabb, hogy Soma hasonlóan látja a jövőt. Harminc éves, sokat dolgozik, de nem annyit, hogy örökösen jajgasson a munka miatt. Lakásunk szent, munkát haza nem hozunk, és lehetőleg kerüljük a munkahelyi sztorikat, a problémák ecsetelését meg pláne. Ez nem mindig sikerül, de törekszünk rá.
Én legszívesebben futni meg úszni járok, ő mindkettőt utálja. Azt mondja, céltalanok. Hiába említem neki az időt, a távot, nevet rajta. A fallabda az más, jegyzi meg, ott van értelme a mozgásnak. Ez pedig nem más, mint a verseny és a győzelem. Ennél jobb motiváció nem kell. Viszont csak ütemesen döngetni a lábad a Margit-szigeten egyszerűen nonszensz. Rossz időben meg egyenesen durva. Ezen persze nem veszünk össze, mindenki azt csinálja, ami neki tetszik.
Pontosan úgy vagyunk ezzel, mint a kajával. Én alig eszem húst, de nem vagyok kimondottan vegetáriánus, csak nem vágyom az ízére. Ő viszont nem eszik gombát, tejterméket is alig, édességet meg minimálisan. Így csak ritkán főzök, de ezzel megmarad a főzés öröme. Nem veszek el a mindennapi robotban, ahogy anya, aki minden napra kitalál valami újat, szerintem már szakácskönyvet írhatna. De csak legyint és közli, hogy ő ezt élvezi.
A párosunk azért is működik jól, mert szeretünk olvasni, ő a neten, én papíralapon. Így sose zavarjuk egymást, mégis feltöltődve bújunk este egymás mellé. Azt mondtam már, hogy külön alszunk? Barátnőim nem tudják megemészteni, mert szerintük ez gáz. Hiába magyarázom nekik, hogy mennyivel kényelmesebb egyedül az ágyban. Hümmögnek, meg helyeselnek is, de jönnek a meghittséggel meg összebújással. Én ebben nem szenvedek hiányt, mert Soma mellé mindig oda lehet kucorodni, ha kedvem van, és ha rá tudom venni, még a talpam is megmasszírozza. Ezt a tevékenységet nem kedveli nagyon, azt mondja, macerás, fáj a csuklója tőle, de megteszi, ha szépen nézek rá. Abszolút jó fej, nem vitatkozós fajta.
Két év alatt nem sokat vitatkoztunk, ha mégis, akkor sem tartott sokáig. Pedig egyikünk sem megalkuvó, csak nem akar játszmázni. Ezért nem húzzuk egymás agyát és nem futunk hiábavaló köröket.
Ami még pozitív a mi kapcsolatunkban az a féltékenységmentesség. Van ilyen szó? Mindegy, hogy van-e, mi nem érezzük. Ha Soma mással akarna lenni, én nem csinálnék balhét, elvégre a nyitott élet erről szól. Ő is pontosan ezt gondolja. Eddig tudtommal nem került rá sor. Én nem unom őt, ő nem un engem. Heti három-négy alkalommal biztosan szexelünk, és ha a körülmények engedik, nem itthon. Voltunk már sok helyen, mert a veszély felerősíti a vágyakat. Egyszer egy kilátó is összejött, de már a szaunától kezdve az erdőn át sok helyet kipróbáltunk. Egyedül a lift nem jött össze, túl rövid az idő, és direkt beszorulni meg ciki lenne. Minden ilyen kaland után sokat nevetünk és ez meghittebb számomra, mint mellette feküdve bosszankodni a horkolása miatt, amit a barátnőim fenemód romantikusnak gondolnak.
Szeretem Somát, de nem vagyok belé szerelmes. Hogy ez miért van, nem tudom, hiszen minden adva van a szerelemhez és mégsem. Örülök neki, élvezem a vele töltött szexmentes időt is, de a szerelmet nem érzem. Nem bánom, mert nekem így is megfelel, tökéletes az egész. A pillangók meg röpködjenek másoknál fél évig és utána meg majd szétmennek. Nem, nem hiszem, hogy a szerelem hatása olyan óriási, mint ahogy a filmek sugallják. Mindez csak csali, amit a média és kereskedők találtak ki, hogy nagyobb nézettségre vagy jövedelemre tegyenek szert. Ha nem így lenne, akkor miért van az a sok válás, sárdobálás?
A mi kettősünk remekül működik, és bárki bármit mond, mi nem akarunk mást. Különben is ki az a bárki meg mindenki, akinek a véleményétől tartanom kellene?
Amikor feltekerem a hajam a bolyhos, vastag törölközőbe, eszembe jut valami. Érzem, hogy a combom belső felén elindul a borzongás. Egy pillanatra lehunyom a szemem és átengedem magam a gondolatnak.
Kedvesem, párom, vagy nevezzük akárkinek, ébredezik. Hallom, hogy a konyhában elindul a kávéfőző. Csütörtök van, az ő napja. Neki kell meglepnie egy könnyű reggelivel. Beosztottuk egymás között. Az övé minden páros nap, az enyém a többi, kivéve a vasárnapot, amikor nem kell reggeli, kávét meg az főz, aki korábban ébred.
Az érzés, amelyet a gondolat kivált belőlem, nem múlik. Belebújok a köntösömbe és kilibbenek a konyhába. Szép hátú, jó fenekű Somám rám mosolyog és kitölti a tejeskávét a bögrémbe.
– Arra gondoltam, szervezzünk egy édes hármast! Mit szólsz hozzá? – mondom könnyedén.
– Két nővel? – kérdi somolyogva.
– Nem, két pasival, ha benne vagy.
Rám néz és elneveti magát.
Következő rész:
fotó: Pinterest
