– Maszk? Viccelsz? Ez nem Amerika!
– Kapaszkodj, mert azt hiszem, belénk jön azonnal! – kiáltotta Palkó, és erősen megmarkolta a kormányt. Olívia elfehéredett, de nem volt ideje túlságosan megrémülni, mert a fekete kocsi már meg is lökte őket hátulról. Épp csak annyira, hogy az autó megérezze.
Aztán lassított.
– Ez meg mi a fene volt? Valami hülye szórakozik? – kérdezte a fiú döbbenten.
– Nem tudom, de ez rossz játék!
– Úristen, újra jön!
Olívia próbált megkapaszkodni valamiben, de már késő volt. A maszkos férfi most sokkal erősebben tolta meg őket. Kocsijuk lesodródott az útról, be egyenesen a bozótba, és nem sokkal állt meg egy korhadt fa előtt. Összenéztek.
– Nem esett bajod? – kérdezte a fiút.
– Nem. Neked?
– Jól vagyok. Inkább csak megijedtem. Lett valami baja a kocsinak? Ki tudunk innen jönni?
Palkó kicsatolta a biztonsági övét és kiszállt. Körüljárta a kocsit, majd káromkodott egyet.
– A szentségit neki! Kinek lehetünk az útjában? – kérdezte, de nem várt választ.
Ekkor szólalt meg Olívia telefonja. Brigi hívta.
– Hol vagytok már? Senki se akar ide érni erre a nyomorult esküvőre? Mi az isten van már?
Olívia még magához sem tért az előző sokkból, hogy válaszoljon, de tudta, hogy nagy baj lehet.
– Mi az, hogy senki? Volt egy kis gondunk, de megyünk!
– Jaj, édesem, én tudom, hogy valami nem oké! Barna nincs még itt, nem lehet elérni, és hiába hívom a húgát, mert aki felveszi, közli, hogy értsem meg, hogy neki nincs bátyja, csak két nővére. Mi folyik itt? Érted, te ezt? Én meg fogok bolondulni! Látnád az anyámat, hogy néz rám. Eddig is hülyének, hitt, de most komplett bolondnak tart.
– Úristen! Nem jutok szóhoz! Hogyhogy nem lehet elérni? Nem veszi fel? Ne gondolj mindjárt a legrosszabbra! Biztos úton van, csak nincs térerő!
– Te hallod, amit mondasz? Olívia, Magyarországon vagyunk, mindenhol van térerő, és ha nincs is épp ott, akkor pár kilométerrel arrébb már van.
– Igazad van…
Palkó ekkor bekopogott a kocsi ablakán…
– Defektet kaptunk…Ha van pótkerék hátul, márpedig ebben nem vagyok biztos, nem az én kocsim, akkor is eltart egy ideig, mire leszedem a másikat. Most miért nézel így rám? Van még valami?
– Nincs meg a vőlegény! – közölte csendesen Olívia.
– Mi az, hogy nincs meg? Nem ért oda? Vagy lelépett?
– Adom a nagynénéd…
Azzal átnyújtotta a telefont. Hallotta, hogy Brigi hisztérikusan zokog, és amikor Palkó elmondja neki, hogy velük mi történt, hirtelen csend lesz.
A fiú szó nélkül visszaadta a telót, és elindult kereket cserélni.
Az erdő csendes volt, sehol egy teremtett lélek, és a két balesetet szenvedő utas már nem tudta, mit mondjon egymásnak. Azt sem tudták, érdemes-e sietniük, mert valahogy benne volt a levegőben, hogy az esküvőből nem lesz semmi. De hogy Barna miért nem volt képes ezt Brigivel közölni, azt nem értette egyikük sem.
– Gyáva szaralak! – mondta hangosan a srác. – Ha beijedt, megmondhatta volna. Miért kellett ezt tennie a nagynénémmel?
Olívia igazat adott neki. Kiszállt, nézte a fiút, és az járt a fejében, hogy nemcsak Barna tűnt el, hanem Ádám is. Megcsörgette, de a férfi nem vette fel. Aztán vagy tízszer megpróbálta, de egyszer sem járt szerencsével.
Ádám mindig akkor volt jelen az életében, ha ő maga akarta. Hiába lett volna szüksége rá, soha nem számíthatott rá. Miféle kapcsolat lehet ebből? Lehet egy ilyenre építkezni? Tudta, hogy talán korai feltennie ezeket a kérdéseket, de önkéntelenül felmerültek benne. Ha most meghalt volna, a férfi akkor se tudott volna róla, mert nem lehetett elérni.
Keserűen legyintett. Megpróbált nem önmagára gondolni, hanem a barátnőjére, akinek nagy napján épp egy bokros területen vesztegel, nem is tudja, pontosan hol. Egy elegáns srác térdel nem messze tőle, és próbálja menteni a menthetőt. A hab a tortán meg az, hogy tulajdonképpen nincs is miért sietniük, arról nem is beszélve, hogy percekkel ezelőtt valaki az életükre tört.
Van a világon valaki, aki annyira gyűlöli, hogy meg akarja ölni? Netán Palkót? Az egész szituáció tele volt megválaszolatlan kérdésekkel.
A csendet néhány elhaladó autó zaja törte csak meg. Egy sem állt meg, de meglehet, hogy az útról nem látszódtak a ködös, nyirkos időben.
Miután a fiú fehér ingben, talpig csinosban kicserélte a kereket, intett, hogy szálljon be. Az autó pöccre indult, mintha az előbb még nem akarta volna otthagyni őket a bajban. Vajon a fekete Peugeot tulajdonosa merre jár most? Boldog, hogy őket leszorította az útról?
Palkó óvatosan visszatolatott az aszfaltra, és még mindig idegesen, a tükörbe pillantgatva elindult.
– Jutott eszedbe valami ésszerű indok, ami miatt majdnem megöltek bennünket? – kérdezte nagy sokára.
– Sejtelmem sincs, de azt érzem, nem akartak megölni bennünket, csak épp eltéríteni az úti célunktól.
– Gondolod? – A srác nagy levegőt vett. – Senki nem tudhatta, hová megyünk. Szerintem ez egy barom volt, aki jól szórakozott és ment a dolgára.
– Talán…Mégis az az érzésem, hogy nincs igazad.
Ekkor váratlanul előtűnt a ködből a falu. A kis őrségi falu, ahol Olívia felnőtt, és élete legszebb éveit töltötte. Ebben a faluban akart férjhez menni régi barátnője immár harmadszor.
Bekanyarodtak az utcájukba, és amikor lefékeztek, már tudta, hogy ezen a napon nem lesz esküvő. Nem lesz talán soha, de ez nem azon múlt, hogy hol vannak, milyen nap van, hanem egy emberen, aki belegázolt egy nő lelkébe, pedig az nem szolgált rá.
Amikor megálltak, és kiszálltak, Brigi már futott is eléjük. Arca könnytől maszatos volt.
– Meghalt! Barna meghalt, érted? Olívia, én ezt nem élem túl!
Palkó szeme kikerekedett és utasára nézett, aki megölelte barátnőjét, és azon csodálkozott, miért nem szakad le az ég abban a másodpercben.
Kép forrása: Pinterest
