Emlékszem, volt egy osztálytársnőm, aki már a gimiben is olyan karótnyelt, befeszült néniként viselkedett, mint egy érett sárkány. Ehhez képest most laza, jófej negyveneseket látok.
20 évesen azt hittem, hogy a 30 lesz a választóvonal. Előtte buli, pasizás, sunshine…meg úgy egyáltalán, az érzés, hogy fiatal vagyok, és egész nyugodtan hülyét csinálhatok magamból. Úgy gondoltam, hogy 30 után már csak valami elcseszett túlélőtúra részese lehetek. Ráncosodok, rongyolódok, nem lesznek barátaim, mert a felnőtt nők otthon maradnak tévét nézni és estére bundáskenyeret készíteni a gyerekeknek. Az élet valahogy boldogtalan lesz, beszürkül és beszűkül.
Még jó, hogy ez tipikusan olyan dolog, ami fejben dől el. De hogy fel kell venni a boxkesztyűt, az sajnos nem kérdés. Van, aki 23 évesen már húzza a száját a kempingre, mondván, hogy négy csillagnál, jakuzzinál és svédasztalos vacsoránál ő bizony nem adja alább. És van, aki 50 évesen úgy dönt, hogy motorra ül, és meghódítja az országutakat.
Jómagam is érzem, hogy úgy belesüppedek az otthonmaradós szombat esték világába, mint egy álomba ringató masszázsfotelbe. Iszonyatosan tudatosnak kell maradni ahhoz, hogy ne csússzak bele végleg a sorozatnézős-bepunnyadós világba. Mivel a barátaim zömmel Budapesten élnek, kímélem a pénztárcámat, és nem ruccanok le minden hétvégén hozzájuk Sopronból. De néha az embernek igenis meg kell erőltetnie magát, és nem szabad sajnáélni sem pénzt, sem időt.
A hétvégét speciel ezeréves barátnők társaságában töltöttem, borgőzös-cigifüstös lazulásban. Hát, nagyon rég nevettem már ekkorákat. Átmentünk egy pesti szórakozóhelyre, ahol a régi ismerősök közül mindenki a nyakamba borult. Mindent ott folytattunk, ahol abbahagytuk.
Hazafele menet meg azt gondoltam, hogy én hülye, majdnem kihagytam ezt a bulit is a lustaságom miatt. Persze már rég nem tudnék minden hétvégén hullarészegen, négykézláb hazavánszorogni. De néha ki kell ereszteni a gőzt, különben megkattansz.
Azt hiszem, belefásulni az életbe könnyű és magától értetődő, hiszen az évek során mindig bedob az élet egy akkora falatot, amibe kicsit belehalunk. Nem mondom, ezen felülkerekedni igazi kihívás. Egy ekkora csatát véleményen szerint nem is lehet egyedül megvívni. És töltheted az egész életed a számítógép vagy a tévé előtt ülve, de egy idő után utálni fogod magad érte. Inkább ne várd meg!
