A „bonyolult nő” kifejezéssel ma már labdázni lehetne a játszótéren. Egyesek nagy lendülettel, mások kisebbel dobnák az arcunkba, nehogy túlságosan visszapattanjon. Vajon mit jelent ma ez a címke? Tényleg olyan súlyos hiba, ha valaki több annál, hogy három üzenetváltásban kiderüljön az egyénisége? Vagy egyszerűen csak olyan felületes a világ, hogy nem tud mit kezdeni a mélységgel?
A „bonyolult” jelző általában akkor kerül elő, amikor egy nő nem hajlandó az egyszerű válaszok világában boldogulni. Vannak érzései, véleménye és nem titkolja. Nem legyint, ha megalázták vagy összetörték. A bonyolult nő észreveszi a részleteket, kérdez, összefüggéseket keres, érzelmei sokrétűek. Mint egy háromrészes Netflix-dokumentumfilm. Ami a legbosszantóbb, hogy nem lehet feltenni egy polcra és kipipálni, hogy na, ez is megvan. Nem „könnyű eset”, és emiatt csak „gond van” vele.
A férfiak azért nincsenek elragadtatva tőle, mert nem lehet és nem is kell „megmenteni”. Ha érzékeny, akkor az a baj, ha bizonytalan, akkor fárasztó. A nő legyen érett, okos és szenvedélyes. Csak ne mind! Legyen önazonos, de ne hisztis, és ne legyenek nagy igényei. Ezt szeretik. Minden legyen egyszerre, de ne túlzottan. Ez a paradoxon azonban olyan, amely nem teljesíthető, és sok férfi menekül emiatt tőle, amitől a nő úgy érzi, vele van baj.
A bonyolultság mélységet jelent. Egy olyan életet, ahol a nőnek bőven volt része csalódásban, újrakezdésben, tapasztalatban, és már nem lehet őt úgy félretenni, hogy hamis dicséreteket suttognak a fülébe.
Az említett nő rejtély, mert nem hajlandó látszatéletet élni. Meglehet, hogy ez ijesztő, hisz tükröt tart a másik elé. A sekély vízhez szokottak nem szeretnek mély vízbe ugrani. Sokan inkább futásnak erednek. Az érzelmi intelligencia, a következetesség mostanság nem menő. Természetesen a férfiakban is megvan mindez, de a mai felgyorsult, fogyasztói világ nem tart igényt az ilyen emberekre. Luxus lett a valódi kíváncsiság. Egyre kevesebben akarnak ma már energiát is időt fektetni abba, hogy megismerjenek valakit, hogy meglássák, mit is rejt a személyisége.
És ekkor jön a cinikus kérdés: tényleg akkora baj, ha valaki tartalmas? Bűn nem mások elvárásai szerint élni? Tényleg az a legfőbb feladatunk, hogy mindenre igent mondjunk? Csendben és szerényen…
Nem! A bonyolult nő valóban jelen van az életében, nem sértődik meg apróságokon, saját ritmusa szerint él, és van szíve. Akinek ez nem felel meg, veszi is a nyúlcipőt. Mellé nem gyáva férfi kell, hanem erős és bátor, aki nem arra vágyik, hogy faék egyszerűségű ember mellett vegetáljon.
Már csak arra kell felelnünk, hogy valóban le akarunk egyszerűsödni, hogy ne okozzunk gondot másoknak, hogy könnyebben megértsenek, vagy maradunk, akik voltunk, és megfejtésünkkel bajlódjon, aki elég rátermett?
