Ígérem, jó leszek. Jobb, mint voltam, vagy lehettem volna. Nem fogok ítélkezni, pletykálni, és ha csak lehet, megtartom szavam. Nem járok csukott szemmel az utcán, hogy ne vegyem észre a rosszat, a gonoszat, és nem fordítom el a fejem a szegénység, nyomorúság láttán.
Megpróbálok mindenkit a helyén kezelni, elfogadni, hogy másképp látja a dolgokat, mint én. Emiatt nem mondok rá rosszakat, nem gondolom majd, hogy különb vagyok nála, csak mert más a véleményem.
Ígérem, jó leszek! Úgy hallgatok meg másokat, hogy nem vágok a szavukba, arcomra nem ül majd unalom, és ha csak tehetem, adakozni fogok, de nem csak decemberben. Észre fogom venni a szavak nélküli segélykiáltást, a szeretethiányt, és az erőtlenséget nem hívom gyávaságnak. Úgy járok-kelek majd a világban, hogy vágyaim megélése közepette mások ne szenvedjenek. Minden nap elmondom magamnak, hogy fontos és értékes vagyok, de nem annyira fontos, hogy ne tűnjön fel, hogy mások is ezen a bolygón élnek, szeretnek, szenvednek.
Ígérem, leszokom az önzésről, a törtetésről, mások életének kritizálásáról, mert én sem vagyok jobb, hiába hiszem. Nem élek hibátlan, szeplőtelen életet, ahogy mások sem, és ez nem jogosít fel arra, hogy magamat többnek, netán tökéletesnek gondoljam. Megtanulok türelemmel viseltetni másokkal szemben, még akkor is, ha őket lassúbbnak, butábbnak vagy korlátoltabbnak látom. Elfogadom, hogy a világot megváltani nem tudom sem ma, sem holnap, de ha kis lépésekben haladok előre, talán sikerül javítanom a dolgokon, elsősorban önmagamon.
Megfogadom, hogy kibékülök a külsőmmel, a belsőmmel, és békén hagyom önmagam sanyargatását, ezzel egyidejűleg a mások folytonos szemrevételezését is. Hagyni fogom, hadd hibázzanak a körülöttem élők, mert az az ő dolguk. Ha jót tesznek, nem bánok szűkmarkúan a szép szavakkal, nem sajnálom tőlük a dicséretet, mert tudom, mekkora erőt ad a szó. Nem becsülöm le tetteim és szavaim súlyát, mert tudom, mindkettőnek építő és pusztító ereje is lehet.
Segíteni fogok a kóbor állatoknak, azoknak is, akik magányosak, de nem mernek kérni. Meg akarom és meg fogom hallani a sírást, legyen az bármilyen csendes is, mert ettől vagyok ember. Ember, aki bár tudja, bár sokszor elfelejti, mi a jó. Magamat akarom adni minden percben anélkül, hogy a tükörbe hazudnék. Én én akarok lenni, ha tetszik valakinek, ha nem. Erre teszem fel a hátralévő időm, mert már eleget pazaroltam el felszínes dolgokra.
Olyan emberekkel fogok barátkozni, akik előre visznek, akik nem húznak vissza, és akik az örömben is velem tudnak lenni, mert az sokkal nehezebb, mint kegyesen sajnálkozni, hogy elbuktam. Megértő leszek, és kedves még akkor is, ha olykor nehezemre esik. A világ miattam nem fog megváltozni, de én meg tudok azért, hogy jobban érezzem magam benne. Ehhez azonban az kell, hogy ne haragudjak, átkozódjak és szitkozódjak az első olyan esetnél, amire két nap múlva már nem is emlékszem.
Ígérem, bölcsebb leszek, mert erre van szükségem. Bölcsebb, higgadtabb és igazságosabb, mindeközben nem felejtem el önmagamat, mégse tolom előtérbe. Visszalépek, ha valaki elém akar tolakodni, hagyni fogom neki, mert hiába mondanám, úgyse értené meg, hogy az élet rövid és kiszámíthatatlan. Arra viszont elég, hogy jól legyek, ha jól akarok lenni.
Ígérem, dolgozni fogok magamon, és minden percet megélek, mert tudom, hogy soha nem lehetek már olyan fiatal és olyan öreg sem, amilyen ebben a pillanatban vagyok. És ez jó, mert már megéltem, amit megélhettem, előttem viszont olyasmi van, amire felkészülni nem tudok. Így csak bizakodom.
Ígérem, jó leszek másokkal és magammal. Nem csak decemberben.
Kép forrása: Pinterest
