Július 10-e a pizza világnapja (más források szerint február 9, megint mások szerint október 9., én személy szerint nem bánom azt sem, ha mindegyiket ünnepeljük)!
Sajnos, nem munkaszüneti nap. Pedig lehetne, főleg, ha a júliusit ünnepeljük meg: kimehetnénk a Margitszigetre egy pléddel, egy finom pizzával, és egy jót beszélgethetnénk evés közben. Megválaszthatnánk a leghelyesebb, legkedvesebb és leggyorsabb pizzafutárokat, de az lenne a tuti nyerő, ha mindhárom jelző ugyanarra a kedvenc-kaja-kézbesítőre lenne igaz!
No, de hagyjuk az álmodozást, nézzük, honnan származik a pizza! A római korban nem csak a paloták, a fürdők, az utak kápráztatták el a világot, de a pizza ínycsiklandó íze is: bár akkoriban még inkább lepénykenyér volt ez a piza-nak nevezett, mozgóárusok által kínált étel. A feltétekkel gazdagított klasszikus nápolyi pizza a XVII. század környékén született meg.
És vajon ki kapta a világ legnagyobb pizzájának megsütéséért járó Guinness rekorder megtisztelő címet? Nos, ő az Iowa-állambeli Bill Bahr, aki 2005-ben közel négyméteres pizzát sütött kétszáz fős csapatának segítségével – szülővárosa legnagyobb örömére.
A legnagyobb pizza mellett érdemes megemlíteni a legdrágábbat is: a hárommillió magyar forintnyi összegbe kerülő pizzán olyan feltétek voltak, mint például három különböző féle kaviár, vörös garnélarák, mediterrán homár és tengeri tücsök.
Jó étvágyat (khmm, ja… ne feledjük, hogy egy pizzázás alatt közel 800 kalóriát fogyasztunk el)!
