Annabella Rose – Egy szerelem története 18. rész

A szerelmi történet előző részeit itt olvashatod

A lángoló arcommal jéghidegnek éreztem Erik homlokát. A fülem csengett a dübörgő véráramlásomtól, kezemet a mellkasára tettem, és éreztem, hogy az Ő szívritmusa is vad harci táncot jár. Tudtam, hogy egy hajszál választ el mindkettőnket, hogy egymásnak essünk. Szemei még mindig csukva voltak, arcizma betonkeményre feszült, lélegzete ütemes volt és mély, szemlátomást próbálta magát és vehemenciáját valahogy kordába tartani. Nem mertem mozdulni, féltem, hogy akár egyetlen érintéssel vagy kósza lehelettel is szikrát dobok a dinamitra. Érzetem, kívántam Eriket, de tudtam, hogy ha ez balul sül el, akkor soha többet nem látom viszont, hiszen képtelen lettem volna továbbra is a házban dolgozni mellette. Abba viszont belehalnék.
Nem voltam kész arra, hogy egy még ki sem bontakozott szerelmet rögtön el is veszítsek. Látnom kell, éreznem az illatát, hallani kissé dörmögő férfias hangját, amitől az összes pihe szőrszál a tarkómon égnek áll. Nem merem feláldozni mindezt egy kellemes kis szexért, ami után majd elkullogok, és verem a falba a fejem. Mert nem lehet ez több egy egyszeri alkalomnál, hiszen ki vagyok én? Egy senki, egy átlagos lány egy átlagos életből. Hol vagyok én Erik Morton szintjéhez képest? Nem vagyok olyan trendi és előkelő, mint az eddigi barátnői valószínűleg, bár csak egyet láttam, az is pont elég volt, hogy női képem magamról szilánkosra törjön.
Finoman oldalt léptem, és a nappaliba botorkáltam, miközben a kezeimmel a hajamat próbáltam hátra simítani. Erik ott maradt mozdulatlanul és némán, szemeivel a komódot nézte, de csak bámult előre, de nem látott. Majd lassan a kezeivel rátámaszkodott, és rekedt hangon megszólalt.
– Elnézést Miss Rose, nem tudom mi ütött belém, én egyszerűen… nem értem magam.
Zavart volt, és mintha csalódott, vagy szomorú, nem is tudtam eldönteni, hogy mit hallok ki a hangjából.
– Nem Mr. Morton, én kérek elnézést, nem lett volna szabad olyanokat mondanom. Én azt hiszem, hogy nem szabad ennyire elveszíteni a fókuszt, hogy miért is vagyunk itt ketten. Ön a munkaadóm, én pedig az alkalmazottja, aki azért jött, hogy a házat kitakarítsa, semmi több.
– Semmi több… értem. – visszhangozta Erik keserűn és kissé gúnyosan, amire felkaptam a fejem.
– Nem értem Mr. Morton, most rosszat mondtam? – kérdeztem őszinte értetlenkedéssel.
– Nem Miss Rose, dehogy! Értem én! Mégiscsak a sajnálat az, ami idehozta a házba! Még hogy nem látta a sebeket, csak engem látott! Ugyan már Miss. Rose… nem kell megjátszania magát!
Hangja merő fájdalom és gúny volt, szemei szikrákat hánytak, és még mindig a komódra támaszkodott előre dőlve.
– Nem Mr. Morton, azt hiszem, hogy félre ért…
Próbáltam hangommal lenyugtatni, és megpróbálni elmagyarázni, hogy teljesen rossz úton jár azzal kapcsolatban, hogy miért utasítom el, de szemmel láthatóan nem hallotta meg, amit mondok.
– Semmit nem tudnak a nők, csak teljesen magukba bolondítani bennünket, aztán kényük kedvük szerint játszadozni! És amikor már mindenünk az övék, és semmi mást nem akarunk csak, hogy úgy nézzenek ránk, ahogy mi tesszük azt, akkor páfffff, jön a fekete leves! És ha még közben egy kripli is lettél, akire jobb nem nézni, és minden, amit mondanak neked, arról nem tudod eldönteni, hogy a szánalom, a sajnálat vagy az undor mondatja -e, és nem a szeretet a féltés vagy az a tűz, amit már valószínűleg soha nem fogsz megélni, akkor persze meg te vagy maga a sátán! Így inkább biztosra mész és elzárkózol minden és mindenki elől! És akkor legyen igazuk, legyek én maga az ördög! Elegem van már, hogy nem bízhatok senkiben, hogy nem alhatok úgy el, hogy ne azon gondolkodjak, hogy az, aki mellettem fekszik mit is gondol valójában rólam vagy a testemről, ami olyan lett amilyen, de legbelül a szívem még az, ami volt! Az nem égett meg… az csak összetört…. milliónyi darabra. De összeragasztottam, és újra megpróbáltam odaadni valakinek, de hát szemmel láthatóan újfent nem kell…
Hangja már fájó volt és keserű, arca meggyötört és érzelmetlen. A torkomban gombóc formálódott, tudtam, hogy mindjárt elbőgőm magam.
– Elnézést Miss Rose, most el kell mennem, az esti vacsorát, ha nem gond, most kihagyom.
Nem tudtam egy hangot sem kinyögni, mert ha jól sejtem, akkor most értett halálosan félre Erik engem, miközben éppen azt próbálta elmondani, hogy érez valamit irántam, és titkon azt remélte, hogy én is iránta!
És jól érezte! Annyira lesokkolt az indulat kitörésével, hogy teljesen leblokkoltam így némán és hangtalanul figyeltem, ahogy két pillanat alatt lép bele a bakancsába, és kapja fel a kabátját, majd hangos ajtó csapódás jelezte, hogy a házat is elhagyta.  Némán álltam még egy percig, majd felfogva, hogy mi is történ az elmúlt három percben, hangos zokogásban törtem ki, már nem bírtam visszafogni magam. Könnyeim záporoztak, vállam rázkódott a fel-feltörő síráshullámtól. Lábaim nem tudták tartani már a terhet, így összecsuklottam a nappali közepén, ahol még az előbb értetlenül hallgattam Eriket. Én szeretem, Ő szeret, és most én itt bőgök, Erik pedig valószínűleg teljesen félreértve azt, hogy elutasítottam, most gyűlöl és soha többet nem akar látni.
Nem tudom meddig ültem ott a nappali közepén, de egy idő után már nem folyt több könny, mindet kisírtam magamból. Ott kuporogtam a földön, nem volt kedvem felállni, és még a kanapéig sem elkúszni, nem érdekelt semmi. A lábamat felhúztam a mellkasomhoz, a fejemet a térdemre hajtottam, és így próbáltam ringatni magam, hogy az agyam újra a felszínre tudja lökni magát az érzelmek helyett, és legyen legalább egy értelmes gondolatom.
Tudtam, hogy Erik teljesen félreértett, és valószínűleg nem fogja nekem elhinni, hogy miért is léptem el előle, és hátráltam ki a helyzetből. Tudtam, hogy most itt vége, hogy pont az történt meg, amitől a legjobban féltem, amiért nem mertem belemenni ebbe a kockázatos dologba. Remek.
Ekkor a padló megcsikordult, én pedig reménykedve kaptam fel a fejem, hátha Erik tért vissza. A nappali szélén Agnes állt döbbent tekintettel, és sietett oda hozzám, a pocakjával majdnem fellökött.
– Jesszusom Annabella, mi a fene történt?!
Valószínűleg azt említenem sem kell neki, hogy sírtam és hogy nagyon rosszul érzem magam, minden tökéletesen leolvasható volt az arcomról.
– Hello Agnes, semmi különös csak sikerült mindent elszúrnom, és így elveszítettem azt, akiért volt értelme felkeni nap, mint nap…
Azt hiszem, hogy drámaibban nem tudtam volna ezt megfogalmazni, de most pont nem érdekelt, hogy túlzok-e vagy sem, én így érzem.
– És ha jól sejtem ennek köze van Erikhez? – nézett rám kérdőn Agnes.
– Igen, sajnos köze. Én annyira hülye vagyok Agnes! Én pont, hogy nem akartam elveszíteni, és azért utasítottam el, mert nem akartam csak egy szexet, és utána meg kínos kerülgetést, ami után meg persze nincs más út, mint hogy felmondjak, és hogy abba belepusztuljak, hogy nem látom többé, és még a nagynéném is felkössön hogy ezt műveltem! Miközben Erik is érez irántam, csak hát azt hiszi, hogy én azt látom és nem azt, aki! Ez kész téboly!
– Okkkké Annabella, álljunk meg, mert egy szavadat sem értem! Szóval Te szereted Eriket, Ő is szeret Téged, de azt hiszi, hogy… mit is látsz????
– A hegeket! Az égési sérüléseit, ami egyáltalán nem érdekel, nem foglalkozom vele, mert én Őt látom!! A mosolyát, a szemét, a tekintetét, érzem a tiszta tusfürdő illatát, a fanyar de markáns parfümjét, amitől a kis pihék állnak a tarkómon, érted?! Én nem látom azokat a rohadt hegeket!
Itt nem bírtam tovább és újra áradat szerűen el kezdtem bőgni. Agnes átkarolta a vállamat és kedves búgó hangon elkezdett ringatni, miközben csitítgatott, hogy “nem lesz semmi baj”, „jajj már, hát ez csak egy kis félreértés”.
Lassan megint a végére értem a könnykreditemnek, és gyerekesen szipogtam párat, mire Agnes egy kis wc papírt szerzett a mosdóból és a kezembe nyomta.
– Hallanod kellett volna milyen dühvel és keserűen beszélt velem! Nem is értettem, hogy mit mondott, valami olyat említett, hogy egyszer már összetörték a szívét és hogy most újra felajánlotta, és én elutasítottam! De ez nem igaz! Pont, hogy szeretem, érted?!
– Oké, én értem Annabella, de ezt nem nekem kell megmagyaráznod, hanem neki! Annabella, figyelj rám! Azt hiszem, hogy tudnod kell valamiről, ami a múltban történt Erikkel!
Agnesre néztem, és vártam, hogy elmondja miért is gyűlöl most ennyire Erik. Mi volt az, ami ennyire megbántotta, és arra készítette, hogy visszavonuljon az élettől, és ne merjen megbízni senkiben. Érzetem, hogy nem csak a hegekről van szó, itt történt más is a múltban.
– Eriknek volt egy nagyon nagy szerelme régen, még jó pár évvel ezelőtt. – kezdte Agnes a történetet. – Nem gondolta senki, hogy ennek a kapcsolatnak ne házasság és egy rakás gyerek lenne a boldog kimenetele. De aztán a lány megváltozott és az egyetem után egy jól menő ügyvédi cégnél kapott állást. Erik egyre többet beszélt a családról és a közös otthonról, Kate pedig egyre többet a munkáról és a karrierről. Nick és én már láttuk a baljós jeleket, de nem lehetett Erikkel beszélni, imádta Kate-et. Aztán egy nyári estén nagyon csúnyán összevesztek itt a házban. Erik imádta ezt a házat, ide szeretett volna visszaköltözni, ha már van családja, hogy a gyerekek itt nőjenek fel, ahogy anno ő is. Kate ekkor elmondta, hogy elvállalt egy egyéves megbízást egy nagy olajvállalatnál, amiért külföldre kell utaznia arra az időre. Eriket meg sem kérdezte. Kate nagyon indulatos volt mindig is, a vita elfajult olyannyira, hogy egy whiskys üveget vágott a kandallóba. Az üveg, ahogy szétrobbant, és a szesz lángra kapott, mindent beborított a nappaliban. Pillanatok alatt elterjedt a tűz, Erik kivitte Kate-et a házból, majd vissza akart menni pár cuccért, de nem mérte fel a tűz gyorsaságát és egy gerenda rázuhant a mellkasára. Ha Nick nem ugrik át aznap este váratlanul, és nem húzza ki Eriket a házból, valószínűleg bennég.
Erre a szóra összerándultam, szinte rosszul lettem a gondolattól is, hogy Erik meghallhatott volna.
– Gondolom azt tudod, vagy ezek szerint láttad, hogy Erik sajnos nagyon súlyosan megsérült a tűzben, és hogy sokáig külföldön is kezelték. Eközben Kate, akit Erik kihozott az égő házból, lelépett az olajvállalathoz sztárkarriert építeni, és soha vissza sem nézett. Illetve küldött egy képeslapot Eriknek a kórházba, hogy gyógyuljon meg hamar! A cafka!
Agnes szemmel láthatóan egy kanál vízben is képes lett volna megfojtani Kate-et, mondjuk a hallottak alapján nem csodálom.
– Eriknek nem csak a sérüléseivel kellet megküzdenie, ami a testét borította, de a lelke darabkáit is össze kellett kaparnia, amit Kate zúzott szét. Borzalmasan elhidegült mindenkitől, a barátaitól és a családjától is, egyedül minket, engem és Nicket engedett közel magához. Aztán ma reggel itt álltam és újra az az Erik lépett ki a kocsiból és jött mosolyogva felém, akit anno megismertem. És most már biztosan tudom, hogy ez miattad van Annabella! Szóval ne rinyálj itt nekem a padlón, mert azzal nem leszünk előrébb, Erik és Nick a gyárban söröznek, szóval nyomás utána és mond el Neki, hogy mit érzel!
Agnes egy kocsikulcsot nyomott a kezembe, és rám kacsintott.  Felpattantam a földről és már rohantam is a kabátomért, majd a kocsihoz, hogy mielőbb a gyárhoz érjek. Idegesen ültem be a kocsiba, és keresgéltem a pedálokat, az otthoni autóm automata, csak ritkán vezetek kézi váltós, de most ez sem tud feltartóztatni. A hó éppen elkezdett szállingózni, és a hőmérő higanyszála a nulla alá kúszni. Nem törődtem semmivel, tapostam a gázt és rimánkodtam, hogy Erik meghallgassa, amit mondani szeretnék. Az út egyre csúszósabb volt a ráfagyott hótól, én pedig egyre figyelmetlenebb mivel már semmi más nem járt a fejemben, mintsem hogy Eriknek elmondjam, hogy szeretem. Abban a pillanatban, hogy felidéztem smaragd zöld szemét rántotta valami ki a kormányt a kezemből, és lódította le a kocsit az útról. Nem láttam mást, csak a hatalmas fenyőtörzset, ami felgyűri a motorháztetőt, és nem éreztem mást, mint az éles fájdalmat, ami a mellkasomba hasít. Ilyen lehet, mint amikor valakinek kitépik a szívét, futott át az agyamon, majd a tudatom kialudt.

 
 

Az utolsó részt szombaton hozzuk Nektek!

fotó: Pinterest

#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon! 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here