Két órával később Brigi unokaöccse valóban becsöngetett Olíviához. Már az esküvőre volt öltözve, még virág is volt zakója hajtókáján.
– Jó napot kívánok! Azt hiszem, magáért jöttem! – mondta a srác, aki alig lehetett több harmincnál.
– Köszönöm, de ha nem tegeződünk, nem szállok be! – sóhajtott fel Olívia, és bár pocsékul érezte magát, nem tudta nem észrevenni, hogy borostás arcú Palkó hihetetlenül jóképű. Úgy állt rajta az öltöny, mintha ráöntötték volna. Jesszusom, ha fiatalabb lennék, rávetném magam, gondolta, legfeljebb lehánynám…Erre a gondolatra nem lett jobb kedve.
– Persze, szívesen! Pali vagyok, tudom, nem vagy fényesen.
– Hát nem, de a nagynénéd lehengerlő nőszemély, nem hagyott békén. Indulhatunk?
– Ismerem, ne is mondd! Nehéz elhinnem, hogy ő és anya testvérek. Annyira más!
Ebben igazat adott neki. Brigi valóban olyan nő volt, aki nem akart felnőni, és nem akart a korának megfelelően viselkedni. Talán ezért szerették sokan.
– Látom, nem szépíted a dolgokat – mondta Olívia, amikor a kocsihoz lépett, beült és gondosan becsatolta a biztonsági övét.
Nem lett szebb idő, a november, az november maradt a barátnője esküvőjén is, és ez nem derítette jobb kedvre egyiküket sem.
– Ha rosszul leszel, vagy bármi, akkor szólj, megpróbálok megállni! Jó? – mondta a srác és kivillantotta tökéletes fogsorát.
Basszus, az én időmben hol voltak ezek, morfondírozott, ahogy elindultak. Márk apja se volt rosszképű, de messze átlagos volt. Simán belefért a tucatba még a húszas évei elején is, de neki akkor nagyon tetszett. Igaz, a természete sokat változott azóta, a külseje meg pláne. És nem a külseje miatt váltak el, ez biztos. Az a szemét stílus, ami az évek során ráragadt, az tette elviselhetetlenné.
Ez a Pali azonban lehengerlően kedves fiú, és aki őt megkaparintja, annak arany élete lesz, gondolta kissé irigyen. Gyomra még mindig kavargott, fejfájása is alig csillapodott, de már nem bánta, hogy elindultak. Rápillantott a telefonjára, nem volt üzenete. Ezért gyorsan bepötyögte, hogy egész nap gondolni fog a férfira, és reméli, hogy legalább annyira várja a találkozásukat, mint ő. Hétfőn, zárta az üzenetet, de válasz nem érkezett. Megint nem nézte meg. Ennyire senki nem lehet elfoglalt, mondta félhangosan.
– Valami gond van? – kérdezte a sármőr. – Álljak meg?
– Jaj, dehogy, szerencsére jobban vagyok. Csak azon mérgelődtem, hogy hogyan lehetséges, hogy valaki nem nézi meg az üzeneteit, ha attól kapja, aki állítólag nagyon fontos neki.
A fiú elnevette magát.
– Pasi ügy? – kérdezte jókedvűen.
– Mi más lenne? Segíts nekem, hogy működik ez nálatok?
Pali megrántotta a vállát. Finom arcéle kirajzolódott a délelőtti bágyadt fényben. Vajon milyen lehet a barátnője, biztos valami cicababa, gondolta az utas, és beleharapott a szája szélébe. Mekkora disznóság, hogy a természet egyeseknek oly sokat, másoknak oly keveset ad?
– Nincs egyetemes válasz – kezdte a srác. – Ki így, ki úgy.
– Nem, ezt nem hiszem el! Sokban azonos kaptafára működtök.
– Ahogy a nők is!
– Ne terelj! Segíts egy öregedő nőnek megérteni a fiatalok vagy épp csak a férfiak észjárását!
A sofőr megint felnevetett.
– Öregedő? Olívia! Te nem tudod, hogy jó nő vagy? Olyan alakod van, ami minden férfinak bejön.
– De hisz nem is vagyok vékony!
– Viccelsz? Szexi vagy! Lehet, hogy most nem így érzed magad, de ez a zöld ruha úgy áll rajtad, hogy legszívesebben…
Itt elharapta mondandóját és picit elpirult.
Hallgattak.
– Szóval, az a pasas vagy hülye, aki neked nem válaszol azonnal, vagy nem érdekled. Ennyire egyszerű.
– Ugye te is úgy gondolod, hogy a legtöbben pár percen belül reagálnának?
– Persze, előfordulhat, hogy valami fontos dolguk van, de aki odavan a másikért, az még a legfontosabb tárgyalások közepette is megtalálja a módját, hogy jelezze.
– Bölcs – felelte a nő. – Épp így gondoltam. Ha meg nem teszi, ha kifogásokat keres…
– Akkor nem vagy neki érdekes, esetleg több vasat tart a tűzbe.
Olívia felszisszent.
– Ez szemétség!
– Az, de ki mondta, hogy a világ jó és becsületes? Ne haragudj, de nem hihetted ezt! Hány éves vagy, már bocsánat? Harmincöt? Hat?
Tudja, mit kell mondani, gondolta Olívia. Még hogy harmincöt! A kis szemtelen!
– Negyven vagyok, sejthetted. De ha már ilyen pimasz vagy, áruld el a korod te is!
– Nem titok, huszonkilenc leszek decemberben.
– Jesszusom!
– Ennyire nem látszik rajtam? Vagy mi a gond?
– Jaj, ne haragudj, csak azt hittem, abban bíztam, hogy…
Most Olívia hallgatott el. Végignézett magán, és látta, hogy ruhájának dekoltázsa finom betekintést ad a mellére. A francba, nem is tudta, hogy ennyire kinyílik. Gyorsan összehúzta és előre bámult mereven.
– Mindegy hány évesek vagyunk…Nem? – kérdezte Palkó.
– Igazad van.
Csend lett. Mi a fenét csinálok, mérgelődött a nő. Flörtölök egy gyerekkel? Ádámra vágyom, de nem bírok magammal? Megbolondultam? Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Brigi unokaöccse, szinte még gyerek, elképesztően vonzó, borostája idősebbé teszi, de akkor is. Minden negyvenes nő megőrül, attól, hogy múlik felette az idő?
– A barátnődet nem zavarta, hogy el kellett jönnöd értem? – kérdezte váratlanul szinte anyáskodva.
Pali nem nézett rá. Az előtte lassító kocsit figyelte, majd, amikor megelőzte, akkor válaszolt könnyedén:
– Nincs barátnőm pillanatnyilag! És nem is bánom. Kicsit besokalltam.
– Hű! Olyan szörnyűek a mai lányok?
– Nem erről van szó, csak nekem nem volt szerencsém mostanában.
– Nem hittem volna! Azt gondoltam, hogy neked minden ujjadra akad kettő.
A fiú hallgatott.
– Mindenki a külső szerint ítélkezik…Én tudom, hogy fontos, de nem minden.
Olívia felnevetett.
– Ha valaki nekem tegnap este, amikor két hányás között voltam, azt mondja, hogy másnap hazafelé tartok egy bölcs kamasszal, kinevetem. Hihetetlen vagy!
– Nem hihetetlen, csak épp megsértődtem. Hogy nevezhetsz kamasznak, amikor alig vagyok fiatalabb nálad? Egy feltörekvő cég gazdasági igazgatója ül melletted, és valljuk be, az nem tinédzser állás.
– Bocsánat!
Olívia egyre jobban lett, érezte, hogy a kedve is javul, és már kezdte sajnálni, hogy azonnal megérkeznek.
– Valaki követ bennünket! – mondta Palkó tárgyilagosan.
– Ezt most komolyan mondod?
– Nézz hátra! Akármennyit előzök, megyek más sávba, az a fekete autó a nyomunkban van.
– Biztosan ő is az esküvőre jön.
– Meglehet, de valahogy az az érzésem, hogy tévedsz. Mindjárt kiderül, ha letérünk az autópályáról.
Olíviának nem volt ismerős a kocsi, de az zavarta, hogy egészen rájuk tapad. Egyetlen személy ült benne, de az arcát nem látta. Ahhoz túl messze volt.
Pali jelzett, hogy elhagyja a pályát, és már gurult is kifelé, amikor döbbenten látták, hogy a fekete autó szintén ezt teszi. Szorosan a nyomukban, és nem előzi meg őket. Már csak az erdő választotta el őket a falutól, meg az a pár kanyar, amikor az őket követő autó váratlanul gyorsítani kezdett, és alig pár méterre megközelítette a kocsijukat.
– Mi lenne, ha félre állnék? Mintha valami miatt okvetlenül meg kellene állnunk – kérdezte Pali. – Hátha leszáll rólunk. Ha meg tévedtem, megyünk tovább.
– Ahogy jónak látod. Zavar, hogy nem tudom kivenni az arcát – jegyezte meg a nő.
– A fején maszk van – közölte sötéten Brigi unokaöccse.
Kép forrása: Pinterest
