Barbár Greg
A Hercegben akkora nyüzsgés volt, mintha ingyen osztogatták volna a rumot. Még a szokásosnál is jobban lehetett vágni a füstöt, lépni is alig lehetett a részeg matrózoktól, akik a földön tértek nyugovóra, miután annyira lerészegedtek, hogy már az utcára sem tudták kivonszolni magukat. Mégis jobban kedveltem ezt a helyet, mint a Büdös Macskát. Rossz kifejezés, de egyszerűen otthonosabb volt. Nem sokban különbözött a többi lebujtól, de valahogy mindig itt kötöttem a legjobb üzleteket. A tulajdonost is kedveltem, habár ő mindenkivel jóban volt egy pohár rum erejéig. Szikla Ted tudta, mi a dörgés és azt is, hogyan kell a megfelelő időben a megfelelő emberrel nyélbe ütni egy jó kis vásárt. Azt azért cseppet sem bántam volna, ha valamivel tisztább lett volna a hely.
Átfurakodtam a tömegen, egy-egy könyök, néhány gyomorszáj látta kárát annak, hogy sietős a dolgom. Jobbra-balra nézegettem, hátha valahol megpillantom Akasztott Samet. Hamar meglett. A legeldugottabb sarokban ült társaival. Csendben iszogattak. Az asztalon több üres kancsó jelezte, hogy már régóta vendégeskednek a kocsmában. Látszott, hogy nagyon elmélyednek a beszélgetésben. Gondoltam, az a legjobb, ha borral együtt közelítem meg őket. A csapos adottmindjárt kettő üveggel, amiket biztos, ami biztos, azonnal ki kellett fizetni. Szikla Ted ismerte a kikötőbeli népséget. Ha nem akart veszteséget, előre fizettetett. És milyen jól tette. Ezért is maradhatott talpon.
– Uraim, megengedik, hogy az asztalukhoz csatlakozzak? – kérdeztem némi gunyoros udvariassággal, amikor megálltam melletük. Akasztott Sam felnézett. Cserzett arcán megvetés ült. Sötét szemében bizalmatlanság bujkált.
– Kicsoda maga? Keressen helyet máshol! – vetette oda foghegyről.
– És ha azt mondanám, jó üzletet ajánlok, és ezt még meg is fejelem némi borocskával?
Nem igazán hatottam meg. Az emberei szeméből nem tűnt el a gyanakvás. Azt vártam, hogy egyikük azonmód kést szegez a torkomnak. Akasztott Sam mélyen a szemembe nézett, és hosszú pillanatok múlva bólintott.
Letettem a bort és igyekeztem nem közéjük furakodni. Mégis olyan szorosan ültünk egymás mellett, hogy fokhagymabűzös szájuktól a hányinger kerülgetett. A legtöbbjüknek foga is alig volt, fekete csonkok éktelenkedtek a szájukban időnként pokoli fájdalmat okozhatva.
– Halljuk, mi lenne az ajánlata! Bár a nevét azt még nem mondta meg – tért a témára azonnal Sam. – De semmi felesleges locsogás, mert elvágom a torkát.
Méregetett, és szemmel láthatóan nem talált megnyerőnek, ezt azonnal kiszúrtam. Ám ez érdekelt legkevésbé. Nem elvetetni akartam magam. Inkább megeredt a nyelvem.
– Rendben. Egy nőt kellene elrabolniuk – böktem ki a lényegre térve.
Mind elvigyorodott. A szemükben felcsillant valami. Legfőképp gúny.
– Talán az apjának nem elég jó vőjelölt? – kérdezte az egyik röhögve. – Pedig biztosan nem szegény. – Végignézett a ruházatomon, és szeme megállapodott drága, míves csizmámon.
– Semmi közöd hozzá! Nem erről van szó! – mondtam gyorsan, és közben arra gondoltam, hogy jó lesz vigyázni, ha akarom mezítláb megvárni a reggelt egy sötét sikátorban. – Fogva tartják egy hajón. Onnan kellene megszöktetni.
– És ehhez miért van szükség ránk? Szöktesse meg az úr maga! Vagy nem elég vitéz hozzá? – vágott közbe egy harmadik.
– A hajót szigorúan őrzik, még megközelíteni se egyszerű.
– Így már világos. – Sam megértően bólintott. – Mennyit ér meg ez a nő magának?
– Ötven csengő aranyat – közöltem és az övemre mutattam, hogy lássák, nem beszélek a levegőbe.
– Ötven? Nem rossz, de ha ennyire fontos a fehérnép, legyen csak hatvan! Mikor mehetünk a fehérnépért?
– Ötevnöt és itt a vége! Ha benne vannak, még pirkadat előtt. Nem vehet észre bennünket senki. Szigorúan őrzik, nem lesz könnyű dolgunk. Én is ott leszek. Nem szeretném, ha megijesztenék a hölgyet.
– Pirkadat előtt…. – mormolta a vezér. – Ez tetszik. Akkor van három óránk arra, hogy kidolgozzuk a tervet. Azért a részletekbe avasson már be bennünket! A neve úgy látom, továbbra is titok.
– Maradjunk abban, hogy nem fontos!
– Ahogy akarja. De ha ez valami csapda vagy hasonló, magának itt harangoztak! Világos?
Bólogattam. A fene se gondolta, hogy ilyen jól megy. Lehet, hogy Akasztott Sam se a régi. Vagy ismert mégiscsak és titkolja?
– Kezet rá és igyunk! – Kiáltottam és szélesen elmosolyodtam.
Amélia megért volna nekem száz aranyat is, de ha ötvenöt elég, akkor én nem srófolom fel az árat. Szépen alakul az éjszaka, nyugtáztam. Bár szívem hölgye tudná, hogy közeleg szabadulásának órája. Biztosan nyugodtabban aludna. Ó, drága, egyszer biztosan nem fog nekem nemet mondani.
Valami gyenge gyanú azért motoszkált a fejemben a bandával kapcsolatban, de elhessegettem. Óvatlanság volt. A szerelem azonban az eszemet vette.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
