Mint oly sok minden, az ünnepek hangulata is rajtunk múlik. Senki nem mondta, nincs kőbe vésve, hogy ötfélét kell sütnünk, hogy az utolsó sarokig ki kell takarítanunk, hogy annyit kell főznünk, amennyi egy hétre is sok lenne. Nem beszélve a vásárlásról. A karácsony szépen, de biztosan az evés és az ajándékok ünnepe lett. Ezt természetesen magunknak és a reklámoknak köszönhetjük, mert engedünk a nyomásnak és meg akarunk felelni. Nincs erősebb elvárás magunk és mások felé, mint annak sugallata, hogy a karácsony tökéletes ünnep. Ömlik ránk a sok nyálas film, ahol kisebb-nagyobb bonyodalmak után mindig megoldódnak a gondok, és legkésőbb az ünnep estéjén elkezd hullani a hó, persze hatalmas pelyhekben, és a táj azonnal meseszerű lesz. Mindannyiunkban él a vágy, hogy egy régi képeslap hóval borított hegyi kunyhójának lakói legyünk azokban a napokban, ahol a kandallóban ég a tűz, és a fenyőfa a mennyezetig ér. A valóságot nem kell bemutatni. Vannak, akik annyira el vannak bűvölve az ünnepek külsőségeitől, hogy már novemberben feldíszítik a fát és a házat is, mert ezektől érzik jól magukat. Tegyék, hiszen a fény melegséget ad ezekben a szutykos napokban.
De mi, földi halandók, nők, anyák és nagymamák, akik vállukon viszik az ünnepet, ne csináljunk mártírt magunkból. Az egész akkor is lehet(ne) kellemes és meghitt, ha megálljt parancsolnánk az elvárásoknak. Ha az ünnep arról szól, hogy együtt van a család, beszélgetnek, örülnek egymásnak, akkor szóljon tényleg arról, ne pedig a korlátlan zabálásról.
Szeretünk enni, ez tagadhatatlan, de nem ártana némi önmérséklet, mert az asztalon lévő falatokért valakinek meg is kell dolgoznia. Ha mi azt állítjuk, nekünk öröm az idegesség, a rohangálás, a fáradtság, csakhogy a családot együtt lássunk, nem mondunk teljesen igazat. Csodálatos dolog, ha az asztal köré gyűlünk, de ha csak kétféle sütemény lenne, és minden mást is mérsékelnénk, attól még tudnánk együtt nevetni. A szokások azonban erősen rányomják bélyegüket a családi összejövetelekre is, hiszen hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, mi mennyibe kerül, arról meg pláne, hogy mennyi erőfeszítésbe kerül elkészíteni. Próbáljunk néha a dolgok mögé látni, mert hiába mosolyog és kedves az anya, a nagymama, ha halálosan kimerült, amikor végre leülhet.
Az ünnep mindenkié, ezért vegyük figyelembe, hogy milyen lehetőségei és korlátai vannak egy látogatásnak, egy komplett ebédnek vagy vacsorának. Ne várjuk, hogy majd szólni fognak nekünk, a mi kultúránkban genetikailag kódolva van, hogy a nem lehet nem létezik, mert muszáj, ha beledöglünk is. Ezért hajlamosak vagyunk mi, nők erőnkön felül teljesíteni, gürizni, amíg ki nem dőlünk, mert ekkor érezzük fontosnak magunkat. Aztán persze panaszkodunk.
Lehet a karácsony akkor is különleges, ha nem veszünk egymásnak ajándékokat, mert sok esetben az apróság is megterhelő, és valljuk be, ugyan mit lehet venni olcsón, amivel tudunk kezdeni valamit. A huszonnegyedik díszszappan vagy bögre kinek öröm már? Legyen az ünnep az, ami. Együttlét, beszélgetés, a másikra figyelés, ne zabálás gyomorrontásig vagy a bejgli befalása és gyors búcsúzás, mert még három helyen van jelenésünk. Ha már kapunk három napot ajándékba, amikor zárva lesz minden, használjuk k,i és ne ijedjünk meg, hogy összedől a világ. Nem jön el a világvége. A majákét is túléltük már vagy tizenegy éve…
Igenis sok múlik rajtunk. Hogy netán megsértődnek a rokonaink? Tegyék, hiszen ezzel azt bizonyítják, amit sejtettünk: az ennivalóért jöttek, nem szeretetből. Nem könnyű ezt felvállalni és megértetni, de akár ki is próbálhatnánk egyszer. Akik tehetik, rendelhetnek is pár dolgot, ha még sincsennek meggyőzve arról, hogy nem fenyeget senkit az éhenhalás.
Legyünk jók egymáshoz karácsonykor, és ebbe tartozzon bele az is, hogy meglátjuk mások igyekezetét, törődését. Nem utolsó dolog segítséget nyújtani ebben is, mind fizikailag, mind anyagilag. Az álszemérem ne gátoljon meg bennünket, ugyanis a költekezésnél ez eszünkbe se jut.
Az ünnep legyen újra ünnep! Öröm, amelyet legjobban a kicsik tudnak megélni, de ők se azáltal, hogy hatvankettő csomag várja őket a fa alatt. Hogy erre képesek leszünk-e, kiderül nem is olyan sokára.
Kép forrása: Pinterest
