Minden év elején, minden hónapban, néha hétfőnként is kimondjuk: Elég! Mától minden másképp lesz! Nem eszem, mozogni fogok, semmi csoki, és nem idegeskedem annyit. Mintegy mantrát soroljuk, aztán jön a valóság.
Marad a rohanás, a határidők, a fáradtság, a gyerek, a stressz minden oldalról és a nassolás. Mire felocsúdunk, már ott vagyunk, ahol kezdtük. Mindez persze megfűszerezve önmarcangolással és kifogásokkal. De az az igazság, hogy az életmódváltás pokolian nehéz. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Nincs annál frusztrálóbb, mint amikor megnyitjuk a netet, és azt látjuk, mindenki fogyott, vagy fut, kocog és eredményeket ér el. Egymillió módszer van jelen, amely szerint két hét alatt, egy hónap alatt meg tudsz változni, fogyhatsz tíz kilót, csak tedd ezt, tedd azt, és kövesd ezt vagy azt embert. Szlogenek, reklámok, és a valós élethez semmi közük.
Az életmódváltás nem egy hirtelen lelkesedés eredménye kell, hogy legyen. Hosszú és zűrös belső munka, amely nemcsak az étkezésen és a mozgáson múlik, hanem a gondolkodásmódon. Változtatni kell az élet ritmusán, ami nem egyszerű, sok esetben fájdalmas, hiszen az ismerős rosszat jobban kedveljük, mint az ismeretlen jót.
A legtöbben a valóságban és nem az elhazudott netes világban, már reggel rohannak. Van egy listájuk, aminek a végére kell érniük, és a hosszú lista közepette nem marad idő az új szokásokra. Mondhatjuk nyugodtan, hogy csak akarni kell, de az akarás a legnehezebb. A nap végén fáradtan legtöbbször csak annyi marad, hogy arra vágyunk, hogy együnk egy jót.
A test nem robot, ahogy a lélek sem. Az életmódváltás akkor tud működni, ha lassítunk. De hogyan tegyük, amikor kötve van a kezünk: a gyerekeket iskolába kell vinni, dolgozni járunk, be kell vásárolni, hatékonyan kell szervezni a háztartást, főzni is kell időnként és takarítani sem árt, arról nem beszélve, hogy jó lenne játszani, beszélgetni a gyerekekkel, figyelni a párunkra, és persze önmagunkra is. A legnagyobb fejlődés az, ha ki tudjuk mondani, hogy meg kell állunk. Ez azonban azzal jár, hogy nincs minden rendben. Valahol lesz gikszer, talán a ház szalad majd, vagy a kert, vagy épp a gyerek leckéjének átnézése hiányzik … De ez nem baj, hiszen kimerülten úgyse tudunk eredményesek lenni. Csak azok a fránya elvárások ne ülnének a lelkünkre…
Biztosan lesznek napok, hetek, amikor minden működni fog, de lesznek olyanok is, amikor semmi. Ekkor esünk sajnos kétségbe, mert nem vagyunk olyan jók, ügyesek és profik, mint akikre felnézünk. Nem, hiszen emberek vagyunk, tétovázunk, hibázunk, de újra neki kell futnunk.
Az életmódváltás nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy nem adjuk fel. Egyszerre úgyse tudunk mindent megváltoztatni, maradnak a tervek, amelyekkel lépésről lépésre haladhatunk. A test és a lélek tudja mire van szükségünk, csak a körülöttünk lévő zajt kell lecsendesíteni.
Senkinek ne akarjunk bizonyítani, csak magunknak. Ha hűek maradunk a belső motivációnkhoz, meg fogja érni végigmenni a poklon. Az út végén a siker fog várni. A változást nem a kilók adják, vagy a fittség, hanem annak tudata, hogy végre valamit magunkért teszünk. Ezt kell tudatosítanunk. Ez nem önzés, ez szimplán az életünk szeretete, amely nélkül nem érnek semmit a hétköznapok.
