A feleségem egy idióta. Régóta tudom, csak nem akarom a nap minden percében orra alá dörgölni.
Fárasztó egy ilyen nővel élni, de szeretem. Húsz év van mögöttünk, és én már nem mondogatom neki, hogy próbáljon meg e világban élni. Úgyse...
Péter túl volt egy váláson és egy hosszabb élettársi kapcsolaton, amikor eldöntötte, hogy Saci az élete része lesz. Sokat vívódott rajta, de amikor megszületett benne a döntés, megnyugodott. Tudta ő, hogy a Sors könyvében néha igen kuszák a sorok,...
Lehet, hogy senki nem hiszi el, de vártam rád! Mindennél és mindenkinél jobban. Nagyon régen felkészítettem a szívem és lelkem arra az érzésre, amellyel befogadlak az életembe. Nem azért fogadlak be, mert nekem nem lehet gyerekem, hanem mert mindig...
Ma egy beszélgetés során, amelyben jobbnál jobb történetek kerültek elő, az is szóba jött, hogy mennyire más volt régen szabad gyereknek lenni. A szülők akkor is dolgoztak, akkor sem értek korán haza, akkor sem volt több idejük, hiszen a...
Ki sem tudom mondani, mit éreztem, amikor megláttam a mamát. Törékeny kis testébe több erő szorult, mint egy húszévesébe. Úgy ölelt meg, mintha szét akarna roppantani, de csak nevettem rajta. Istenem, de jó, hogy ő van nekem! Nélküle nem...
A férjem egy idióta. Régóta tudom, csak nem akarom a nap minden percében orra alá dörgölni. Nem figyel senkire, mondja a magáét, és természetesen mindenkinél okosabb. Nálam meg pláne, mert húsz éve úgy kezel, mintha félkegyelmű lennék. Ráhagyom, nincs...
Alig két év múlt el azóta, hogy a világ gyökerestől kifordult a sarkából. Elképedve láttuk, hogy meg lehet állni, lehet pihenni, és a család hirtelen nagyon fontos lett. Aztán megéltünk mélységeket és magasságokat a betegség terjedése által, láttunk...
Egész úton kiabált. Szidta a látót. Olyan hangosan rikácsolt, hogy Rebeka félreállt, és megkérdezte tőle, akar-e valamit inni, vagy ordítana egy nagyot a mező közepén? Úgyis ott vannak, hasznosabb lenne, mint ez a jajgatás. Ha egyiket sem, akkor fogja...
Kinn a zord épület előtt már annyira türelmetlen vagyok, hogy kis híján elbőgöm magam. Ráz a hideg, de nem azért, mert fázom, inkább az aggodalom és a fájdalom teszi.
– Mamika! Hogy vagy? – kiáltom, amikor végre Mirkó telefonján felhívhatom...
Az asszony üveges tekintettel bámulta a kirakatot, és nem mozdult legalább fél órán át. Arca olykor megtelt fénnyel, aztán kihunyt, mint a könnyű szélben imbolygó gyertyaláng. Ráncai feltöltődtek, majd megint árkokat vájtak sárgás bőrébe. Lábán világosbarna szandáljának sarka ferdére...
