Ha kamasz gyereked van…

Ha kamasz gyereked van, búcsút mondhatsz pár dolognak. Elsősorban annak, hogy magadat jó szülőnek, netán királynak lásd, pedig éveken át hozzá voltál szokva, mi több szoktatva, hogy szép és okos vagy. Te vagy a legszebb a világon, a legkedvesebb és a legszánalmasabb vicceiden is kuncogott a gyerek. Nem nézte senki hogyan öltözködsz, sminkelsz, milyen ruhákat hordasz, milyen telefonod van, és ismered-e a legújabb zenéket vagy alkalmazásokat. Ám, ha a gyereked kamaszodni kezd, meg fogod tapasztalni, hogy öreg vagy, kifejezetten maradi, az összes ruhád kidobni való, ósdi. A zene, amit hallgatsz már akkor se volt menő, amikor te voltál fiatal. Természetesen az idő előrehaladtával nem lettél bölcsebb, a tanácsaid az őskor emberének is fejtörést okoztak volna, és bármit mondasz, fanyalgás övezi.

Nem értesz semmihez, főleg nem a technika új vívmányaihoz, de amit addig tudtál, azt is felejtsd el, mert úgy beszédben, mint véleményalkotásban le vagy maradva évszázadokkal a korodtól, amelyben élsz. Már nem tudsz párkapcsolati tanácsokat adni, apa lévén a csajozási szokásaid, ötleteid végképp nevetségesek, különösen az öltözéked, a hajad, a sportcipőidről nem is beszélve.

 
 

Az egyik legfájóbb dolog ezen időszakban, hogy kamaszod megkérdőjelezi a tudásod. Már nem számít, hogy hány egyetemet végeztél, milyen beosztásban dolgozol, a fontos, hogy add a pénzt, főleg azonnal, és ne kérdezd meg mire. Eszedbe ne jusson számon kérni vagy felemlegetni, hogy nemrég adtál körmösre, fodrászra, a hatodik Nike cipőre, úgyse fogod megérteni, hogy a trend két hét alatt is sokat változik.

Meg fogsz lepődni, de ki fog derülni, hogy a világról alkotott képed is elavult, nincs benned ambíció, és a legnagyobb hibád, hogy nem fogod fel, hogy ez a világ már nem a tied. Nem kell megváltanod, mert eddig se tetted, most meg már nem tudnád, hisz elment melletted.

Ha valaha kék hajad volt meg nyolc piercinged, akkor se számíts elismerésre, mert ami volt elmúlt, és már senki nem akar olyan ócskaságot a szája szélébe, orrába, ami neked volt.

Soha ne gyere azzal, hogy régen mi volt, és az se számít, hogy az őskorban te milyen menő voltál. Nem lehettél az, mert most apa vagy anya vagy. Ha az lettél volna, akkor most nem füvet nyírnád, és nem vacsorát főznél, mert az igazán trendi pasik és csajok soha nem vetemednének ilyesmire. Azok mindig szomorú szemekkel, életuntan vagy épp káromkodva járnak a világban, és megvetnek mindent és mindenkit. Csak az elérhetetlen a jó, és hiába hiszed, hogy a BMW isteni kocsi, felejtsd el, az csak átlagos, a Bugatti talán, vagy a Rover, de még azok se.

Ha azt hitted eddig, hogy butának lenni ciki, akkor majd megérted, hogy ez nem igaz. Csak az számít, ami külsőleg látszik rajtad, értsd cipőd, farmerod, hajad, táskád.  Jó pontot csak akkor érhetnél el, ha kéthavonta nyaralni vinnéd a gyereked, nem baj, ha lóg a suliból, de nem ám Horvátországba, hanem Dominikára és Dubajba. Sajnos arra is rá kell jönnöd, hogy minden bútorod, berendezési tárgyad vacak, mert nem követed a változásokat, és  ha azt hiszed, egy telefoncsere ezen segít, akkor tévedsz. Max. ha félmilliós a tied, a kamaszé pedig még annál is több.

Egyre kevesebbszer tudsz majd nemet mondani, mert tízből kilenc alkalommal lehetsz engedékeny, ha egyszer nem vagy, véged van. Jön a kérdés, hogy miért is? És ezen az is-en van a hangsúly. De olyan hangsúly, hogy a hideg szaladgál a hátadon tőle, mert benne van az, hogy pocsék szülő vagy. Hiába mondtad eddig, hogy jó, elmehetsz, itt alhat, elviszlek, bulizhatsz, megkapod, és még azt is megkapod, lecserélheted, és vehetsz harminckettedik farmert, lehet tetkód, akármid, fülgyűrűd, csak egyetlen egyszer szaladjon ki a szádon az a hárombetűs szó: NEM, abban a pillanatban annyi neked. Már nem lehetsz soha többé az év apja, anyja, nem számíthatsz kedvességre, mondjuk arra évekig nem, de szemforgatásra, fintorgásra, és minden létező tárgy, ember lefitymálására igen. És persze a kérdésre: miért is? Egy dolgot mondj, ami miatt nem! Magyarázhatnál ez esetben bármit, nincs értelme. Rosszul válaszoltál előzőleg, javításra nem igazán van lehetőséged.

Mindez évekig lesz osztályrészed. Ha azt hiszed, a gyerek tizennyolc éves koráig, nagyot fogsz csalódni. Követelőzni, bírálni sokkal tovább lehet és érdemes, gondolja a kamasz és ehhez tartja magát.

Meg kell értened, hogy elvétve lehetsz jó fej, még ritkábban jó szülő. És amikor azt hinnéd, hogy azt a pár évet csak ki lehet bírni valahogy, akkor jusson eszedbe, hogy egy év 365 napból áll, a napok órákból, az órák percekből, és kamasz gyereked hangulata napjában ötezer alkalommal változik meg. Amikor már-már azt hinnéd, rádöbbent, hogy  mekkora szerencséje van veled, na, akkor kapod majd a legnagyobb pofonokat.

Marad a kitartás. Túl kell élni valahogyan, és titkon abban lehet csak reménykedni, hogy a karma visszaüt: egyszer, túl a világfájdalmon, a szörnyű lustaságon, a motiválatlanságon, a gyerekedből is szülő lesz, akinek majd lesz kamasz fia-lánya. Na, akkor jön el a te időd, amikor bőszen vigyoroghatsz, és összedörzsölheted a kezed: na, íme! Te se úszod meg!

Addig meg…Jaj, addig még lesz időd beleőszülni a dolgokba….

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here