Néha a legjobb ötletek is rosszul sülnek el. Ahogy az enyém is. Isten látja lelkem, csak egy kis leckéztetés volt a célom, erre kis híján tragédia lett a vége. Nem nagy tragédia, de olykor a kisebb szelek is képesek orkánokká nőni.
Kezdjük ott, hogy Orsi komolyabban vette a feladatát, mint gondoltam. Kioktattam részletesen, de úgy látszik, kiesett a szerepéből, mert arra egy pillanatig se akarok gondolni, hogy talán ő is Tibi, a szerencsétlen suttyó befolyása alá került. Elképzelni sem tudom. Talán Orsi ki akart menni elszívni egy cigit, és nem is akart lelépni a sráccal? Hiába jeleztem neki a szememmel, nem vette a lapot.
A megnyitó rövid volt és lényegre törő, persze, hogy mindenki inni akart utána. A festményeket is meg kellett emészteni, meg a társaság is azért jött, hogy megvillantsa magát az éjszakában, ahogy ezt manapság szokás.
Panni meg egyszerűen elájult a vécében. Két csaj mellette flegmán bámulta, mire az egyik, a botoxos, virsliszájú, ki tudja mennyi idő múlva kilépett az ajtón, és belebotlott Alexbe.
– Figyu, szerintem a csajod belőtte magát vagy mi, mert ott fekszik a kövön! – mutat befelé. Alex elsápad és félrelöki. Én ekkor érek oda egészen véletlenül, nem követtem őket, esküszöm. Panni hullafehér, és még ájultan is szép.
– Hívj egy mentőt! – rivall rám a festő, szemében őszinte rémülettel. Közel hajol barátnőnk arcához, majd megpaskolja. Én tárcsázom, mint az őrült, közben szememmel Tibit keresem. Épp akkor indulnak kifelé. A mentős annyit mond, kb. 15 perc, de igyekeznek.
Tibi nem sokat teketóriázik, amikor meglátja szerelmét. Leguggol hozzá és kétszer pofon vágja. Legszívesebben felrúgnám volna, ehelyett sikoltok egyet. Nem bírom az erőszak semmilyen formáját.
Amit tett, az számomra kimerítette a testi fenyítés fogalmát, ám Panni váratlanul magához tér. Már egész kis tömeg gyűlik össze körülötte, amitől idegesen pislogni kezd jobbra-balra.
– Mi történt? – kérdezem aggódva, de mielőtt válaszolhatna, az a kis köpcös szörnyeteg felnyalábolja, és úgy viszi az egyik székre, mint valami trófeát. A nyavalyás! Látszik önelégült fején, hogy Superman-nek hiszi magát. Panni elmosolyodik. A nap hőse nagyot nőtt a szemében. Már nem számít, hogy veszekedtek vagy csalódott benne, valami ilyesmit mondott nem is olyan régen, elfelejtette. Meg hogy Tibi nem az, akinek gondolta. Én tudom, hogy nem az. Mind színjátékot játszunk még életünk filmjében is, hát még máséban.
– Szóljatok, hogy ne jöjjön mentő! – Néz rám Tibi. – Felesleges.
– Miért lenne az? Orvos lettél tegnap óta? – rivallok. – Jobb, ha megnézik.
– Nincs semmi bajom – szól közbe Panni. – Biztosan csak leesett a vércukrom. Ma szinte nem ettem semmit.
– Ezt nem hiszem el! – mondom dühösen. Érzem, hogy nem mondd igazat, csak menekülne a helyzetből.
Alex felhúzza a szemöldökét. Ő is tudja, hogy valami sántít.
– Mi legyen? – kérdi végül. – Fel tudsz állni? Szerintem mégiscsak jobb lenne, ha megnézetnéd magad.
– Köszönök mindent, de most már hagyjatok! Sajnálom, hogy tönkretettem az estét.
– Bolond vagy te, Pannababa! – mondja Alex kedvesen. Tibi szeme kikerekedik, majd elvékonyodik. Látom rajta, hogy a féltékenység elönti az agyát.
– Legalább pár korty vizet igyál! – Vet véget a vitának Juli és átnyújtja Panninak az ásványvizes flakonját. – Van nálam egy aszott müzli, de most az is jobb a semminél.
Ő szótlanul átveszi, iszik, és pár falatot elrágcsál. Közben meghallom a mentő érkezését. Ha most kimegyek, és azt mondom, feleslegesen jöttek, leharapják a fejem. Igazuk lesz. Ha nincs semmi baj…Ha…De ezt senki nem tudhatja.
Felállok, megroppan a térdem, ami jelzi, hogy harminc ide vagy oda, elkezdődött az öregedés nálam is. Nyílik az ajtó és beront két fehérruhás idegen, és azt kérdik, hol a beteg. Mindenki felénk mutat, és ők pillanatok alatt Panni vérnyomását, szívverését nézik. Az egyik közli, hogy mindent rendben talál, csak a feje vérzik, valószínűleg akkor ütötte be, amikor elesett. Egyikünk se vette észre, szép kis banda vagyunk. Ellátják, ügyesek, nem teketóriáznak.
Végül az a döntés születik, hogy nincs szükség semmi másra, csak pihenésre és legfeljebb egy későbbi kivizsgálásra. Fellélegzem és elnézést kérek a két sráctól. Fiatalok, lelkesek még…Ki tudja, meddig? Kikísérem őket, és egy-egy ötezrest csúsztatok a zsebükbe. Megérdemlik.
Mire visszaérek, eloszlik a tömeg, nem történt tragédia, nincs miről csámcsogni. Ez már csak ilyen. Még szerencse, hogy nem kamerázott valaki, mert minden bajt meg kell örökíteni, fontosabb az bárminél.
Panni arcába visszatér az élet. Tibi kezét szorongatja, mintha vízbefúlás szélén állna. Senki nem veszi észre, de Orsi dühösen bámulja őket. Tibi egy pillanatra rátekint, és az épp elég neki, hogy jelezzen a szemével.
– Hazaviszel? – kérdi Panni.
Julival összenézünk. Szóval ennyi volt a terv?
– Persze, gyönyörűm, jobb, ha lefekszel otthon, de maradj nyugodtan, amíg megkeresem a kabátom.
Bennem azonnal felvetődik a kérdés? Hozott egyáltalán? Ahogy elindul, látom, hogy Orsi is finoman eltűnik. Alex még győzködi Pannit, hogy menjen kórházba, én meg a párocska nyomába eredek. És mit ad isten, szerencsém van. Az oszlop takarásából látom, amit Orsika édes nem áll le a játékkal. Tibi nyaka köré fonja a karját, én előveszem a telefonom és megörökítem a pillanatot. Csókolóznak. Pontosabban a lány csókolja meg, de nem tiltakozik. A képen azonban nem ez látszik. Nyomok még párat, mielőtt Tibi lefejti karját a nyakából és előkapja a telefonját, majd mond valamit. Valószínűleg a telefonszámát írja be.
Megvagy, te kis szánalmas gömbhal! Hogy jössz te ahhoz, hogy bántsd a barátnőm, aki szeret téged? Ezt még megkeserülöd. Ám az igazság, hogy nem tévedtem, tudtam, hogy valami nem okés vele. És most képem is van róla.
Kép forrása: Pinterest
