A nők, akiket utálunk 2. – A másik nem

“Akik nem tudnak főzni…Jó, persze, van rendelés is, de nem lehet mindig gyrost és pizzát enni. Igenis jó lenne olykor egy krumplis tészta vagy pacal. Mindent meg lehet már venni a boltban, ki is szállítják, de az otthon íze, változatlan. Mindez azzal is kiegészülhet, hogy főznénk mi, ha hagynák. Nem minden nap, abban nincs élvezet, de egyszer-egyszer havonta örömmel. Igaz, hogy így marad a kifőzde a többi napokra…”

És most jöjjenek a férfiak, mondják el ők is, amit gondolnak (vagy nem):

 
 
  1. Az irányításmániásokat. Ők egyszerűen nem fogják fel, hogy szükség van az életben némi lazaságra is. Rátelepszenek az emberre, és uralni akarják

    minden területen. Nincs bennük sok empátia, a hatalomvágy azonban túlteng. Lehetetlen velük megértetni, hogy életük összes pillanata nem lehet eltervezett és kiszámítható.

  2. A bombázókat. Őket abban az esetben, ha nem a mi oldalunkon sétálnak. Frusztrálttá tesznek bennünket, ha egy teremben vagyunk velük, és megközelíthetetlennek látszanak. Ha viszont szerencsénk van, ha levesszük őket a lábukról akármilyen módszerrel, akkor utálatunk módosul.
  3. Akik folyton takarítanak. Persze, szeretjük a rendet és a tisztaságot, de azt nem, ha fertőtlenítőszagra érünk haza, és még a szőnyeg rojtjai is glédában állnak. Nagy gondot okoz, hogy ne felejtsük el, hogy mennyi munka van ebben, és ha dicsérni nem is szeretünk (ki szeret?), legalább nem egy mosollyal nyugtáznunk kell párunk tevékenységét. Nem jó mindig patikatisztaságban lenni, de ezt kimondani sose szabad. Érezni is alig.
  4. Azokat, akik folyton locsognak. A blablát elviselni csomó energiánkat felemészti. Próbáljuk elfogadni, hogy mindenkinek ki kell mondania a napi szómennyiséget, amennyi őt boldoggá teszi, de legyen az kolléganő, beosztott vagy feleség, egyszeriben ellenszenvessé válik, ha megállás nélkül jár a szája.
  5. A műnőket. Azokat, akiken minden hamis: köröm, mell, fenék, szempilla, no meg a száj. Ez utóbbi csak akkor, ha rosszul sikerült. Hozzá kell tennünk, hogy a már említettek csak azért válnak utálatossá, mert nem bennünket boldogítanak, márpedig, ha egy nő gyönyörű mindenféle változtatásokkal is, akkor miért ne fogadnánk el?
  6. Az okoskodókat, akik azt hiszik, mindenkinél jobban tudnak mindent. Legyen az a férjük, főnökük, barátnőjük. Ezt még tetézni is tudják azzal, hogy csak a saját véleményüket fogadják el, másoké csak rossz lehet. Ezen belül van egy alfaj is, a buták csoportja, akik humortalanok, ostobák, de ezt nem veszik észre. Veszélyes kombináció, kivéve, ha nagyon jól megcsinált a műnő és csak átmenetileg kavarunk vele.
  7. Az anyáskodókat, akik elfelejtik, hogy van már egy nekünk, és nem vágyunk többre. Tudjuk, mikor vagyunk éhesek, szomjasak, és képesek vagyunk érezni a hideget és a meleget is, hogy ahhoz mérten öltözködjünk.
  8. A szexelleneseket. Ez komoly problémát okoz az életünkben, mert az se jó, ha nincs, de az se, ha túl sok van. Mondjon bárki bármit, egy házasságban se lenne jó, ha minden nap kellene csinálni az első tíz év után is. Arról, hogy mennyire gyakori és fontos, eltérőek a vélemények, de ellene ne legyenek a nők, ezt mindannyian elvárjuk.
  9. Akik nem tudnak főzni…Jó, persze, van rendelés is, de nem lehet mindig gyrost és pizzát enni. Igenis jó lenne olykor egy krumplis tészta vagy pacal. Mindent meg lehet már venni a boltban, ki is szállítják, de az otthon íze, változatlan. Mindez azzal is kiegészülhet, hogy főznénk mi, ha hagynák. Nem minden nap, abban nincs élvezet, de egyszer-egyszer havonta örömmel. Igaz, hogy így marad a kifőzde a többi napokra…
  10. A kocsiban dirigálókat, akik elfelejtik, hogy nem a jobb oldal a vezető felőli ülés. Teljesen felesleges szólniuk háromszor, hogy rég be kellett volna kanyarodnunk, amikor a GPS mást mond, és rá szívesebben hallgatunk. Egy nő, aki rosszul parkol, még rosszabul tolat, a tragédia netovábbja. Ha meghúzza a kocsit, akkor akár haza se jöjjön aznap. Piros körmével meg nem merjen az ajtóhoz érni, mert üvöltünk.
  11. És kiket szeretünk? Mindenkit, aki kedves, figyelmes, szenvedélyes és szép. Nem kicsit, hanem a mi szemünkben nagyon. Lehet sovány, kövér, átlagos, csak istennek lásson bennünket, és ájuljon el még akkor is, ha aznap csak levegőt vettünk jódolgunkban. Szeretjük a dögös, rámenős, mérsékelten beszédeseket is, akik mindenkor képesek hallgatni, ragyogni a közelünkben, és sose mondják, hogy nem áll jól a fenekünkön a farmer. Mindig jól áll, még akkor is, ha lóg, ha lapos a hátsónk, nem vagyunk mi… Jaj, hogy a fenébe hívják azt a nagy fenekű celebet Amerikában?

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here