A reklámszakma régi fogása az, hogy szemmagasságba, könnyen elérhetővé teszi azokat az árukat, amelyeket az adott időszakban eladásra kínál. Úgy teszi fontossá ezeket a cikkeket, hogy felhívja rájuk a figyelmet különböző direkt és indirekt módon. A polcok legaljára azok...
Romos, gangos pesti lépcsőházban lakott. Pont olyan volt az épület, mint a nő. Romos volt és kicsit piszkos is, de büszkén viselte minden korábbi megpróbáltatása nyomát.
Nagy kilincsű, duplaszárnyú kapualjon lépett ki minden reggel, a langyos, még erősödő napsütésbe. Nem...
És a lépcsőkön ülve, merengve a ki nem mondott vágyon, megérzem, hogy figyel valaki. Negyvenes, laza. Barna mokaszin cipőbe bújtatott lábára figyelek fel elsőre zöld szeme után. Kicsit ideges leszek ettől a nézéstől, ezért gyorsan megigazítom a hajam. Látom,...
Ahogy ott állt a sorban, érezte, ahogy hirtelen elönti a meleg. Ez csak még kellemetlenebbé tette a várakozást. A cipő szorította, a kabát mázsás súllyal nehezedett rá. Tűrte. A gyógyszerész türelmesen faggatta a soron következő, hangosan suttogó öregembert. Így...
Sétálni tiszta, fehér házak között, ahol a rácsos kapukkal övezett kertek titkokat rejtenek, maga a varázslat. Minden olyan, mint egy régi képeskönyv, aminek lapjain haladva feltárul a múlt szelete, de mégsem mezítelenül, hanem csak lágyan, pajkosan, ahogy a szerelem.
Nincs...
A ’40-es éveket idéző kávéház épp a város központjában állt, benne pedig a világ össze kávéját megkóstolhatta, aki betért. Ráadásul a a tulajdonos, Ildikó egy feltűnően ragyogó mosolyú, harmincas évei vége felé járó nő volt. Az idő nagy részében...
Az emberek nagy része úgy tesz, mintha ígéretet kapott volna valakitől arra vonatkozóan, hogy a boldogság bizonyos időn belül osztályrészünk lesz. Mintha elég lenne, csak kicsit igyekezni, aztán hátradőlni, hogy az ölünkbe hulljon.
Ha jó vagy, szerény és kedves, akkor...
Sosem lett teljesen ép a lábacskája: amint megpróbált farokcsóválva felé futni, Borzi valahogy mindig kicsit jobbra húzott. Aztán lehet, hogy nem a lábával, hanem az agyával vagy a látásával volt gond, ami nem is lett volna csoda, hiszen…
“Hozd ide,...
Megszakad a szív, hallom, ahogy kettétörik, de nem a szokásos üvegcsörgéssel zuhan a mellkasodból a padlóra, nem is fémes csikorgással feszül ki a bordáid alól és nem a jéghegyek óceánba ömlő robajával borul a lábam elé. Apró repedéseken át...
Sára arra ébredt, hogy a pokol tüze ég a koponyájában – mindig is fejfájós volt, de a korábbi migrénjei köszönőviszonyban sem voltak azzal, amit most érzett. Hirtelen vakító fehérség és klórszag kellemetlen egyvelege csapta meg. Aztán végre meghallotta a...
