„Beszélgetni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.” (Szabó Magda)
Beszélgetni muszáj, mert a beszélgetés jó. Jó annak, aki műveli és annak is, aki hallgatja a másikat. A...
Dél, egy óra, kettő, és az idő állt. Nemhogy állt, szerintem visszafelé haladt. Éreztem, hogy azon a napon fél nyolc nem volt és nem is lesz.
A régi szobában, ahol megszokott kis kolléganőim gályáztak, csak bámultam ki az ablakon. Én,...
Természetesen ma is, mint régen, a fodrásznál lehet jó történeteket hallani. Talán mert ott lelazul az ember, vagy unatkoznak a kliensek várakozás közben, mindenesetre, ezt is onnan gyűjtöttem be, ugyanis mindig hatalmasra nőtt fülekkel ülök, hátha meghallom az év...
Sokáig feküdt tompán és üresen. Bámulta a plafont, aztán lecsukta a szemét és próbált nem gondolni semmire. De minél jobban igyekezett, annál kevésbé sikerült neki. És ebben a lelkileg lepusztult, kiégett állapotban, amelybe került, hirtelen eszébe jutott valami. Lassan...
Tudom, nem szokás. Meg elintézhettem volna emailben, de nem akarok mindig mai lenni. Tényleg jó néha visszamenni abba a világba, ahol nincs azonnaliság, ahol jól esik várni egy visszajelzésre, üzenetre. Még arra is, amiről sejtjük, hogy nem lesz kellemes....
Olívia fürgén pattant fel a villamosra, és az járt a fejében, Márk még biztosan nincs odahaza, mert az edzésnek nincs vége. Mostanában már nem akarta, hogy érte menjen, azt mondta, azt a pár percet busszal is meg tudja tenni....
Én nem tudom, mikor öregedtek meg, de egyik nap már nem olyannak láttam őket, mint régen. Addig nem tűnt fel, hogy anya mosolygós ráncai megszaporodtak, és amikor nevetett a szája felett megjelentek azok az undok kis gyűrődések, amiket utoljára...
Magácska vigyorgott, mint a tejbetök, de nem őszintén. Mr. Gerard Butler úgy nézett rám, hogy az nem szorult magyarázatra. Nem, még véletlenül se úgy, mint a filmeken, jaj, ne legyünk már gyerekek. Látszott a szemén, hogy csak egy gondolat...
Olívia sokkot kapott a betörés hallatán. Vajon miért hozzá? Véletlen volt, vagy célirányos? Mindenesetre, aki próbálkozott, sejthette, hogy nincs odahaza. Vagy egyszerűen kifigyelték.
– A pénz egy piros, bőrkötésű könyvbe van rejtve, aminek kivettem a lapjait – mondta a férjének.
–...
Néha úgy érzem, nem teszek sokat magamért. Pontosabban nem teszek eleget. Mindenkire szánok időt, gondoskodom a körülöttem élőkről, mert társ, szülő és barát is vagyok, de ebben az egészben hol vagyok én? Most nem arról a mérhetetlen önzésről beszélek,...
