Grooming – eredetileg ápolást, felkészítést jelent, de bűnügyi vagy pszichológiai kontextusben egy rendkívül veszélyes manipulációs folyamatot ír le. Ez alatt azt értjük, amikor egy felnőtt, néha idősebb kamasz tudatosan olyan kapcsolatot épít ki, amely látszólag a bizalomra és szeretetre épül, de azért teszi, hogy később szexuálisan kihasználhassa vagy bántalmazhassa áldozatát.
Ez hosszú ideig eltarthat, mert a figyelem, az érzelmi manipuláció és a törődés eszközeivel történik.
A grooming tipikus lépései:
A kamaszokat, kisgyerekeket az online térben a legkönnyebb elérni. Csevegőkben, játékplatformokon kevesen gyanakodnak, de természetesen a személyes kapcsolatteremtés sem ritka. A kezdeményező (fiatal) felnőtt megértő és kedves, más, mint a szülők, titkokat oszt meg, és feltétlenül igazat ad mindenben majdani áldozatának. Előfordul, hogy ajándékokkal kedveskedik. Mindez lassan és alattomosan történik.
Gyerekeinket évszázadok óta arra tanítjuk. hogy a kedves ember mindig jó és szép, így könnyebben lépre mehetnek, mert úgy hiszik, a kedvesség álcája mögött nem húzódhat meg gonosz szándék. A kamaszok esetében pedig mindenki jobb és megértőbb a szüleiknél. Az első lépések után a manipuláló fél megpróbálja elszigetelni a gyereket a szülői vagy a baráti kör befolyásától.
Ha mindez megvan, akkor lassan rátér a szexuális témákra. Először csak a poénkodás szintjén, majd utalásokkal, erotikus beszélgetésekkel. Ez a spirál szinte észrevétlenül tekeredik a gyerek köré. Amikor már a gyerek érzelmileg függni kezd tőle, akkor kezdi zsarolni és fenyegetni. A cél mindig ugyanaz: a teljes kontroll gyakorlása.
Sokan azt hiszik, hogy a grooming csak az interneten létezik, pedig már létezett a közösségi média előtt is. Egy edző, tanár, szomszéd vagy családi barát is lehet elkövető, aki hatalmi fölényben van a gyerekkel szemben. Az internet csak felgyorsította a folyamatot.
A grooming legnagyobb tragédiája az, hogy az áldozatok bűntudatot éreznek, hiszen belementek, nevetgéltek, megbíztak az illetőben. Ám azt tudni kell, hogy a kamasz nem képes felismerni, ha valaki tudatosan épít bizalmat köré. Ezért ennyire alattomos ez a jelenség. A legtöbb szülő retteg az internettől, mert nem tudja, mit csinál a gyereke, aki nem is hajlandó szóba állni vele. A tiltás nem segít, csak titokban fogja folytatni a csetelést. Az őszinte és ítéletmentes kommunikáció segíthet. Meg kell értetnie a gyerekével, hogy rá mindig számíthat, hogy nem ellenőrzi, hanem érdeklődik. Ha a gyerek úgy gondolja, hogy mondandója, tettei haragot váltanak ki, inkább elhallgatja azokat.
Szülőként az a legfontosabb, hogy felismerjük a jeleket: az elsők között, ha megváltozik a gyerek viselkedése, titkolózik, vagy nem hajlandó arra válaszolni, kivel csetel mostanában órákon át.
A grooming a 21. század legcsendesebb, de legpusztítóbb bűne, ami nyomot hagy a testben és a lélekben is. Aki él vele, élvezi, mosolyog, figyel és megért. Közben tönkretesz egy gyereket.
A legjobb védekezés ellene a figyelem és az őszinte beszélgetés. Ne hagyjuk magára a kamaszt azzal, hogy amit csinál, az az ő magánügye. Próbáljuk meg megérteni, miért tesz valamit, és ne a titkai után kutassunk, hanem érjük el, hogy megnyíljon. A nyílt kommunikációval tudunk csak szintet lépni. Nem maradhat a gyerek egyedül a képernyő innenső oldalán azzal a tudattal, hogy nem érdekel senkit, nem hallgatják meg, de a másikon ott várja a ragadozó, aki olyasmikre veszi rá, amelyek tragikus tettekre is sarkallhatják. Soha ne gondoljuk, hogy a mi gyerekünk okosabb, józanabb, mint másoké, mert nem ismerjük, ismerhetjük igazán. Egy veszekedés, egy szemrehányás, vagy maga a szeretetlenség sokszor vált ki olyan cselekedeteket, amelyekre álmunkban se gondolunk.
Egy kamasz nem felnőtt, nem úgy gondolkodik, és nem úgy érez. Sokszor végletes és a rossz pillanatot mérhetetlen katasztrófaként éli meg. Ne mondjuk neki, hogy semmiség, ami benne zajlik és majd elmúlik. Ezzel lekicsinyeljük az érzéseit. Hallgassuk meg, és ne adjunk okvetlenül tanácsokat, legfeljebb meséljünk neki a mi hibáinkról. Ezáltal nem leszünk kevesebbek, ebben biztosak lehetünk. Tudniuk kell, hogy szülőként nem felejtettük el a régi hülyeségeinket, és abban bízunk, hogy gyerekünk megteszi ezt a maga idejében.
Üljünk le, ha kell százszor is, kérve, hogy beszéljen, és ne távozzunk a szobájából dúlva-fúlva, hogy mi aztán segíteni szerettünk volna, de nem hagyta. Végtelen türelemre és kitartásra lesz szükségünk, ha valóban ott akarunk lenni a gyerekünk mellett jóban és rosszban is. Tartsunk ki!
Kép forrása: Pinterest
