El se hiszem, hogy ez nyomorult nőszemély követett bennünket! Panninak csak ilyen szánalmas barátnői vannak? Mit akarhat ez a Juli? Már is undorító volt, hogy meg akart környékezni. Tényleg nincs már tisztességes nő a világban? Szép kis barátnő, mondhatom. Azonnal észrevettem, hogy utánunk jön, ami persze nem volt nehéz, hisz nem volt forgalom. Szóltam Orsinak, hogy tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre, hadd higgye magát fenemód okosnak. Valószínűleg arra számított, hogy rajtakap bennünket, de ahhoz előbb kell felkelnie ennek a szerencsétlen csajnak.
Jobb nem jutott eszembe, minthogy egy sörösüveggel, ami a kapu mellett hevert, fejbe vágjam. Úgy csukott össze, mint a kifeszített rugó visszapattanáskor. Nem kaptam el, hadd zuhanjon, minek kémkedik utánam!
Orsi felröhögött, és megjegyezte, hogy szép munka, csak kifelé menet se legyen ott, mert az bukta. Ezért felnyaláboltuk és kicipeltük a sittes ház melletti telekre. Elvettük a telefonját és bedobtuk egy vízzel teli gödörbe, ahol el is merült azonnal. Ugyanez lett a pénztárcája sorsa. Hihetetlen, de üres volt, pontosabban csak az iratai voltak benne, de azok is eltűntek a süllyesztőben.
Miután végeztünk a nem várt munkával, felgyalogoltunk az elsőre. A körfolyosós ház legutolsó lakásában nem aludtak, bennünket vártak. Már elő volt készítve a szállítmány, amellyel nagyot fogunk kaszálni. Ha ez bejön, biztosan lerázom Orsit és Pannival elmegyek Thaiföldre és boldogan élünk, amíg meg nem…Ha Panni nyugton marad…Ha sikerül eladni, egyszóval volt bőven még teendő és izgulnivaló. Orsi régi haver volt, álmomban se gondoltam volna, hogy rokona Zsuzsának. Hangosan röhögtünk, amikor kiderült, hogy a szálak összeérnek, azon meg pláne, hogy az a szemét Zsuzsa mit tervez. Hát ennél röhejesebbet még kitalálni is nehéz lett volna. Egyszer biztosan megírom, ha készen leszek a másik könyvvel.
Felkaptuk a cuccot, és kisétáltunk vele. Orsi nagyon be volt indulva, biztosan szippantott fel egy keveset. A lépcsősor végén rám mászott, és nem hagyott békén. Azt sorolta, hogy öt perc és utána miénk a világ. Öt perc, mondta még egyszer, és tudtam, hogy nem is engem lát, csak dolgozik benne a szer.
Tényleg öt perc lett, de az nem rossz öt perc. Ez a lány életem legjobbja, annyira tud, mintha profi lenne. Nekem ő profi is. Talán kicsit hangos, de ez abban a romhalmazban, ahol nem lakik senki, nem számít. Bezzeg a lakásomon, ahol papírvékonyak a falak. A szomszédok vagy furán mosolyognak, ha szembejönnek velem, vagy zavartan elfordítják a fejüket. Hiába szóltam már rá párszor, azt mondja, neki kell a hang.
Még sötét volt odakinn, amit nem bántam. Bepakoltam a kocsiba, elköszöntem Orsitól, aki csak vigyorgott, és az járt az eszemben, ezzel a lánnyal egyszer történni fog valami, mert féktelen. Miközben hazafelé vezettem, Panniról elmélkedtem. A legszebb lány, akivel valaha lehettem. Gyönyörű minden porcikája, de sose éreztem, hogy nem tudnék élni nélküle. Még szerencse, hogy nem tud rólam semmit, és azt hiszem, sikerült lelkifurdalást csinálnom neki azzal, hogy kiakadtam a mai kutakodásán. Természetesen sejtettem, hogy nem fogja kibírni, hogy ne nézzen szét. A fontosabb papírjaimat, a könyvemet azonban elrejtettem, nem találhatta meg, nem olyan rafinált, az biztos. Majd kitalálok valamit a sok márkás holmira, azt mondom neki, hogy kíváncsi voltam, szeret-e önmagamért. Ezt mindig beveszik a nők és bizonygatni akarják, hogy noná. Egyelőre azonban semmit nem kell tennem, elég, ha nem hívom fel, az bosszantó tud lenni és a nők hamar kétségbeesnek.
Bekanyarodtam az utcánkba, és megálltam a sarkon. Üres volt a tér, még nem ébredezett a város. Tudtam, hogy hajnal előtt nem üzenhetek Nullának, mert kiborul. Akkor viszont megmondom neki, hogy indul a szállítmány. Ki kell vinnem Pozsonyba, onnan aztán majd ő továbbítja. Eddig már vagy két tucatszor sikerült kicsempésznünk, most se lesz másképp. Ha Panni nagyon kérlel, magammal viszem, remek színezetet ad a kirándulás az üzleti kalandomnak. A melóban nem lesz gond, két nap nem a világ, viszont egy vírusos hasmenés simán eltart addig.
Azt az Alexet meg kicsinálom egyszer, ezt eldöntöttem. Mit képzel az a szemétláda? Mindenki előtt akart nevetségessé tenni? Mondjuk, az nem esett rosszul, hogy amikor félrehívtam, és a mosdóban behúztam neki egyet, miután már mindenki elindult haza. Még Juli se láthatott, mert pár percre léptem vissza, hogy móresre tanítsam, és akkora szerencsém volt, hogy a mosdóban volt.
Úgy nézett rám, mint egy féregre, na, ez a féreg gyorsan megmutatta neki, hogy nem szórakozhat vele. Mennyire jó dolog, ha az embert nem sokra becsülik! Hatalmas előnnyel indul, nem számítanak rá, hogy tud ütni, képes ura lenni egy helyzetnek, stb. Finoman megjegyeztem neki, hogy ha valakinek elmondja, hogy tőlem kapta arcára az ajándékot, megkeresem, és kiegészítem még párral. Látni kellett volna a tekintetét. Hogy a döbbenet vagy félelem volt erősebb benne, nem tudnám megmondani. Ömlött az orrából a vér, de azért nem hagytam nyugton:
– Ugye, világos, miért kaptad?
Nem válaszolt.
– El a kezekkel Pannitól! Semmilyen módon ne merj a közelébe menni. Engem nem izgat, hogy a nővérét vetted el, az se érdekel, hogy ha a Szűz Mária volt a második feleséged. Egyet akarok csak, ne közelíts hozzá! Világos?
Csak előre meredt, valószínűleg azon gondolkodott, ki a fene lehetek én, hogy így merek beszélni vele, a nagy művésszel. Vicces!
– Ha egy üzenetet is írsz neki ezután, hidd el, megtudom – zártam le a beszélgetést. Megfordultam és kifelé menet megtapogattam sajgó öklöm. Ez a pillanat volt az est fénypontja.
Kép forrása: Pinterest
