Az egész élet egy nagy rakás…Nem mondom ki, de tény, hogy sose volt szerencsém. Nem vagyok se szép, se okos.
Zsuzsa mindig eléri célját, Panni gyönyörű, én meg a se hús, se hal kategória. Akkora balfék vagyok, hogy ha megtetszik valaki, akkor az épp a barátnőm pasija. Hogy lehet valaki ilyen idióta? Én tudom, hogy Tibi nem csúcspasi, pontosan ezért vettem észre. Nem igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A hasonló a hasonlóval jön ki jól. Az ellentétek kezdetben, de csak nagyon a kezdetben lehetnek jók, de később minden veszekedés forrását adják. Mondok egy egyszerű példát:
Adva van a pacsirta típus, aki alig várja, hogy felébredjen, fitt, tettre kész. De korán megy aludni. Erre talál magának egy baglyot, aki későn kel, nehezen tér magához és csak este van elemében. Persze, hogy nem fognak kijönni egymással.
Én azonnal tudtam, hogy Panni nem illik Tibihez. Nem az ő szintje. Az a srác átlagos, semmilyen, mint én. Pontosan ezért figyeltem fel rá. Mellette biztosan nem lenne kisebbségi komplexusom.
Az ájulásos jelenet után kicsit megdöbbentem a pofonon, de megértettem. A leghatásosabb módja, hogy valaki észre térjen. Hogy lehet épp a mosdóban elájulni? Jó, tudom, az ember nem válogatja meg, hol jöjjön rá, de ez akkor is gáz.
Utáltam az egészet. Ijesztő volt és kellemetlen. Alex bezzeg nem zavartatta magát, mókuska, nyuszivirág meg mindenféle lett volna Panni, ha Tibi nincs a közelben. Az tény, hogy Tibi rátermett! Az a másik csaj meg…Ez a Zsuzsa is idióta…Tényleg rá kellett szabadítania? Ebből balhé lesz. Természetesen láttam, hogy Orsi jelt ad Tibinek. Láttam, hogy az meg veszi a lapot, ami számomra egyenesen döbbenetes. Hát tényleg semmi se szent? És ahogy rámászott! Basszus…Zsuzsa meg nem törődött mással, csak azzal, hogy lefotózza őket.
A csók után, amit nem ő kapott, amiről fogalma sem volt, Panni egészen rendbe jött, így mindannyian szedelőzködni kezdtünk. Tibi kocsiba szállt vele, én meg nem bírtam ki, utánuk eredtem. Éreztem, hogy ez az este nem ér itt véget. Igazam volt. Panniék utcájába kanyarodtak, a Télbe, és meglepődve láttam, hogy a srác nem száll ki. Barátnőnk intett neki, semmi puszi, csak egy pá és besietett a kapun. Hát ez meg mi a fene volt? Ekkor vettem észre, hogy a nem messze mögöttem megáll egy másik kocsi is. Ismeretlen, de az, aki vezette, közel sem. Nem mondok újat azzal, hogy az a rámenős rüfke ült benne, akinek rég véget ért az aznapi feladata, még túl is teljesítette. Kiszállt, odalibegett, behajolt és nem láttam rendesen, hogy csak beszélgettek-e vagy volt-e több. Aztán visszalibegett a saját kocsijához, majd elindult Tibi után. Én meg követtem őket. Szép kis konvoj voltunk az éjszakában.
Nem kellett sok ész ahhoz, hogy kitaláljam, hová mennek. Persze, hogy ahhoz a jómadárhoz. Így persze még kevesebb esélyem maradt, de ki tudja. A srác megint beválasztott, habár ez a ribanc most jobban illett hozzá, mint a mi Pannink. Próbáltam nem szorosan követni őket, láttam már ilyesmit a filmeken, de a sötét éjszakában nem volt könnyű úgy tenni, mintha véletlenül autóznék ugyanabba az irányba, amerre az előttem haladók. Ha kiszúrnak, mit fogok mondani. Ezen morfondíroztam, miközben bekanyarodtunk egy szűk utcába és azok ketten leparkoltak.
Először Tibi szállt ki, aztán Orsi. Nem várta meg a lányt, hanem elindult befelé. Most vettem csak észre, hogy elég eldugott helyen vagyunk, a házakkal szemben csak üres telek van, tele sittel. Mit keresek én itt? De a kíváncsiság nem hagyott nyugodni. Biztos akartam lenni benne, hogy ők ketten összeszűrik a levet. Legalább elhihettem, hogy nincs esélyem. Tibi lenyomta az ócska fakapu kilincsét, és el is tűnt odabenn. Érdekes módon nem volt zárva, ami elég furcsa ebben a városban attól függetlenül, hogy a ház az összeomlás szélén állt. Itt lakna? Ez gáz.
Orsi szétnézett és utána nyomult. Ezek ketten együtt vannak, állt össze a kép. De nem ma estétől, hanem régebben. Minden mozdulatuk összeszokott volt. Ez nem is jó szó, hiszen alig csináltak valamit, mégis sütött róluk, hogy nem új keletű az ismeretségük.
Így óvatosan kiszálltam én is. Alig tudtam a kocsi ajtaját csendesen becsukni. Vigyáztam, hogy a cipőm ne üssön zajt. Nem arra készültem, hogy szaglásznom kell, különben tornacipőben jöttem volna. A kilincs koszos és rozsdás volt, mégis hangtalanul nyílt a kapu.
Beléptem. Aztán elsötétült a világ. Az, amelyik előtte sem volt világos.
Kép forrása: Pinterest
