A sajtó napok óta a Louvre-ban történt rablással van tele. Hiába minden, egyelőre nyoma sincs a filmbe illő jelenetek kitervelőinek. Mondhatnánk, hogy profik voltak, és talán ez igaz is addig a pillanatig, amíg a francia rendőrség a nyomukra nem bukkan. Mindenesetre hibáztak, hiszen az egyik fejéket elejtették. Ez nem vall tökéletes munkára.
A Louvre 1911-ben is a világsajtó címlapjaira került, amikor is az év augusztus 21-én délelőtt eltűnt a világ leghíresebb festménye, a Mona Lisa. Hétfői nap lévén zárva tartott a múzeum, falai között a karbantartókon és pár fotóson kívül senki nem tartózkodott, azaz mégiscsak. Másnap reggel a festményt másolni kívánó Louis Béroud nem találta a helyén, de nem gondolt lopásra.
A rablás egyszerű volt és zseniális. A tettes, az olasz születésű Vincenzo Peruggia, aki korábban a múzeumban dolgozott, tökéletesen ismerte az épületet. Hétfőn, amikor Louvre zárva volt, ő a szokásos fehér köpenyében belopózott, leemelte a festményt a falról, kivette a keretéből, majd a kabátja alá rejtve távozott. Egyszerűen kisétált az ajtón a világ egyik legértékesebb műkincsével a hóna alatt.
Persze tettével hatalmas szenzációt keltett. A rendőrség több ezer embert hallgatott ki, köztük Pablo Picassot is, akinek környezetéből korábban lopott műtárgyak kerültek elő. A nyomozás nem járt sikerrel, két éven át nem jutottak előre, amikor is 1913 decemberében váratlan fordulat következett be.
Peruggia, a tolvaj Olaszországba vitte, és egy titkos faládában rejtegette a Mona Lisát. Úgy hitte, hazafias tettet hajtott végre, ugyanis visszalopta a képet, amit szerinte Napóleon vitetett el Itáliából. Így megpróbálta eladni az Uffizi galériának, de terve nem járt sikerrel. A galéria vezetője feljelentette. A Mona Lisát ezután visszaszállították Párizsba. Természetesen a rablás még inkább felhívta a figyelmet a festményre, és eltűnése után vált csak ikonikus szimbólummá. Milliók akarták látni, így a rejtélyes mosolyú hölgy még nagyobb sztárságra tett szert. Íme pár dolog róla:
„A kép 77 x 53 cm nagyságú, 13 mm-es nyárfatáblára olajjal festett, mosolygó női portré, amely rejtélyes, megfontolt választékossággal teli, bölcsességet sugárzó, érdekes tájban van elhelyezve. Sokak szerint talán az egész festészet történetének legismertebb alkotása. Ez köszönhető annak, hogy a kép „női” arca gyakorlatilag már a közösségi emlékezet részének tekinthető, ismert az egész világon, másolják, fényképezik, karikatúrákat készítenek róla és ezerszámra sokszorosítják.
Leonardo soha nem nevezte el a festményt (a reneszánsz idején még nem volt szokás a képeknek címet adni). A Mona Lisa címet Giorgio Vasari festő, sok kortárs itáliai képzőművész életrajzírója adta 31 évvel a művész halála után. Lisa Gherardini egy köztiszteletnek örvendő firenzei kereskedő, Francesco del Giocondo ötgyermekes, erényes felesége volt. A „Mona” egy elterjedt rövidítése az olasz madonna (asszony, asszonyom) szónak.” (Forrás: Wikipédia)
A legnagyobb múzeumok egyikének vezetősége most azon dolgozik, hogyan lehetne korszerűsíteni a biztonságot, nehogy a történtek fényében más tolvajok is vérszemet kapjanak. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy milyen merészek és gyorsak voltak a tolvajok.
Kép forrása: Pinterest
