Mindig a pénzen vitatkoztak. Illetve a pénz hiányán. Már a gyerek érkezése előtt is nagyon szoros volt a büdzsé, ők pedig minden fillért gondosan beosztottak. Mire azonban elérkezett a gyeses év, már nem nagyon volt mit beosztani. A pénzek Bence zsebében voltak, neki pedig kezdetben kérni, majd szinte könyörögni kellett érte. Ha véletlenül nem hozta haza a blokkot, a férje éktelen patáliát csapott.
– Szarom én a pénzt szerinted? – förmedt rá egyik este, feltépve a zuhanyfüggönyt, mialatt ő éppen hajat mosott.
– Hiányzik 550 forint. Érted? Tudod, mennyit kell dolgoznom ennyi pénzért? Ő ott állt meztelenül, csorgott rá a víz, és azt hajtogatta:
– Tudom, tudom, ne haragudj!
Ekkor határozta el, hogy véget vet ennek az egésznek. Az öngyilkosság gondolatát a gyerek miatt hamar elvetette – te jó ég, mi lenne Ádival, ha ő itt hagyná ebben a földi pokolban? A költözést viszont anyagilag nem tudta volna kivitelezni. Végül eldöntötte, hogy a háztartásra adott pénzből – a vita ellenére – rendszeresen lopni fog… lopni, igen, mennyire megalázó, hogy erre kényszerül. Majd csak összejön egy vonatjegy ára… meg sem áll a fővárosig. Aztán meg… nem tudta. Odáig nem mert tervezni.
Másnap Bence magától adott pénzt. Gyökeret vert a lába, azt hitte, csoda történt. A férje azonban nyersen közölte vele, miért is olyan bőkezű:
– Ma bemész Nyíregyre és kiváltod ezt a receptet. Nem olvasod el, mire való, csak hazahozod a dobozt. Kiszámoltam a pénzt.
A busz lomhán-füstösen kanyargott velük a kátyús úton. A város homályosan közeledett felé: potyogtak a könnyei, miközben a gyerekkel leszállt. Az ötlet, hogy koldulni fog, olyan erővel szállta meg a félórás út során, hogy szinte megfulladt a rá nehezedő nyomástól. Karjában Ádival odalépett egy középkorú férfihez, és elmotyogta az előre eltervezett mondatot:
– Nekem tényleg buszjegyre kellene…
Nem tudta, mi fáj jobban: a gyerek súlyától elzsibbadt karjai, a lesajnáló tekintetek, vagy az, hogy egy fél óra múlva is csak nyolcszáz forint csörgött a zsebében.
Sötétedés után értek haza, még Bence előtt. Letette az asztalra a gyógyszert, majd elvitte fürdetni a gyereket. Nehéz napjuk volt. És nehéz, nagy álmaik.
