Nincs az a nő, aki ne tudná, hogy a legjobb és legrosszabb történeteket a fodrásznál lehet hallani. Talán a műkörmös és a masszőr vetekedhetne csak vele, de tudvalevő, hogy hajfestés, vágás közepette a nők késztetést éreznek megnyílni. Ennek oka talán abban rejlik, hogy nem tudnak közben mással foglalkozni, még a telefonozás se működik, hiszen csepegne a festék. De benne van a pakliban az is, hogy jólesik pletykázni. A világ legjobb, de maradjunk csak a kerület, a kisváros vagy a falu szintjén, információs hálózatát biztosan a türelmes és érdeklődő fodrászok működtetik. Ez így van, amióta ez a szakma létezik. Tehát öröktől fogva…
A mostani eset nem szívderítő, ahogy sokszor a hétköznapok sem, mégse tudunk elmenekülni előlük.
Adva van Teca, a környék legkedveltebb hajművésze, akihez nem könnyű bejutni. Kedves, türelmes, és egyszerre három-négy vendég várakozik nála, de megesik, hogy csak kettő, mert a többiek késnek. A forgószékben jelen esetben egy hatvan feletti asszony ül, igen pereg a nyelve. Az a fajta, aki meggondolatlanul fecseg és nem lehet rászólni, mert nem érti, hogy miért nincs joga ostobának lenni. Így Teca hagyja, mert már megtanulta elzárni a hallójáratait. Arról beszélgetnek, hogy az idős nők is szerencsére még adnak magukra, és még akkor is eljönnek rendbe tetetni a frizurájukat, ha nehezen járnak, vagy teszem azt, demenciával küzdenek. Ez utóbbi esetben Teca kedvesen megjegyzi, hogy van rá példa nála is, mert jár hozzá egy hölgy, akit a gyerekei hoznak el havonta, és ő szépen befesti a haját, levágja a furán kunkorodó fürtjeit, ami teljes megújulást jelent az asszonynak. A székben ülő fintorog és nem bírja ki, hogy ne mondjon véleményt:
– Most mondd meg nekem Tecám, hát nem pénzkidobás ez? Mi a csodának költenek erre? Ha demens, nem mindegy neki?
Teca nem válaszol, szerencsére megszólal a telefonja, közben egy várakozó vendég felkapja a fejét. Hallgat, bár szíve vadul zakatol. Két héttel ezelőtt temette el az anyját, és fáj neki minden szó. Még hetven se volt, hirtelen ment el. Az okoskodó folytatja, mintegy vérszemet kapva, hiszen nem válaszol neki senki:
– Biztosan lenne a gyerekeinek mire költeni…Teljesen felesleges szórni a pénzt, hiszen úgyse néz már tükörbe. Mert ugye, aki demens, az már azt se tudja, ki ő, nemhogy milyen a haja! Nincs igazam?
Teca megrázza a fejét, nem tudni, hogy miért. Igazat ad neki abban, hogy valóban felesleges? Vagy a fejrázás annak szól, hogy nincs igaza?
– Szerintem, a családja nagyon szereti őt! – mondja végül diplomatikusan.
– Ugyan már! – csattan fel a vendég. – Én se mondtam, hogy nem szeretik, csak azt nem értem, minek neki már ilyesmi? Ha lenőtt a haja, akkor lenőtt, hiszen észre se veszi! Sajnálom a gyerekeit, hogy ilyesmivel foglalkoznak! – Hangja becsmérlő, de ezzel együtt színtelen. Süt belőle a részvétlenség és a butaság.
Eközben a másik vendég szeme megtelik könnyel. Maga előtt látja anyját, a madárcsontú erős asszonyt, aki utolsó pillanatig kérte, hogy lakkozzák ki a körmét fényesre. Nem bírja tovább. Felzokog, mire amazok döbbenten rápillantanak. Nem értik.
– Maga a legérzéketlenebb tuskó a világon! – kiáltja és felpattan. Egy pillanatra még elgondolkodik, mondjon-e mást is, de inkább felkapja a táskáját és kirohan.
Teca hallgat.
– Nem is hozzá beszéltem? Mi a fene baja van? – kérdi a székben ülő. – Olyan furák az emberek! – teszi hozzá értetlenkedve.
A fodrász bólogat. Tényleg furák… És kegyetlenek!
Kép forrása: Pinterest
