Vincent, a franciatanár – 2. rész – Monique

“Ahogy az antik kakukkos óra kettőt jelzett, Vincent visszazökkent a mába. Tudta, hogy Monicque, azaz becsületes nevén Vass Mónika késni fog az óráról, mint mindig, de nem bánta, mert a saját idejéből vonódott le.”

A sorozat többi részét itt olvashatod

Vass Mónika az a nő volt, aki mindig tudta mit kell mondania, hogy rá figyeljenek. Gyerekkorától kezdve elképesztően akaratos és makacs volt. Ő ezt elszántságnak hívta, de volt benne egy rakás rejtett erőszakosság is, ezért nem lehetett ezen tulajdonságán oly gyorsan átsiklani.

Igazi üzletasszonyként mindig elegáns és kimért volt. Százhetven centijéhez képest alig nyomott 48 kilót, de tett is érte, hogy ez így maradjon. Ha kell koplalt, ha nem, akkor sem lelte örömét az evésben. Két dolgot szeretett világéletében: a hatalmat és a szexet. Így ebben a sorrendben.
Természetesen egy cseppet sem érdekelte a francia nyelv, a kultúra sem. Nem akart megtanulni franciául, mert undorítónak találta az egész országot, kivéve talán Párizst. Merő sznobságból el volt ragadtatva a városból, bár, amikor ott járt, mindig ódzkodott a szennyes utcák látványától és a millió turistától.
Mégis minden évben kiutazott pár napra. Hozzátartozott az imázsához, hogy megmutassa, neki telik arra a luxusra, hogy a Ritzben megszálljon pár napot.

 
 

Vincentre véletlenül talált rá. Valaki említette a nevét a cégnél és azt is hozzátette, hogy elképesztően dögös pasi, de megközelíthetetlennek tűnik. Néhányan már azt rebesgették, hogy meleg, de csak azok mertek ilyet állítani, akik nem értették tartózkodó viselkedését.

Mónika rákeresett az oldalára és azonnal tudta, hogy meg kell szereznie. El sem tudta képzelni, hogy Vincent visszautasítja majd, ezért magabiztosan felhívta, időpontot egyeztetett vele és elment hozzá.
Első alkalommal alaposan felmérte a terepet. Látta, hogy a férfinak remekül karbantartott teste van, ízlése kifinomult és olyan ívű a szája, hogy beleborzongott annak gondolatára, mely testrészein szeretné érezni azt.
Nem volt hozzászokva a vadászathoz, minden zsákmányát azonmód elejtette, így hatalmas meglepetésként érte, hogy a férfi nem engedi magához közel. Mindig udvarias volt, kávéval kínálta, amit ő főzött az óra kezdete előtt, de ennyi volt a kedvesség.

Mesélt azokról a helyekről, ahol járt, de mindig ügyelt arra, hogy semmi személyeset ne áruljon el magáról. Mónikát ez halálosan felizgatta. Próbált a férfihoz érni olykor-olykor, vagy úgy rázni hosszú, hullámos rézvörös haját, hogy annak illata bekússzon a férfi orrába, de nem járt sikerrel.

Vincent mindig megtartotta a három lépés távolságot és úgy tett, mintha nem venné észre, miben mesterkedik a nő. Mónika azonban ravaszabb volt a legravaszabb kígyónál is. Mivel sértve érezte magát, hogy bájait nem értékelik, eszébe jutott, hogy talán apró ajándékok segíthetnek céljai elérésében. Ezért az elmúlt fél év alatt hol egy sálat, hol kesztyűt, vagy bonbont vitt és mindig azzal adta át, hogy nagyon hálás az órákért, és szeretné ezt kifejezni. Az üzleti világban ez így szokás, tette hozzá elbűvölő mosollyal.
Vincent tiltakozott és kérte, hogy ne hozzon semmit, de a nőt nem lehetett könnyen lerázni. Minél jobban távolodott tőle az áldozat, ő annál hevesebben kapott utána.

Nem szégyellte, hogy egy nála fiatalabb férfi után epekedik, mert azt az öt évet, amellyel idősebb volt, bátran letagadhatta volna. Izmos, vékony teste, amelyet masszőr is karban tartott, nem beszélve a szaunáról és edzésekről egyre jobban kívánta a férfit. Lassan már úgy érezte, hogy megbolondul, ha nem kapja meg a férfit. Még soha nem fordult elő életében, hogy valakit ennyire kívánt volna.
Voltak rövidebb-hosszabb kapcsolatok az életében, de a tartósságot nem viselte jól. Tudta, egy férfi mellett sem lenne boldog, mert azok egy idő után háziasszonyt akarnának belőle csinálni, meg elvárnák, hogy szüljön pár porontyot, ő azonban egyiket sem szerette volna. Szabad volt és független. Sóvárgott a férfi után, bár nem volt abban biztos, hogy nem dobta volna azonnal, mihelyt megkapta volna.
Egyelőre azonban reménye sem volt erre.

A kanyargós budai utcán, amikor lefékezett kocsijával, felsóhajtott. Nyakára cseppentett még a parfümjéből mielőtt kiszállt és arra gondolt, nem született meg még az a férfi, akit ő nem kapott volna meg. Biztos, hogy mindegyiknek van valami gyengéje, és ha megtalálja Vincentét, akkor nyert ügye lesz.
Két hét múlva Füredre utazik, ahol nagyszabású konferenciát rendez a cége. Külföldi vállalatok is becsatlakoznak, szüksége lesz egy tolmácsra. Ha luxuskörülményeket biztosít a pasasnak, biztosan nem tud majd nemet mondani, nem beszélve a hatalmas fizetésről.
Ezzel a tervvel szállt ki a méregdrága Bugattiból, amely nem egy tipikus női autó volt, de Mónika egyáltalán nem volt tipikus üzletasszony és nő sem. Illett hozzá a kissé erőszakos külsejű autó. A macskaköves utcán nem járt senki, amikor felcsengetett és várta, hogy meghallja a férfi izgató hangját.

– Gyere! – szólt bele Vincent.

Talán nem is engem vár, gondolta a nő, mert eddig a pillanatig nem tegeződtek. De lehet, hogy az a júliusi nap lesz a sorsfordító? Nem bánta, főleg azért, mert aznap úgy öltözött fel, hogy átlátszó csipketopot vett fel a kosztümkabát alá, hogy sejtetni engedje formás melleit. Úgy gondolta, tanára sincs fából, és ha ez így van, akkor majd ő megmutatja neki, hogy milyen a jó szex, és akkor nem lesz ennyire hűvös. Már annak gondolata is megbizsergette a testét, hogy elképzelte, ahogy a férfi megfogja a combját.

– Jaj, elnézést, Monique, azt hittem, hogy a szomszéd csengetett megint, folyton elhagyja a kulcsát – mondta gyorsan Vincent. Úgy látszik észbe kapott.

A nő felkacagott és kellemes borzongás járta át a hang hallatán. Nem, nem úszhatsz meg engem, határozta el mélyen. Teszek róla, hogy kedved legyen hozzám.

Azzal meglökte a faragott kaput és az úgy nyílt ki, mint Szezám ajtaja, ő pedig belépett a barlangba, ahol nem Ali baba, hanem egy nála ezerszer dögösebb pasi várta. Eszébe sem jutott, hogy a házi feladatát megint nem csinálta meg, és ezen felül egy szót sem tanult meg a feladottakból. Biztosan érezte, hogy a férfi is tisztában van vele, hogy merő időpocsékolás a nyelvóra, de nem akarta visszautasítani. Ha meg nem akarta, akkor az csakis azért lehetett, mert tetszik neki, csak még kéreti magát. Ezért később még bosszút áll, most azonban legszebb mosolyát villantva felgyalogolt a fényesre kopott kőlépcsőkön az első emeletre.

– Bonjour, Monique – nyitott ajtót a férfi. Egy hosszú tincs szexisen a szemébe lógott. A szobában vágni lehetett a füstöt.
– Bonjour, Vincent! – mondta könnyedén. – Látom, arra készül, hogy megöljön egy kis füsttel.
– Bocsásson meg, azonnal kiszellőztetek! Addig elfogad egy csésze kávét? Vagy teát inna?
– Legyen kávé!
– Rendben! Egy perc, addig kérem, mesélje el, hová szeretne utazni legközelebb? A mai témánk az utazás lesz.

Az ágyadba, mondta magában a nő, de hangosan kacarászva Dominikát említette. Vincent bólintott, és egy kapszulát helyezett a kávéfőzőbe.

– Jó választás! – jegyezte meg.

Noná, hogy az vagy, gondolta a nő, és finoman megnyalta az ajkait.

Előző rész
Következő rész

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here