Egy irodalmi Nobel-díj természetesen hatalmas kulturális teljesítmény, és ahogy az lenni szokott, részben megosztó is. Elgondolkodtató, hogy miért „nem megy” mindenkinek a büszkeség, és ez mire vezethető vissza.
Krasznahorkai régóta esélyes volt a díjra, ugyanakkor életműve, stílusa és témái olyanok, amelyek a nehéz szerzők kategóriájába sorolhatók. Ez a besorolás sokak számára riasztó lehet, főleg azoknak, akik számára kizárólag a szórakoztató irodalom a fogyasztható, másrészt az író munkái nem hagynak maguk után pihenőt. Gondolkodásra késztetnek. Művei elvontak, sötétek, apokaliptikusak, nem sok optimizmussal kecsegtetnek. Ez azt is jelenti, hogy nem könnyen érthetőek, tele vannak metaforákkal, és az olvasók jelentős része nem ezt várja irodalom alatt. Ez persze nem negatívum, csak egy üzenet, hisz aki közvetlen élményt, hazafias, ünnepélyes hangot várna el, az nem tud azonosulni vele.
Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy egy Nobel-díjas író legyen a széles közönség számára felismerhető, legyenek benne hazai tájak, problémák, események. Ha valaki olyan műveket ír, amelyek nem feltétlenül reflektálnak a magyar lélek hagyományokat szerető elemeire, akkor nem azonosul egykönnyen az olvasói igényeivel. Nem eléggé „miénk” vagy túl külföldi, és ez is kelthet ellenérzéseket.
Az irodalom, a díjak, a kulturális események mindig is részben politikai terepként működtek. Vannak, akik szerint Krasznahorkai kritikus hangokat fogalmaz meg a magyar társadalomról, történelemről, és ezek a kritikák nem feltétlenül illeszkednek mindenki világnézetébe vagy politikai identitásába.
Egy Nobel-díj esetében sokan elvárják, hogy legyenek szimbólumok, ünneplő gesztusok, beszédek, amelyeken keresztül mindenki bekapcsolódhat, de ha ezek elmaradnak, akkor az ünnep túl szakmainak tűnik, túl szűk rétegnek jut. Ezért nem érzik az ő sikerüknek, mert nem hozzájuk és nekik szól. A díj önmagában nagy, de ha nincs hozzá ünneplés, közösségi narratíva, akkor az öröm csak részleges lehet.
A kulturális intézményeknek, könyvtáraknak, iskoláknak fontos lenne az írót oly módon bemutatni, hogy közérthető legyen, kiemelve, hogy mi az, amit kínál, és mit ad azoknak, akik hajlandóak nyitni a komfortzónájukon túlra.
Krasznahorkai Nobel-díja hatalmas elismerés, de a tény, hogy nem mindenki tud azonosulni és büszkeséggel reagálni, nem furcsa. A megosztottság mögött nem feltétlenül rosszindulat vagy nemzeti kishitűség áll, hanem a valódi kérdés: a kultúra és az irodalom milyen szerepet játszik a mindennapi életben, milyen elvárásaink vannak, és arra is választ keres, hogy túl tudunk-e lépni a megszokotton.
Végezetül említsük meg a Magvető Kiadó igazgatójának, Dávid Annának szavait, aki elmondta, hogy évek óta várták a hírt, és hogy számára sosem volt kétséges, hogy Krasznahorkai teljes mértékben megérdemli a díjat.
Igaza van.
Kép forrása: Pinterest
