Vannak színészek, akik idővel összenőnek szerepeikkel, és úgy érezzük, soha senki nem tudná már eljátszani úgy, ahogy azt ő. Ilyen volt Treat Williams is, aki hétfőn, 71 éves korában motorbalesetben elhunyt. Milyen keserű fintora a sorsnak, hogy egyes embereknek hosszú és kanyargós utat ad, majd kiszámíthatatlanul elvágja élete fonalát, mások meg úgy érkeznek a végpontra, hogy tudják előre, merre gurul a gombolyag.
Connecticut államban született 1951-ben, kamaszkorában futballozott, a főiskolán ismerkedett meg a színészettel. Számos zenés produkcióban szerepelt, a világhírnevet Milos Forman 1979-ben forgatott Hair című filmje hozta meg a számára, melyben George Bergert játszotta. A későbbiekben olyan alkotásokban szerepelt, mint a Volt egyszer egy Amerika, a Mulholland – Gyilkos negyed, Az ördög maga, a Titkos társaság vagy a Bűnös viszonyok.
Williams 28 évesen robbant be a köztudatba, amikor Milos Forman felejthetetlen filmjében eljátszotta a pimasz lázadót. Nincs olyan ember, aki nem hallott a Hair-ről. Nincs,aki előtt nem jelenne meg az ikonikus asztalon éneklés, és a búcsú, amellyel elköszön a világtól, amikor Vietnámba viszi a gépe. Oda, ahol megannyi fiatal katona lelte halálát az értelmetlen politikai döntések következtében. Berger a lázadás, a szabadság örökös jelképe marad, de vele együtt a barátságé is. Alakításáért Golden Globe-díjat kapott, de két évvel később is jelölték A város hercege c. filmben nyújtott alakításáért.
Több jelentős szerep után, 2002-ben kezdte el alakítani Dr. Andrew „Andy” Brown karakterét az Everwood című sorozatában, amelynek mind a négy évadában szerepelt.
A színészt felesége, Pam Van Sant színésznő és két gyermekük, Gill és Ellie gyászolja.
Az emberek, akik viszont sose felejtik el, mindig hallani fogják fülükben a csodálatosan szép dalt, amelyen a halálba menetel az egykori lázadó srác, aki életét adta egy másik ember boldogságáért.
Jó utat, Treat Williams, jó utat, örök Berger!
„Csak nézz rám!
Két lábon járó élőholt,
Száz, és százezer alkot egy sort;
Nézd, az arcok falfehérek,
halálba sodor a lépted!
És kihez szólnak a könnyeid?
Nem jön senki, ne is hívj!
Majd az álom segít, hazarepít!
Játssz még, játszd azt,
Hogy szabad vagy,
És bölcs vagy,
Aki csak igazságot oszt majd;
Töltsd meg a fegyvered, és tüzelj!
És hazudj még!
Sok hamis szólam elvakít!
Mondd, miért hiszed el?!
Mondd, miért hittük el?!”
