Igazság szerint nem értem, hogy lehet bárki is ebben a világban összeszedett. Ráadásul én még a gyermekmentes ligában játszom.
Kár, hogy nem szóltak anno: az évek múlásával egyenes arányban nő a nehézségek száma is. Fiatalon persze az ember lánya jó esetben még a „meghódítom a világot” fázisban tart. Aztán jön az első kisebb törés. Majd a második. Aztán már kopogtatnál az élet vállán, hogy köszi, most már elég lesz. De az csak legyint rád, mondván, hogy bírsz te még többet is.
Adott hát a kérdés: dőljünk kollektíven a saját kardunkba „Ez már úgyis csak rosszabb lesz!” címszó alatt? Ez is egy opció, csak ha győz a depresszió és a kétségbeesés, akkor a következő életedben úgyis le kell futnod előröl a kötelező köröket. Viccet és spiritualitást félretéve, van kiút. És vannak rejtett erőtartalékaink.
Ha szét vagy esve, szereted a világot a legrosszabb, legsötétebb változatában látni. Észrevetted már, hogy ha kicsattansz a jókedvtől, még a legótvarabb poénon is röhögsz? Ha pedig eluralkodik rajtad a kilátástalanság, nos, egy ajándék barcelonai útnak sem örülnél – mondván, hogy attól még csóró maradsz.
A 200%-on túlpörgetett női agy ráadásul lefesti neked egy be nem fizetett csekkről egy hajléktalan képét. Esetleg mogorva volt veled a párod, te pedig 5 perc múlva már biztosan tudod, hogy holnap csomagolhatsz. Nem veszi fel a gyerek a telefont, ez csak két dolgot jelenthet: haldoklik, vagy már meghalt. Ki a franc lenne így összeszedett?
A jó hír, hogy kikapcsolódni néha lehet, és nem csak a 100 ezer Ft-os wellness-hétvégén. Előbb próbálkozni kell, de a pihenés kiválasztása ne legyen már macera. Az internet a barátod: rákereshetsz jóga-vagy légzéstechnikákra, relax zenékre, bármire, ami téged megnyugtat. Egy 10 perces séta csodát tehet. Énekelj, ahogy a torkodon kifér. Káromkodj egy olyat, hogy a szomszéd két hétig ne köszönjön.
Tudom, nem erről volt szó, amikor kézhez kaptad az érettségid, de lehet bedurcizni a sok nehézség miatt, csak nem érdemes. Szóval, ha már sikerült kezelésbe venni az idegrendszeredet egy végtelenített Enya-albummal, akkor jöhet végre a munka saját magadért.
Fogd a telefonod, a határidőnaplót, vagy egy sima füzetet, és kezdd el szépen rendszerezni az életed! Minden úgy fog menni ezután, mint a karikacsapás? Nem! Lesz egy mankód? Igen! Írd fel, mi bánt, hogy tudnád megoldani, szépen, apró lépésenként. Voilá! Csak megcsillant az a fény az alagút végén!
Valamikor régen ugyanis volt egy komolyabb célod az életeddel, megmászni a Himaláját, esetleg akartál pár „vállalhatatlan” sztorit, amivel azért minden ismerősödnek minimum ötször eldicsekednél.
Megsúgok viszont egy titkot: valószínűleg így sem lesz rendben az életed egy hét múlva. Ráadásul, ha komolyabban körbenézel, másoknál sem minden fenékig tejfel, sőt! A legtöbb ember örül, ha este megtalálja a saját ágyát. Ennyi elvárás mellé a non-stop tündöklés lehetetlen. Neked sem kell szuperhősnek lenned. Elég, ha nagyjából le tudod menedzselni a dolgaidat, az élet úgyis bedob neked újabb és újabb variációkat.
És olyan még nem volt, hogy sehogy sem volt. Éhen halni úgysem fogsz, a többi részletkérdés.
