Elegáns konty, szolid barnaság, ünnepi smink, selyemfényű fehér kosztüm… sugárzó volt, szinte minden szem rá szegeződött. Élvezte is a figyelmet, mert hát, ugye, nem mindegyik hatvanas évei felé közeledő nő mondhatja el, hogy csinos, elegáns és vonzó.
A családtagok kötelező-udvarias köszöntése után a barátok felé vette az irányt: friss prédaként vetette rá magát a lánya kollégáira és sporttársaira. Néhány érdeklődőnek tűnő, de roppant felületes kérdés után átvette a szót, és áradozni kezdett két évtizeddel korábbi világkörüli turnéiról, és idősebb lánya tavalyi luxusesküvőjéről. Micsoda pompa, méregdrága ruha, és svájci, nemesi családból származó vej!
Szinte észre sem vette, hogy a kis násznép meghatott csendbe burkolózott. Megérkezett a menyasszony, az ő kisebbik lánya…
Mi tagadás, nem volt egy szépségkirálynő – a kissé kiálló fogai miatt sosem mosolygott, a vastag szemüvege pedig Betty Boop-osra nagyította tekintetét – de még így is varázslatosan szép menyasszonyként lépdelt az ő szeretett Dávidja mellett.
Az ifjú feleség büszkén húzta ki magát, amikor az anyakönyvvezető kimondta új családnevét. Anyja fintorgott egyet, amit persze néhányan észre is vettek. “Hát, nem cseng valami jól, na.” – vonogatta a vállát az örömanya.
Az esküvői vacsora jókedélyű sztorizgatása éjfélkor ért véget egy bejelentéssel: még ebben az évben gyarapodik az új család… Az örömanya végképp kiszorult a rivaldafényből – nem is rejtette véka alá, mennyire nem tetszett ez neki. “A legközelebbit majd én szervezem, és ígérem, asztalon táncolós buli lesz!” – súgta az egyik rokonnak, aki cinkos mosollyal díjazta a jóindulatúnak nem nevezhető megjegyzést.
fotó: Pinterest
