Múlnak a hetek, és én nem szívesen lapozok bele feleségem naplójába. Próbálom elkerülni, de magához hív, pontosan úgy, ahogy gyerekkorunkban a rossz. Tudtuk, hogy nem ússzuk meg szárazon, mégis megcsináltuk. Épp úgy, mint amikor elloptam anya selyemkendőjét és Tamarának...
Hazafelé menet nem bírom megállni szó nélkül:
– Most örülsz?
– Aha! –feleli tömören. Ennyivel elintézi az apját. Belenyugszom.
– Mit szeretnél csinálni este? Rendeljünk egy pizzát?
Rám néz, de olyan tekintettel, hogy biztos vagyok benne, hogy átlát az erőlködésemen. Végül megkönyörül rajtam:
–...
Nem hagy békén a napló, és ezért dühös vagyok. Főleg Danira, mert nekem szánta, pedig tudta, hogy pokolian fog fájni. Mire való most ez? Beleolvasok, aztán bele is döglök? A kínzás magasfoka. Noncsi hülye Barbie-kat rakosgat egymás mellé a...
