Amikor elkezdtem kutatni Teleki Blanka grófnő élete után, természetesen eszembe jutott Kertész Erzsébet könyve, amelyben csodálatosan szép szavakkal írja meg a „hóbortos” hölgy különleges életét. Az is eszembe jutott, hogy több, mint kétszáz éve, ha valaki arisztokrata családba született, nem volt könnyű eltérnie a neki szánt sorstól, ahogy a többi nőnek sem. Egy gazdag úrilány nem tehetett mást, mint olvasott, varrogatott, intelligensen társalgott, és teljesítette családja kérését: férjhez ment ahhoz, akit kijelöltek számára. Ma, amikor a szerelem mindent elsöprő dominanciájáról beszélünk, még nehezebb megérteni az érdekházasságokat, ám régebben mindennaposak voltak.
Elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon egy jómódban, kivételes körülmények között élő lányt, mi vesz rá arra, hogy ne társadalmi rangjának megfelelő életet éljen, hogy legyenek vágyai és álmai?
Teleki Blanka 1806. július ötödikén született Hosszúfalván, Erdélyben. Édesapja, szigorú, zárkózott ember volt, és ez rányomta bélyegét családjuk életére. Qui bene latuit bene vixit (Aki jól elrejtőzködött, az jól élt) – Ez állt a kastélyuk bejárata felett, és eszerint is cselekedett. Három gyereke társaság nélkül nőtt fel, vendégeket nem fogadtak. Teleki Blanka édesanyja azonban Brunszvik Teréz húga volt, akinek személyisége, lelkesedése és eltökéltsége a nőnevelés ügyében nem kerülhette el az akkor már minden iránt érdeklődő lányt.
Édesapja Martonvásárra küldte felesége nővéréhez, ahol a kor jeles emberei is megfordultak, és Blanka örömmel ismerte fel, nagy szükség van arra, hogy a nők is ne csak háziasszonyként és anyaként érvényesüljenek. A nagynéni révén kapcsolatba került a kor olyan kiváló személyiségeivel, mint Döbrentey Gábor, Vörösmarty Mihály vagy Bajza József. Képezni kezdte magát a szobrászat és festészet terén is, a kor kiemelkedő szobrászának, Ferenczy Istvánnak a tanítványa lett, aki nagyon nagy tehetségnek tartotta. Rajzot, festészetet Thugut Henriktől és Barabás Miklóstól tanult. Időközben Brunszvik Teréz megalapította az első óvodát, melynek születését a fiatal nő aktívan követte. Miután visszatért Erdélybe, rájött, mekkora az elmaradottság és a közöny az egész országban, ezért próbált meg nőneveléssel foglalkozni, de minden törekvése kudarcba fulladt. Az arisztokrácia megmosolyogta a fura grófnőt, aki nem rangjához méltóan viselkedett. Időközben húga, aki a legjobb barátnője is volt, férjhez ment, így teljesen magára maradt, majd depressziós lett. Ebből az állapotból egy újságcikk mozdította ki, amelyet óriási felháborodással olvasott. Ismerősük, Fáy András a nőnevelést puszta háziasszonyképzésnek nevezte. Teleki Blanka, aki korának felvilágosult asszonya volt, eldöntötte, hogy lánynevelő intézetet nyit. Ez meg is történt 1946-ban, három évvel Pestre költözése után. Az első évben egyetlen tanítványa volt csak, Deák Ferenc keresztlánya. Az intézet célját a szellemi, erkölcsi és esztétikai nevelésben jelölték meg, ugyanakkor hangsúlyozták a nemzeti érzelem fontosságát is. Megszervezték a tanári kart is. Karacs Teréz mellett Teleki Blanka barátnője, Leövey Klára, a nőnevelés másik jelentős képviselője is részt vett a munkában, a magyar tanítása mellett a felügyeletet vállalta. A nevelőmunka irányítása Teleki Blanka feladata volt.
Az intézmény leghíresebb tanára Vasvári Pál volt, a márciusi ifjak egyik kiemelkedő képességű vezetője. Történelmet tanított, tanítványai nagyon szerették, és óráin Blanka is részt vett. A már korosabb asszony titkon szerelmes is lett a lánglelkű ifjúba. Bár ezt mindig tagadta. A második évben már 14 tanítványuk volt, habár az arisztokrácia gyanakodva figyelte a tevékenységüket. Értetlenségük az is fokozta, hogy semmilyen igényt nem éreztek a változtatásra.
Ma, amikor számunkra természetes az oktatás, pláne a koedukált, eszünkbe se jut, hogy vannak emberek, akik kitaposták számunkra az utat, és mi nők lehetünk orvosok, informatikus, ügyvédek, pedig nem is olyan régen más dolgunk se lett volna, mint háztartást vezetni és gyerekeket szülni.
A történelem azonban közbeszólt. Kitört az 1848-as forradalom és a régi eszmék az újakkal együtt elsodorták az intézményt. Teleki Blanka kénytelen volt bezárni és Debrecenbe költözött, ahol pénzzel és élelemmel segítette a honvédeket. A világosi fegyverletétel után visszavonult a család pálfalvi kastélyába, ahol a szabadságharc ereklyéit gyűjtögette és bujdosó honvédeket rejtegetett. 1851-ben azonban házkutatást tartottak nála, miután jó ideje figyelték levelezését is. Letartóztatták, és barátnőjével együtt várfogságra ítélték. Leövey Klára öt évet kapott, Teleki Blanka tízet. Fogsága nagy részét Kufsteinben töltötte nehéz körülmények között. Végül amnesztiával szabadult 1857-ben. Már nem tért vissza Magyarországra.
Teleki Blanka kivételesen fontos személyisége történelmünknek. Habár nem sikerült teljes mértékben megvalósítania terveit, hatalmas lépéseket tett annak érdekében, hogy a nőket egyenrangúnak tekintsék hazánkban. Célkitűzései nem maradtak visszhang nélkül. A magyar pedagógia egyik legnagyobb alakja, hazaszeretete, elszántsága, áldozatkészsége ma is csodálatraméltó.
Kép forrása: Wikipedia
