Délután van. Péntek, azt hinném, nyugodtan bámulhatok ki az ablakon, de tévedek. Buszon robogok Pest felé, a mai magyar valóság hallatja magát. Mivel van telefon, betekintést nyerek sokak életébe, bár nem vágytam rá. Ha meg nem a telefon a vétkes, akkor élőshow megy.
A sofőr hátrafelé beszélget egy idegesítően harsány nővel. A nő mondja a magáét rendesen, elégedetlen a világgal, az emberekkel, főként a buszvezetőkkel.
– Őt is feljelentem, az biztos. Ahogy a vöröset a 4.20-asról. A fejét sem bírom, nagy a füle, oszt még nem is fűt. Hát nem ezért fizetek, az biztos. A héten mán feljelentettem a másikat az esti buszról, mert azt mondta, ne egyek olyan hangosan. De hát tehetek én róla, hogy morzsál a csipsz és még ropog is?
A sofőr hergeli:
– Na, ne mondja már!
Próbálok másra koncentrálni, de a nő újra meg újra előadja ugyanezt.
Mellettem egy idős asszony telefonál olyan hangosan, hogy attól tartok, őt is feljelentik nem sokára. Itt nincs szükség koncentrálásra, itt halláskárosodástól félek csak.
– Te mekkora állat vagy, mondtam neked, hogy ne engedd vissza. Most mit jössz ezzel a rossz dumával? Szereted, mert megüt? Oszt mit szeretsz benne, te hülye? Ja, hogy vesz néha virágot, hogy rohadjon ki a fogsora! Neked még a szegfű is jó, pedig az aztán proli virág. Ha legalább rózsával próbálkozna, de az persze drága neki, hogy egyem meg a máját!
Elhallgat.
Amikor azt hinném végre, csend lesz, mögöttem is üzembe helyezi magát valaki. Szintén egy túl hangos nő. Nem nézek hátra, pedig kedvem lenne megtudni, milyen…
– Pálinkát ne hozzál, mondtam már, hogy marja a torkom. A bor az jó, az fáintos. Ugyan már, tudhatnád, hogy a cukros nem jó! A cukrom? Á, megvan, de így hatvanon túl a szépség nem számít. Nem, ne is mondd, nem fogok már férfiakkal találkozni. A múltkor is baj volt a protkómmal. Pedig csak fele rossz. A másik még ragad. Vettem valami ragasztót, de a reklámok hazudnak. Kiesik az. Ott egye a fene mind, akik kitalálják, hogy beleharaphatok az almába, aztán nem lesz gond.
Hát öröm így utazni… Leszállni meg pláne.
 
 
fotó: Pinterest