Ülök a metrón az év utolsó előtti napján, és szokásomhoz híven akarva-akaratlanul hallgatom az embereket, közben rájuk pillantok, mert tudni akarom, kihez tartoznak a mocskos szavak. Velem szemben két tizennyolc körüli srác ül, az egyik felnyírt, madárfészek frizurájú, ahogy ma minden második fiatal. Mellette ugyanilyen, csak melírcsíkokkal díszítve. Ő megállás nélkül igazhatja tincseit, mert nem úgy állnak, ahogy szeretné. Hol a szemben lévő ablak üvegében pózol, hol megfordul és ott. A lényeg, hogy közben „társalgás” folyik. Félreértés ne essék, a hajviselet olyan, amilyen, hiszen ha visszagondolunk a 80-as évek dauer őrületére, a tupírra vagy bármely más korszak hóbortjára, semmivel sem volt jobb. A beszéd stílusa azonban döbbenetes. Nem tudom, más megfigyelte-e, vagy csak engem zavar ennyire, hogy a ge.i szó felváltotta a többit(lett belőle alany, állítmány és jelző is, nem beszélve a határozókról), eddig a b..d meg, a fa..m, a kur…a ment, most azonban az említett lett egyeduralkodó. Mind tudjuk, azért egyik se veszett ki a közbeszédből, és régen a b… meg kötőszóként funkcionált, de ma egyszerűen nem hallani olyan „beszélgetést”, ahol a ge.i ne szerepelne, vagy épp áltrendi módon az utolsó i-t lehagyják.
Szóval jöjjön egy kis ízelítő, bár mondhatja a kedves olvasó, hogy ilyen a világ, és nem rosszabb, mint máskor, én mégsem tudok elmenni mellette, és bár felveszem a szemkontaktust a jövő nemzedékének két példányával, ők ezt nem értik és nem is érzékelik. Nekik öreg vagyok és láthatatlan.
– Hallod, anyám holnapra szendvicseket is csinál!
– Mi a fa..nak, hiszen nem leszünk éhesek!
– Majd meglátod, hogy milyen jó lesz enni a ge..-be, ha berúgunk.
– Ge.i lesz az biztos, de mondtam a többieknek, hogy menjenek a ku..a anyjukba, ha nem hoznak legalább egy láda sört meg whiskyt.
– Tényleg! A ge..! Bánom, hogy nem vettem meg a múltkor azt a piát, amit mondtak azok a fa.ék, oszt most sokkal drágább. Hallod, te mit hozol?
– Mondtam már neked, hogy van az a g.. jó, amit apum hozott, de neki nem kellett, oszt anya nekem adta, de csak titokban. Én meg elhozom a ge..be, mert minden jó lesz éjfél után, ami csak van. Remélem, azok a fa…pók nem csak olcsó sörrel tolják oda a pofájukat, mint múltkor a Lindához.
Mindezt hangosan, érthetően, zavartalanul beszélik meg, én meg már nem tudom, hogy túl öreg vagyok ahhoz, hogy megértsem, ez a mód járja, hogy a rendes beszéd ciki? Már ez a szó is az. Mondhatnám én is azt a g betűset. Elgondolkodom azon, hogyan kerülhetett be a szlengbe, hiszen nemrég része csak. Mit is jelent a valóságban, íme a szómagyarázat:
„ Az ondó, más néven sperma a hímek nemi mirigyei által termelt kolloidális folyadék, amely hímivarsejteket (spermiumokat) tartalmaz. Frissen fehéres-szürkés, olykor sárgás testnedv. Ejakulációkor 3–7 ml lövell ki, benne a férfiak 40–360 millió ivarsejtjével. A párosodás során a nemi szervbe az ondóval jutnak be a spermiumok.”
Ezt a szót használják ma a közbeszédben folyamatosan. És ha valaki azt hinné, hogy csak a fiúk, téved, ha azt gondolná, csak bizonyos réteg, még nagyobbat téved. Egyszerűen elvárás így trécselni akárhol is van az ember. Vagy 20-30 év alatt nem lehet és nem is kell másmilyennek lenni?
Sajnos, nem értem és nem tudom feldolgozni én már ezt a világot, a stílusát, a semmitmondását, a semmittevését és ürességét. Ez az öregedés legfőbb jele? Kezdek így gondolni magamra és a velem egykorúakra, miközben azt próbálom elhitetni a lelkemmel, hogy nincs ez rendben, bár azt hiszem, ez senkit nem érdekel. Vagy túlragozom és elmúlik, mint minden szlengben alkalmazott kifejezés? Lassan már a gyökér és a köcsög nosztalgikus szintre emelkedik, ha így romlik a csevej.
Tényleg rendben van ez így? Vagy hagyjuk a ge..be?
Kép forrása: Pinterest
