Kár azzal érvelni, hogy “én ilyen meg olyan vagyok, ami a szívemen, az a számon, állandóan osztom az észt”, a személyiség ugyanis fejleszthető, az empátia tanulható. De hogyan fejlesszük együttérzésünket egy párkapcsolatban? Íme néhány tanács!
Figyeljünk önmagunkra! Minél nyitottabbak vagyunk a saját érzéseinkre (felvállaljuk, analizáljuk azokat), annál inkább képesek leszünk figyelni másokéra!
Értelmezzük a másik testbeszédét! Sokszor elfeledkezünk róla, de a szavakon túl a test, az arc, és a kezek is beszélnek! Érdemes megfigyelni, hogy a társunk mit is “jelez” beszélgetés közben a mimikájával, a gesztusaival!
Legyünk jó hallgatóság! Próbáljuk meg megszakítás nélkül végighallgatni beszélgetőpartnerünket, hagyjuk, hogy kifejezze érzéseit, véleményét!
Tartózkodjunk az ítélkezéstől és a feltételezésektől! Ha az együttérző képességünket szeretnénk fejleszteni, meg kell tanulnunk figyelni, meghallgatni, nem pedig tippeket és kéretlen tanácsokat osztogatni!
Adjunk visszajelzést a másik félnek! Összegezzük, hogy értettük meg a másik problémáját. Mondjuk például ezt: “Ez biztosan nagyon fájdalmas lehetett!”, ahelyett, hogy azt tanácsolnánk: “Ugyan már, mások is átmentek már ezen, te is túléled!”
Tegyük félre a saját hitünket, értékítéletünket és meggyőződésünket! Fókuszáljunk a hozzánk forduló problémáira, hitrendszerére, lelki folyamataira, és ne a sajátunkat erőltessük rá!
