Magda bár nem szívesen, de hazaküldte Mórt. Nem azért, mert el akarta játszani előtte a szűzlányt, arra nem volt szükség. Viszont nem szeretett volna óriásléptekkel haladni, és érezte, hogy a férfi se szeretné. Kedvelték egymást, ami nem jelentette feltétlenül, hogy az első komoly pillanatok után egymás karjaiban kell kikötni. Tűnhetett ez ósdinak vagy szemérmesnek, nem érdekelte. A feje is tele volt az aprócska üzletet ért kárral, így amikor hazakísérte őt, nehéz szívvel, de elengedte. Az járt a fejében, ahogy belépett a lakásba. hogy gyönyörű napja volt, még akkor is, ha Zsizsi, vagy akárki betörte a kirakatot. Egy ilyen eset után azt állítani, hogy a nap mégis szépen zárult, talán botorság, de amikor Billy a lábához dörgölőzött, ő meg lerogyott a fotelba, ki merte mondani, boldog volt aznap. Olyan boldog boldog, nem filmbeli, hanem valóságos. Nem ült szivárvány az égre, de belül felfénylett benne a szerelem, amit nem tudott mással magyarázni, csak azzal, hogy kinyílt a szívén egy kapu, és most már nem retteg beengedni valakit.
– Látod, kiskutyám, ezt se hittem volna soha! – mosolyodott el.
Ekkor jutott eszébe, hogy nem is evett egész nap, ezért kiment a konyhába, és pár tojásból összeütött egy rántottát. Volt otthon snidling, azzal megszórta, majd úgy kanállal a serpenyőből kikanalazta. Egyedül csak azt sajnálta, hogy Móricot sokára fogja látni. A sokára minimum 12 órát jelentett, ami azért volt vicces, mert utoljára kamaszkorában jutott eszébe az órákat számolni egy randi előtt. Vajon William mit szólna hozzá? Tetszene neki? Beleegyezne, hogy ő kövesse?
Közben a kutya is belakmározott valami szottyos kajából, amit elé pakolt, és az ajtót kaparva jelezte, hogy ki kell mennie. Magda kedvetlenül tápászkodott fel.
– Tényleg muszáj kimenned? – kérdezte, de választ nem várt.
Sálja után nyúlt, nyaka köré tekerte, és hosszú, kutyasétáltatós kabátjába bújva lekocogott vele a lépcsőn az utcára. Senki nem járt odakinn, megint köd ereszkedett a keskeny utcácskára, ahol a fákon már rég nem árválkodott levél. Mind aludni készült, vagy kipihenni a nyarat, és csendben elfogadni a telet, remélve, hogy majd megérkezik a tavasz egyszer, sokára.
A kiskutya elégedetten botorkált mellette, és az első fánál el is végezte a dolgát. Az asszony kelletlenül lehajolt, hogy összeszedje az ürüléket, amikor hatalmas ütés érte a fejét. Azonnal a földre zuhant, Billy pedig ugatni kezdett, de vékony kis hangja hamar elhalt, amikor a támadó egy alapos rúgással méterekre repítette.
– Kuss legyen, te vakarcs! – mondta neki minden indulat nélkül. Még lehajolt Magdához. Látta, hogy eszméletlen, vagy halott. Valószínűleg még beverte a fejét az aszfaltba, amellett, hogy kapott is egyet. – Nem kár érted, ribanc! – súgta a fülébe. – Ha nyugton maradtál volna, már rég célba értünk volna. De mindig az ilyen kurvákkal van baj! – mordult fel, mint aki tudja, hogy a világ szörnyű hely, pláne egyes nők miatt. Még vetett egy pillantást a földön fekvőre, majd telefonja után nyúlt.
– A sas leszállt! – szólt bele hangosan röhögve.
– Marha! – hangzott a válasz. – Minden rendben ment? Meghalt? Elintézted rendesen? – kérdezte egy női hang.
– El, drága, nem kell ettől tartanod! Most jöhet a másik madárka, és holnap már úton leszünk Mexikóba.
– Jól van, de észen maradj! Húzz el onnan! Megvannak a jegyek, este nyolc óra húszkor már repülünk is! De addig még szükség lesz némi zsebpénzre! Indulj! És eszedbe ne jusson bemenni egy kocsmába! – hangzott a kemény utasítás.
– Jaj, ne légy már az anyám! Azért, mert megiszom egy-két sört, még nem leszek részeg! – csattant fel a férfi.
– Ez igaz, csak te a sör után vagy mellé bevágsz pár felest, és az megint más, nem?
– Zsizsi, te elfelejted, hogy nem a mutter vagy! Ne akard, hogy utáljalak! Őt gyűlöltem, de ha így folytatod, te is a sorsára jutsz!
– Nagy a szád, de ha elcseszed, pórul jársz, öcsisajt! – visította a nő. – Elég sok munkám van ebben az egészben, lúzerre nem tartok igényt.
– Fejezd be! Megyek, és elintézzük a dolgot!
– Jó! De neki nem lehet baja, értve? Világos, amit mondok?
– Igen, már vagy százszor mondtad. Szerintem, te belezúgtál!
– Fejezd be, te idióta! Tíz perced van, itt várlak a szomszéd kapualjban! Úgy gyere, hogy még az árnyékod is láthatatlan legyen.
A férfi bólogatott, mert elfelejtette, hogy az nem látszik.
– Mindjárt! Ne türelmetlenkedjél, asszony! – azzal kinyomta, mert már nagyon elege volt az irányításból. Nem véletlen, hogy a női főnökök rosszabbak, mint a férfiak, gondolta savanyú ábrázattal. No, de sebaj, ha eredményes lesz az akció, Zsizsitől is megszabadul előbb-utóbb.
Móric ezalatt vacsorát főzött magának. A lakás igen kis részét foglalta el a konyha, mert bár tudott, de nem szeretett főzni. Most mégis sütött két szelet húst, lassan, akkurátusan, a szélét kicsit erősebben, majd összedobott egy kis salátát a rizibizi mellé, és megvacsorázott. Le se kellett hunynia a szemét, akkor is maga előtt látta Magdát. Egyre jobban hiányzott neki. Egészen máshogy, mint Flóra. Magdát úgy kívánta, ahogy nőt még soha. Vonzotta minden porcikája, és tetszett neki, hogy erős és karakán. Az üzletét ért támadás se borította ki annyira, amennyire mástól elvárta volna. Látszott rajta, hogy megrendült, pityergett is, de nem káromkodott, nem szentségelt, inkább menteni akarta a menthetőt. Erős asszony, állapította meg. Az a lány is nagyon jó fej, aki neki dolgozik, ami szintén arról tanúskodik, hogy ért az emberekhez.
Móric, ha kívánt volna, mindenképpen olyan nőt akart volna magának, mint Magda.
A hús omlós, de sós lett, mégse bánta. Elővett egy üveg bort, és töltött magának. A lakásban félhomály és végtelen nagy csend uralkodott. A saláta tökéletes volt, így elégedetten állt fel az asztal mellől. Nem volt kedve mosogatni, inkább válaszolt pár e-mailre, feljegyezte, kinek kell másnap telefonálnia, vagy kitől vár hívást, és amikor már a fürdőbe készült, megcsörrent a mobilja. Magda, mondta halkan, de nem ő volt. Egy ismeretlen hang közölte, hogy betörtek a lakásába, a riasztó beindult, úton van a rendőrség. Móric úgy érezte, ennél rosszabb befejezése már nem lehet a napnak. Hogy lehet, hogy hirtelen ennyi kellemetlenség éri őt és Magdát is? Létezik, hogy Flóra testvérének keze lenne a dologban? Ennyire aljas lenne? Ezt a gondolatot azonnal elvetette. Nem, bizonyára más valaki akarta megszerezni a festményeit. Elvégre sose titkolta, hogy értékes gyűjtemény tulajdonosa. Ám, aki eddig nála járt, nem szorult rablásra, ebben biztos volt.
– Azonnal megyek! – mondta. – Gondolom, a rendőrség már úton.
– Minden bizonnyal, de legyen óvatos! – hangzott a figyelmeztetés a vonal túlsó végén.
– Az leszek! Elvégre a képek biztosítva vannak!
– Pontosan! Jó éjszakát!
Móric kabátja után nyúlt, telefonját zsebébe süllyesztette, és az járt a fejében, hogy kocsiba se ülhetne, mert ivott. De aztán mégis beszállt és gázt adott a ronda, nyirkos utcán, ahol kocsija hangtalanul gurult el a pár utcányira lévő másik lakásához.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
