Tudom, tisztában vagyok vele, hogy nekünk, nőknek semmi se jó, de akkor is! Egyszerűen rémisztő és érthetetlen, hogy van a 21. században valaki, aki még udvarolni akar. És tud is. Tény, hogy leszoktunk róla, és valljuk be, le is...
Csakis most, nem tegnap, nem holnap, és bármennyire szenvedsz a múlttól vagy reméled a jobb jövőt, csakis a mában vagy. Testileg minden bizonnyal, és így kellene lenned lelkileg is.
Nem szabad hagynod, hogy legyőzzön a múltból eredő fájdalmak és rossz...
Amikor csak úgy, a semmiből, váratlanul elpattant egy ér a mutatóujjamban, ledermedtem. Nem minden bajnak van előzménye, de én amilyen hipochonder vagyok, azonnal keresni kezdtem az okokat. A legtöbbször, ha valami ér, úgy védekezem, hogy nem veszek róla tudomást....
Két héttel a temetés után bukkantam rá az ágy aljára ragasztott dobozban. Leesett a tollam, de nem hallottam koppanni, így tudtam, hogy az ágy alá gurult. Ahogy lehajoltam, félig lógó felsőtesttel, orromon a szemüvegemmel, amellyel csak olvasok, megláttam. Nem...
Mindannyian, akik nyitott szemmel járunk-kelünk a világban, tudjuk, hogy gyakran nem a valóságot látjuk a médiában. Kiretusált fotók, hamis színek, áltörténetek, álprofilok korát éljük, és egyre ritkábban akarunk szembesülni a valósággal. A valóság fájdalmas, kellemetlen, és rossz érzéseket kelt...
„Beszélgetni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.” (Szabó Magda)
Beszélgetni muszáj, mert a beszélgetés jó. Jó annak, aki műveli és annak is, aki hallgatja a másikat. A...
Dél, egy óra, kettő, és az idő állt. Nemhogy állt, szerintem visszafelé haladt. Éreztem, hogy azon a napon fél nyolc nem volt és nem is lesz.
A régi szobában, ahol megszokott kis kolléganőim gályáztak, csak bámultam ki az ablakon. Én,...
Természetesen ma is, mint régen, a fodrásznál lehet jó történeteket hallani. Talán mert ott lelazul az ember, vagy unatkoznak a kliensek várakozás közben, mindenesetre, ezt is onnan gyűjtöttem be, ugyanis mindig hatalmasra nőtt fülekkel ülök, hátha meghallom az év...
Sokáig feküdt tompán és üresen. Bámulta a plafont, aztán lecsukta a szemét és próbált nem gondolni semmire. De minél jobban igyekezett, annál kevésbé sikerült neki. És ebben a lelkileg lepusztult, kiégett állapotban, amelybe került, hirtelen eszébe jutott valami. Lassan...
Tudom, nem szokás. Meg elintézhettem volna emailben, de nem akarok mindig mai lenni. Tényleg jó néha visszamenni abba a világba, ahol nincs azonnaliság, ahol jól esik várni egy visszajelzésre, üzenetre. Még arra is, amiről sejtjük, hogy nem lesz kellemes....
