Liza és Máté történetének további részeit itt olvashatod
Pittyent a telefon. A szíve azonnal a torkában dobogott. Szokatlan hang volt, már hónapok óta nem hallotta. Ki nem mondott ígéret volt köztük, hogy a WhatsApp-on csak egymással leveleznek. Ez volt az ő titkos postaládájuk, ahova csak a másiktól érkezhet üzenet, bárhol is van a világban. És most pittyent a telefon.
47.346248N 18.302475E 2017012020:00
Üveges tekintettel bámult az összetört kijelzőre, ami persze be volt vonva törhetetlen fóliával. Liza előszeretettel törte a telefonokat. Egyébként minden mást is, ami a kezébe került. De nagyon akarta, hogy ne legyen így. Ezt a képernyővédő fóliát például valamelyik karácsonyi vásárban vette, ahol hagyta magát rábeszélni, hogy a “szegény árus” mehessen már haza, és ne fagyjon oda a Vörösmarty téri standjához.
Tekintve, hogy a legutóbbi üzenet, amit Máténak küldött több hónappal ezelőtti, így nem számított már arra, hogy valaha is ilyen hangot ad majd a telefonja. Mással azóta sem levelezett ezen. Megcsalás lett volna, és ő soha nem akarta megcsalni Mátét. Utolsó üzenete is “Egy családra lenne szükségem, és egy Xanaxra. Ha lehet, akkor fordított sorrendben. 😊 ” annak szólt, hogy Máté elhagyta. Sokadjára, de ezúttal a legfájdalmasabban. És mivel ezután se Xanax se család nem érkezett, úgy gondolta a nagy szerelem, ami – és erről őszintén meg volt győződve – pár évtizedig fog tartani, mégsem volt hosszabb pár évnél.
Csak nézte a számsort, és tudta, hogy nem valami fatális tévedés, és mondjuk Chester lépegetett véletlenül a billentyűkön. Chester Máté kutyája volt, egy kis fehér-barna foltos kutya, aki azonnal, véglegesen és halálosan beleszeretett Lizába, ahogy meglátta. Az elválás mindkettőjüket nagyon megviselte. Chester valószínűleg a maga kutyaösztöneivel jobban tudta, hogy hogyan kellene ezt a nagybetűs szerelmet csinálniuk, csak az emberek nem kutyák – mint tudjuk.
Mert Máté és Liza szerelme maga volt a nagybetűs, az örök, a “sohaelnemválunk”. Úgyhogy ahogy törvényszerű, tönkre is ment. Mert a sohaelnemválunk szerelmesek keveset fordítanak a sohaelnemválásra. Csak szerették egymást, nagyon. És imádták is, minden pillanatban. Nem tudtak csak úgy csendesen beszélgetni egy szobában, hogy abból ne legyen őrült szeretkezés az első tíz, vagy inkább öt percben. Lizának volt egy kis gödröcskéje a válla alatt. Mielőtt Mátét nem ismerte, nem is tudta, hogy az a gödröcske létezik, és ráadásul ilyen elképesztő hatalommal bír a teste fölött. És azt sem tudták, hogy két ember vonzódhat egymáshoz ennyire egyáltalán. 
Sokszor viccelődtek azon, hogy esetleg felajánlhatnák magukat kutatáshoz, hogy rájöjjenek mi okozza a testeknek ezt a vonzódását. Nyilván valamilyen furcsa, mágneses mező keletkezik, amint közel mennek egymáshoz. Csak így lehetséges, hogy szinte azonnal egymásnak esnek, legyen az egy szálloda terasza, egy gyerekcsúszda vagy egy út a Balatonhoz.
Nem beszéltek. Szinte soha nem beszéltek már. Fontos dolgokról egyre kevésbé. Szerettek és szeretkeztek, de nem beszéltek. Féltek bármit kimondani. Mi van, ha attól vége lesz a nagy álomnak, amibe beleszerettek? És cinikus módon éppen ettől lett vége. Ezt már Liza is tudta, de visszavonult a kis biztonságos csigaházába, ahol senki nem kérdez semmit, és minden kiszámítható. És akkor itt ez az üzenet.
47.346248N 18.302475E 2017012020:00
Megnézte még egyszer. Korán volt még. Visszabújt a takaró alá, de nem tudott visszaaludni.
Olvastad már a második részt? Szerelmünk kódja 2. rész
