Eszter nem volt boldog. Bár maga sem tudta, mi jelentené számára a boldogságot. Ha egy jól működő kapcsolatot értünk alatta, akkor abban nem lehetett hiba. Az már más kérdés, mit nevezünk működőképesnek, sikeresnek.
Márkkal négy éve voltak együtt, és tulajdonképpen minden rendben volt, csak Eszter nem jutott csúcsra az ágyban. Kezdetben azt hitte, csak nehezen csiszolódnak össze. Utána a fáradtságra fogta. Mindig volt rá magyarázata, de a valóságot nem sejtette. Nem lehetett tudni, miért nem volt tökéletes köztük a szex. Pontosabban működött, sőt gyengédek is voltak egymással, de a csúcs nem következett be.
Márk eleinte befeszült tőle, aztán különböző ötletekkel állt elő. Kedveskedett virággal, csokival, vett pár üveg jóféle bort, de minden hatástalannak bizonyult. Ez nem jelentette, hogy sikertelen volt a szeretkezésük. Márk esetében semmi esetre sem. Eszter azonban egy idő után tiszta görcs lett. Egyik nap már-már arra vetemedett, hogy néhány kolléganőjével is beszélgessen a témáról. Régebben sokkal szemérmesebb volt és elítélte azokat, akik kibeszélték intim dolgaikat.
A kolléganők persze a legáltalánosabb ötletekkel jöttek elő: nézzenek pornót együtt, vegyen magának egy kellemes vibrátort, vagy gondoljon valami jóképű színészre. Egyik nagyobb ostobaságnak tűnt, mint a másik, hisz szerette a férjét, szívesen fogadta az érintését, de az orgazmus így is elkerülte.
Lilla, a legszókimondóbb kolléganője szerint, előfordulhat, hogy ügyetlen a férje. Talán kapkodós, nem reagál Eszter igényeire. De ő erősen tiltakozott, mert számára Márk volt az ideális férfi, szerette az illatát, a testét is. Marcsi azt kérdezte tőle, hogy a valódi kémia működik-e köztük, szereti-e a férje szagát odalent is. Ettől a kérdéstől Eszter zavarba jött és azonnal megbánta, hogy előhozakodott a témával. Mi a fenének kellett neki elmesélnie a dolgokat? Ugyan mire számított?
Mégis napok múlva Márk legnagyobb meglepetésére előhozakodott a pornóval. Kevés férfinak szalad körbe jobban a szája vigyorgás közben, mint annak, akinek a felesége ilyen ötlettel áll elő. Noná, hogy örvendezett, bár a kínálat akkora volt, hogy percek alatt összevesztek azon, milyen típusút nézzenek. Végül egy egyszerű, jó pasi-szép nő felállást választottak, amelyben benne volt minden, amitől a nőnek be kellett volna gerjednie. Márk próbálta oldani a helyzetet, kezdeményezett, simogatta Eszter combját, mellét, de csak az ellenkező hatást érték el. Az olyan filmekben a valótlan szereplőknek mindig van sikerélményük, ez pláne frusztrálta őket. Ültek némán és haragosan bámulták a monitort. Nem, az biztos, hogy ez a módszer nem vezetett célra.
Másnap reggel Márk sértődötten ment munkába. Eszter megpróbálta felülvizsgálni az érzéseit és kitalálni, vajon szereti-e tényleg őt? Fél-e az elvesztésétől? Mindkettőre azonnali igen volt a válasz. Ettől azonban még nem oldódott meg a helyzet.
Az utóbbi időben már úgy szeretkeztek, hogy nem törődtek, Eszter csúcsra jut-e. Hihetetlenül jó csak elmerülnie a férfi ölelésében, élveznie a csókját és a simogatását. Izgalomba jött, ha lihegését meghallotta, de a teste továbbra sem tudott megfelelően reagálni.
Pár hónappal később Lilla rákérdezett a helyzetre, ami meglepte Esztert. Elsírta magát, és bevallotta, szörnyen fél attól, hogy Márk megelégeli ezt az állapotot és lelép.
– Vajon miért tenné? – tette fel a kérdést kolléganője. – Elvégre ő nem szenved semmiben hiányt.
Ebben tökéletesen igaza volt.
– Mi lenne, ha mással próbálkoznál? – folytatta a faggatást, de Eszter csúnya tekintete azonnal belé fojtotta a szót.
– Te tényleg nem érted, hogy én szeretem a férjem? – rivallt rá.
– Bocsánat, nem akartalak megbántani, csak egy ötlet volt – magyarázkodott a másik, de közben az járt a fejében, hogy nem hiszi el. Meg volt győződve Márk ügyetlenségéről vagy tapasztalatlan hozzáállásáról. Hogy lehetne másképp, ha Eszternek ennyire nem jó. Pontosabban langyos marad a helyzet, sosem forrósodik fel egészen.
Hetek múltak el vergődve és megoldás nélkül. Végül maradt az internet, amely nem mondott mást, mint rejtett traumák megélését vagy kellemetlen emlékeket említett, amiket a nők szeretnek szőnyeg alá söpörni.
Eszter nem emlékezett a szexualitással kapcsolatosan egy rossz dologra sem. Persze kamaszként ügyetlenkedett Lalival, az első fiúval, akinek odaadta magát a legnagyobb szerelem közepette. Aztán volt egy rövidebb kapcsolata, alig pár hetes, de abban szó sem volt az orgazmusról, mert Ármin önző volt és villámgyors. Akkor szakítottak, amikor az egyik szeretkezésnek alig nevezhető együttlét után annyit mondott, így jártál, és hozzátette, hogy neki dolga van. Orgazmusa akkor sem volt. Ekkor Eszter elküldte a fenébe. Hosszú ideig nem volt senkije Ármin után. Találkozgatott egy-két fiúval, de aztán ezek a randik kifulladtak a kezdet kezdetén.
Márk tényleg maga volt az égből pottyant meglepetés. Türelmesen megvárta, amíg ő azt nem mondta, rendben, az övé akar lenni. Boldog volt mellette, és nem hányta a szemére az orgazmus hiányát. Legalábbis ő így tudta. Akkor hol a bibi, tette fel magának a kérdést.
Az ominózus pornófilm után nehezen békültek ki. Márk már nem volt az a simulékony és megértő, ahogy előtte. Haragosan odavágta egyik este vacsora után, hogy egyre rosszabbul érzi magát a bőrében, mert nehezen hiszi el, hogy a felesége ennyire nem boldog vele az ágyban. Eszter bizonygatta neki, hogy nem benne van a hiba. Azt is többször elmondta, hogy ő élvezi a szerelmeskedést, de egyszerűen ennél többre úgy látszik, nem képes.
Mielőtt elaludtak volna, Márk kibökte a nagy tervet: szakembert kell keresniük, mert ez így nem mehet tovább, különben neki sem lesz kedve az egészhez. Ahogy feküdtek egymás mellett, és mindketten a plafont bámulták, felvetődött a legrémisztőbb kérdés: mi van, ha a helyzet nem megoldható? Pontosabban van megoldása, de nem az, ami kettejük javát szolgálná.
Eszter a mély sötétségben csendesen sírni kezdett, de Márk nem vigasztalta meg, hanem hátat fordított neki és percek múlva húzta a lóbőrt. Reggel jóval a megszokott előtt kelt, zuhanyozott és szinte elmenekült otthonról.
Eszter keserű szájízzel vette tudomásul, hogy a helyzet romlásnak indult. Munka után úgy döntött, nem siet haza, hanem beugrik az anyjához, hetek óta feléje se nézett. Amióta apja meghalt, szinte alig kereste. Maga sem értette, miért kerüli, de már feltűnt neki, hogy idegesíti anyja társasága, faggatózása. Minden kérdése a nemlétező unokára irányult, és ez még kellemetlenebbé tette a találkozást. Valamiért mégis azt érezte, beszélnie kell vele. Hajtotta valami ismeretlen nyugtalanság, és amikor becsengetett hozzá, biztos volt benne, hogy nem véletlenül.
Érdekes módon aznap a második kávé után anyja nem tette fel a szokásos csipkelődő kérdést gyerekkel kapcsolatos terveikről. Mintha megsejtette volna, hogy ez akkor óriási tapintatlanság.
– Esztikém, mi a baj? – érdeklődött puhán, ahogy ritkán szokott. Ilyen kedvesen csak akkor szólította, ha érezte, hogy nagy a baj.
– Miért gondolod, hogy baj van?
– Ismerlek, bár ennek nem örülsz túlságosan. Jó ideje látom, hogy valami nyomaszt, de nem mertelek faggatni.
Eszter hallgatott. Ő a szexről talán még sose beszélt az anyjával. Ezt a témát kamaszkor óta nem említették, akkor is csak szőrmentén, kizárólag a védekezés miatt.
– Rosszban vagytok Márkkal? Vagy munkahelyi gondjaid vannak? Én tudom, hogy apáddal bizalmasabb volt a kapcsolatod, de most én vagyok itt. Meghallgatlak, ha gondolod…
– Anyu, ez nem olyasmi, amiről szívesen beszél az ember az anyjának. Kellemetlen nekem…
A nő felsóhajtott. Tudta, csakis a szex lehet az, ami ekkora tabu maradt köztük, és talán mindig is az volt. Ő sem volt túlságosan bőbeszédű és szabados, ha erről volt szó, de lánya még nála is jobban kerülte a témát. Úgy látszik, mégis nagyobb hatással volt rá az a régi eset, mint gondolták… Pedig Eszter apja csak nevetett, és azt mondta, semmiség.
– Tudom, hogy az – válaszolta neki gyorsan. – Hidd el, nem kérdezném, ha nem látnám rajtad, hogy felemészt.
– Rendben, elmondom, de ne nevess ki. Ha nem mondasz rá semmit, én azt se bánom. Legalább egyszer az életben kimondom ezeket is.
És ahogy elkezdte mondani, azonnal folyni kezdett szeméből a könny. A konyhában megült a csend, és tengernyi szomorúsággal terítette be a délutánt.
– Kislányom… Istenem… – Csak ennyit tudott mondani az asszony. – Nagyon sajnálom, mert ez sokkal keményebb dolog, mint sejtettem. Ennek tényleg az lehet a vége, hogy a férjed elmegy, mert a hiúság nagy úr. Bárki bármit mond, rettentően fontos, hogy a férfi valóban annak érezze magát a kapcsolatban.
– Anyu, én ezt tudom, csak nem tudom, mit tegyek. Nem akarom elveszíteni Márkot. Nagyon szeretem, de mintha ez kevés lenne, mert a testem nem szereti őt úgy, ahogy a lelkem.
– Én nem vagyok szakember, nem tudom, mi lehet a baj, de az is lehet, hogy történt valami, ami téged zavar.
– Ugyan mi? Semmiről nem tudok. Abszolút normális kettőnk kapcsolata ezt leszámítva, meg az utóbbi idők vitáit.
Az asszony csendben nézte Eszter arcát, aztán nagy levegőt vett. Alkonyodott. A pirosló napsugár beszínezte az ablaküveget és a virágcserepeket ünnepi díszbe öltöztette.
– Mesélek valamit – mondta hosszú percek múlva. – Nem tudom, fontos-e, vagy számít-e, de azért elmondom, hátha segít megértened magad.
Eszter szeme kikerekedett. Megrémült anyja kitárulkozása hallatán. Nem tudta, mit fog hallani, és ez megrémisztette. Jobban, mint eddig bármi.
– Ötéves lehettél, de lehet, hogy hat, nem emlékszem pontosan. Egyik éjjel, amikor azt hittük, hogy már régen alszol, apáddal… Tudod, szóval… Na…
– Szeretkeztetek…
– Igen, bár erre ő biztosan másik szót használt volna. Nem lényeges. Szóval te egyszer csak megjelentél az ajtóban és megláttál bennünket. Fogalmunk sem volt, mióta hallgattál vagy néztél minket, de váratlanul sikításba törtél ki. Azt kiabáltad, hogy ne bántsam apát. Nem ő engem, nem fordítva. Te az ő hangjából érezted, hogy bántva van. Nem értettük. Természetesen azonnal abbahagytuk, de te ott reszkettél az ajtóban. Apád visszakísért a szobádba, betakargatott és másnap úgy viselkedtél, mintha mi sem történt volna.
– Te jó isten… Csak ötéves voltam és halálra rémültem… Talán attól féltem, hogy elveszítem apát? Vagy, hogy fáj neki valamije?
– Nem tudom, kicsikém… Egy biztos, ezt soha nem említettük neked. Nem kérdeztünk rá, és te sem beszéltél vagy kérdeztél róla. Reméltük, hogy azt hiszed, álmodtad az egészet.
– Ez döbbenetes – mondta Eszter megrázkódva. – Tényleg nem emlékszem rá. Semmi nem rémlik, és az sem, hogy rossz érzések maradtak bennem.
– Én nem tudom, mindez jelent-e valamit, csak elmondtam, hátha ez gátol abban, hogy el merd engedni magad teljesen.
Eszter megtörölte a szemét és nem tudta, mit mondjon. Ilyesféle dologra nem számított. Ez a fajta intimitás, kinyílás nem volt szokás náluk. De amióta elment imádott apja, anyja is megváltozott.
– Szerinted ez lehet a dolgok hátterében? Gondolod, hogy emiatt nem tudom megélni a boldogságot?
– Fogalmam sincs… Viszont olvastam már hasonlókról… Ki tudja, talán most, hogy ezt elmondtam, nem fogsz már arra gondolni, hogy a szex valami borzalmas.
– Eddig sem gondoltam…
– Dehogynem. Látod, hogy a tested félt tőle…
– Anyu, nem ismerek rád. Benned egy pszichológus rejtőzött eddig?
– Nem édesem, csak sokat bújom a netet, aztán, lásd, milyen hatással van rám!
Erre mindketten elnevették magukat. Először aznap és hosszú idő óta hatalmas könnyedséggel.
Amikor Eszter becsukta maga után az ajtót, csak annyit érzett az estéből, hogy hidegebbre fordult. Az erős szél cibálta a fákat, és ő gyorsan a nyakára tekerte a sálját. Már sötét volt, pedig csak hatot jelzett a közeli toronyóra.
Márk fél órán belül hazaér, gondolta, és ettől megnyugodott. Négy éve voltak együtt és az elmúlt időszak megpróbálta őket. Miközben leparkolt a tömbház előtt, átfutott az agyán, hogy mennyire jó lenne, ha anyja története változást idézne elő benne. Elvégre segíteni akart. Ő meg el akarja fogadni, mert fontos neki a férje, az élete és a jövője. Talán a teste is megérti ezt, ha már a lelke felkészült rá.
Még nem tudta, így lesz-e, de elkezdett bizakodni. És ez már jó jel volt.
fotó: Pinterest
