Kevés olyan fogalom van a világon, amelytől megáll bennünk az ütő. Az egyik ilyen a kannibalizmus. Egy olyan hús fogyasztása, amelynek sosem lett volna szabad senki asztalára kerülnie.
Azt hihetnénk, hogy ez a barbár szokás a múlt homályába süllyedt, de a 20. és a 21. század is őrzi a maga rémtetteit. Ezek különösen hátborzongatók, mert nem a túlélés, hanem az emberi lélek legsötétebb bugyraiban születnek.
Az 1972-es repülőgépszerencsétlenségről talán már mindenki hallott. Az uruguayi rögbicsapat tagjai a hóval borított hegyek között rekedtek, miután repülőgépük lezuhant. A hideg éjszakák, a kilátástalanság és a halott társaik látványa lassan felőrölte erejüket. Amikor már nem volt más választásuk, megtették a legborzalmasabbat: holtak testéből ettek. Ez a döntés végül megmentette őket, de a lelki sebek, amelyeket viseltek, egy áleten át velük maradtak.
Nem minden történet szól azonban a túlélésről. Vannak, akik saját akaratukból fordulnak embertársaik húsa felé. Az egyik legismertebb kannibál az 1980-as, 90-es évek Amerikáját rettegésben tartó Jeffrey Dahmer volt, aki fiatal férfiakat csalt a lakásába, ahol megölte és feldarabolta őket. A szörnyeteg vallomásaiban nyugodtan beszélt arról, hogyan sütötte meg egyik áldozata szívét. Mintha csak egy vasárnapi ebédet írt volna le…
Armin Meiweis, Rotenburg kannibálja a modern technológia borzalmát testesíti meg, mert ő egy internetes fórumon adott fel hirdetést, amely szerint olyan embert keres, aki önként vállalja, hogy ő megeszi. Megdöbbentő módon talált jelentkezőt. Az aktus be is következett. A világ ekkor értette meg, hogy a digitális korszak a legszörnyűbb vágyakat is össze tudja kötni.
Issei Sagawa, egy japán férfi Párizsban követte el szörnyű tettét, amikor is egy diáklányt hívott el magához és hidegvérrel végzett vele. Testrészeit nyersen és főzve is elfogyasztotta. A legsokkolóbb azonban, hogy Japánba való visszatérése után évekig szabadon élt, sőt médiaszerepléseket kapott, mintha csak egy sztár lenne.
A filmvilág is évtizedek óta próbálja feldolgozni és megérteni a kannibalizmus borzalmát. A bárányok hallgatnak ikonikus figurája, Hannibal Lecter, nemcsak egy pszichiáter, hanem a civilizált gonosz megtestesítője. Művelt, intelligens, udvarias, mégis emberhúst eszik. Éppen ebben rejlik a film zsenialitása: nem a szörny külsejét látjuk, hanem az elméjét. A Nyers c. francia film egy fiatal lány történetét meséli el, aki az állatorvosi főiskolán szembesül saját, elfojtott kannibál hajlamaival. A film sokkoló, a vágy, az ösztön és a társadalmi korlátok közötti harcról szól, nem könnyű megemészteni.
Természetesen a filmek arra is keresik a választ, hogy mi rejlik az emberben, mire képes, mi az ami letépi róla a civilizáció álarcát?
A kannibalizmus nem pusztán gyilkosság. Több annál. Az emberi test szentségének meggyalázása. Amikor valaki ezt átlépi, nemcsak életeket vesz el, hanem egy olyan ősi törvényt szeg meg, amely minden kultúrában jelen van. Talán éppen azért érezzük ösztönösen iszonyatosnak, mert a civilizáció vékony rétege alatt ott lapulhat valami, amitől mindenáron el akarunk fordulni.
Gondoljunk csak az egyszerű Jancsi és Juliska mesére. A mézeskalácsház boszorkánya nem szimplán be akarja zárni a gyerekeket, hanem Jancsit meg akarja enni. Kultúránkban gyakran elhangzik az a kifejezés is, hogy eszem a szíved, vagy hogy úgy szeretlek, majd megeszlek. Ezek is utalnak arra, hogy valaha, az emberiség múltjában nem volt szokatlan és tilos az emberhús elfogyasztása.
A szakértők szerint a modern kannibalizmus legtöbbször a skizofrénia és a perverz fantáziák következménye. Nem az éhség, hanem birtoklásvágy és hatalomérzet áll mögötte. Az áldozatok elfogyasztása az elkövetők agyában azt a képzetet kelti, hogy örökre egyesülhetnek vele, senki nem veheti el tőlük.
A kannibalizmus ma is velünk él, ha nem is a mindennapokban, de a rémtörténetekben, a bírósági akták lapjain, vagy a pszichológiai tanulmányokban. Ezek a történetek sajnos arra emlékeztetnek bennünket, hogy milyen vékony a határ a barbárság és a civilizáció között. Akadnak olyanok manapság is bőven, akik minden társadalmi szabály ellenére átlépik azt a vonalat, amit a legtöbb ember még gondolatban sem mer.
Kép forrása: Pinterest
