Ha jól belegondolok, nem is olyan sok ilyen van. De azért akad, de, mi, férfiak, nem kezeljük olyan véresen a helyzetet, ahogy a másik nem képviselői.
Jöjjenek mégis utálatunk tárgyai:
- Akik más csapatnak szurkolnak, mint mi. No, őket baromira nem bírjuk. Egyszerűen marhák, mert nem veszik észre, hogy a Fradi (Újpest, Liverpool, Barca, Real Madrid) a legjobb. Vakok és süketek, ezért ne csodálkozzanak azon, ha nem lehet velük beszélgetni.
- Akik nem tudnak vezetni. Te magasságos isten! Minek az olyannak jogosítvány, aki nem ismeri a gázpedált? Annak meg kocsi se kell, aki nem vágyik nagyobbra, megelégszik valami kis tragaccsal. Legyen az csak méretes és mutatós, mert attól esnek hanyatt a nők. Tisztelet a kivételnek! (Jó ezt csak illemből mondjuk, de nem így gondoljuk.)
- Akiknek valamiből nagyobb(!) vagy több van, mint nekünk. Legyen az ház, kocsi, kert…stb. Idegesítő, hogy nem értjük, mit kellett tennie azért, hogy akkora kocsival rendelkezhessen, amekkorával. Azt mégse mondhatjuk, hogy a kanapén érte el… Nem, van valami, amiben jobb, mint mi, helyezkedésben mindenképp, tehát van miért utálni.
- Azokat, akikért a párunk odavan, akár a vásznon, akár a valóságban. Ezek általában elérhetetlen sztárocskák, de akkor is. Ott vagyunk nekik mi, rajongjanak értünk, hiszen azért vagyunk mellettük. Többek közt.
- Akinek túl menő a fejük, pedig csak unalmas senkiháziak, akiknek a borbély olyan fejet kerekít, mintha Beckam-be oltott Szoboszlai lenne mind, bár erről is megoszlanak a vélemények.
- Horváth Rudolfot, akiről gőzünk sincs, hogy kicsoda, de annyi kamionja van, mint égen a csillag. Nem tudunk úgy külföldre utazni, hogy ne botoljuk hatvankettőbe az autópályán. Mintha ezrével szállítanának bármit is külföldre.
- A politikusokat, mert képesek vitát szítani a vasárnapi ebédnél, és miattuk összeveszünk a rokonainkkal, péntek esti kártya alatt az összes cimborával, és az égvilágon mindenkivel, aki nem jön rá, hogy az a párt a legjobb a világon, amelynek mi hiszünk.
- Azokat, akik rárepülnek a kedvesünkre, feleségünkre. Mit képzelnek? Nincs több hal a tengerben? Menjenek a francba, ha azt gondolják, különbek nálunk. Mi a lepedő ördögei vagyunk, szeretünk basáskodni, de meghunyászkodni is képesek vagyunk, ha nagyon muszáj.
- Azokat, akik elhódítják a párunkat, szerelmet hazudnak vagy tudja a fene mit, és aztán dobják őket, miközben mi már belenyugodtunk a válásba, és majdnem új életet kezdtünk. Most megint vívódhatunk a régi és az új között.
- A főnököt, mert behódolni nem akarunk, annyit dolgozni, mint ők, viszont igen. Felelősség nem kell, de hát az övéké se olyan nagy mindig, viszont a lóvét ők teszik félre, miközben elhitetik velünk, hogy beledöglenek a munkába főleg hétvégén, mert akkor nem látja senki.
- És akiket kedvelünk: aki nem beszél sokat, de lehet vele poénkodni. Azokat, akik abszolúte utálják a focit, és ki is merik mondani, de ugyanez vonatkozik a háztartási munkára, és a babakocsi tologatásra. Szeretjük még azokat, akik nagy bulikat tudnak csapni, mindig van náluk elég pia, és nem akarnak örökösen fecsegni a napi gondokról. Vagy ha nem gyúrják ki magukat, hanem olyanok, amilyen bárki az utcán, akkor azonnal képesek vagyunk szót érteni velük, pláne, ha nem kocsiból (lassúból vagy menőből!) szállnak ki.
Kép forrása: Pinterest
