Kosaraznak… az idők végezetéig

Nem vagyok kosárlabda rajongó. Nem tudom felsorolni az összes nagy csapatot, és nem ismerem a játékosokat, csak a régi nagy öregeket. Kobe Bryant ilyen volt.

Néha amikor a televízióban belefutok egy kosárlabda meccsbe, elképeszt az a szenvedély, az a gyorsaság, az a földöntúli erő vagy szárnyalás, amit látok. Hatalmas, kétméteres óriások ugranak, szállnak, futnak, mintha betekinthetnénk az Istenek játékába. Az Istenek világába.
Pedig csak emberek. Ugyanolyanok, mint mi. Éreznek, félnek, küzdenek, rettegnek, és meghalnak.
Kobe Bryant legenda volt. Valaki, aki hihetetlen szorgalommal, küzdéssel, és céltudatossággal felküzdötte magát a halhatatlanok közé. Majd miután már a meccsek és a küzdelmek szétcincálták a testét, és tudta, hogy a csapatának nem tud annyit adni, mint amit szeretne, kiszállt a profi játékból és akadémiát nyitott. A gyerekek felé fordult, át akarta adni a tudását, a szenvedélyét a játék iránt, meg akarta tanítani azt a küzdést, azt az elszántságot, amit mindig is képviselt a pályán és azon kívül is.
Négy lánya volt, a legfiatalabb még csak 7 hónapos. A legidősebb Gianna, apja tehetségét örökölte, mindenki borítékolta a kislány sikerét a pályán. Talán Gianna és Kobe a tehetségük és a szenvedélyük okán egy olyan egységet alkottak, ami szétválaszthatatlan volt? Talán az apa – lánya kapcsolaton kívül egy olyan erő kötötte össze őket, ami az égieknek is megbonthatatlan volt?
Azon a reggelen Gianna és Kobe együtt szálltak fel a helikopterrel, hogy az akadémiára utazzanak. Soha nem értek oda. Valahol félúton, az istenek úgy döntöttek, hogy maguk mellé emelik őket, mert szükségük lett rájuk, ott fent. Nem lehet más magyarázat, nem lehet más oka amiért elmentek. Amiért soha nem száll már le a gép velük épségben, amiért soha nem fog már Gianna pályára lépni, és amiért soha nem fogja Kobe az első sorban nézni lányát a pályán. Amiért soha többet nem megy haza egy édesapa és egy kislány a családjához.
Valahol fent az égben egy kosárlabda pályán egy férfi és egy kislány játszik. Kosaraznak. Tehetséggel, szeretettel, és megnyugvással. Az idők végezetéig.

 
 

fotó: Internet

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here