Jelenleg 49 országban regisztráltak koronavírusos beteget, ezen belül 18 európai ország. Észak-Olaszország karantén alatt van, az intézkedés nagyjából 50 ezer helyi lakost érint. Magyarországra több mint valószínű, hogy megérkezett már a vírus, ezt azonban az akár két hetes tünetmentes lappangási időszak miatt nehéz megmondani.
Jelenleg kétféle hozzáállást látok magam körül: az egyik unottan továbbgörget a 20. koronavírusos híren is, a másik már húzza is a szájmaszkot, pánikol és kerüli a sarki kínai boltot. Épp ma mesélte egy beszerzési cégnél dolgozó barátnőm, hogy már hetek óta nem lehet tőlük szájmaszkot és kézfertőtlenítőt rendelni, mert az ügyfelek szó szerint lepusztították a készleteket. Belegondoltam, miért, mitől is félünk ennyire. Mert egy kicsit most mindenki szorong. Két dolog jutott eszembe:
- Ez valami új, és még nincs meg rá az ellenszer. Őszintén szólva tényleg aggasztó, hogy egy teljesen ismeretlen, eddig gyógyíthatatlan betegséggel állunk szemben.
- A jó öreg pánikkeltő média. Azért valljuk be, ez még annál is izgalmasabb, hogy Palvin Barbi ma milyen bugyit húzott vagy, hogy a sokadik noname celeb terhes lett. Izgalmas, félünk tőle, minden információmorzsát tudni akarunk. Az online magazinok pedig készséggel kiszolgálnak minket.
Na de hogyan is kéne ehhez normálisan hozzáállni? Mert a felesleges pánikolással sokra nem megyünk. Szerintem mi, magyarok azért is reagáljuk le rosszul a kialakult helyzetet, mert a társadalom döntő többsége nem élt meg semmilyen katasztrófát. A 2. világháborúra már tényleg csak a 80 év felettiek emlékezhetnek, de az ’56-os forradalom sem tegnap volt már. Egy kissé szegényes, de alapvetően békés környezetben nőttünk fel, legfeljebb arra kellett figyelni, hogy ne mondj semmi rosszat a pártról… de már azok az idők is rég elmúltak.
Biztos vagyok benne, hogy azokban az országokban, ahol a katasztrófa mindennapos, teljesen máshogy reagálják le a helyzetet. Egy USA-ban, ahol hetente tép ki városokat egy újonnan jött hurrikán, kis túlzással legyintenek egy koronavírusra. Más kérdés, hogy az ottani kormány, egészségügy, katasztrófaelhárítás kicsit felkészültebb, mint a hazai.
Szóval valahol érthető ez az ijedtség, nem ujjongtam, mikor olvastam, hogy a vírus már itt kopogtat a szomszédban, Ausztriában, Horvátországban és Romániában. A nagybevásárláson már én is gondolkodom, mert lehetetlen előre megjósolni, melyik városok kerülhetnek karantén alá. Pár zacskó rizs és száraztészta még elfér a tárolóban. Bár még nem néztem meg, hogy nem pusztították-e le a soproniak az Auchan összes polcát.
És ami talán a legfontosabb: a vírusba arányaiban csak nagyon kevesen halnak bele. Az eddig több mint 82 ezer regisztrált esetből 2800-nak volt halálos kimenetele. Ez kábé 3,3%. Ha meglesz az ellenszer, még ennyivel sem kell majd számolni. Ó, és ebből a 82 ezer betegből 78 ezer eset Kínában van. Nem ez a vírus fogja kiirtani az emberiséget.
Az elővigyázatosság persze nem árt, a legfontosabb, hogy ne utazzunk fertőzött területekre, főleg ne Észak-Olaszországba. Ez már csak azért sem tanácsos, mert a karantén miatt a hazautazás körülményei bizonytalanok lehetnek. És persze ne felejtsünk el gyakran kezet mosni.
