Az elmúlt évtizedek folyamatosan olyan változások sorát eredményezték, amelyben egy generáció úgy éli meg a gyereknevelést, mintha nem is természetes folyamat lenne a szomorúság, a harag, a kudarcélmény és a sikertelenség. Az iskolát sokan olyan helynek képzelik el,...
Gyűlölöm Tomit. Minden percben gyűlölöm, amióta megszületett. Az jár a fejemben, hogy ha kilökném az ablakon, újra boldog családunk lenne. Most nem vagyunk azok. Apa állandóan dolgozik, anya meg fáradt és szomorú. Így van ez már öt éve, és...
Amikor végre csend lett, Alma legszívesebben elbőgte volna magát. A gombócot a torkában sehogy se tudta lenyelni, amit az a fájdalom okozott, hogy miatta kárt szenved valaki. Hisz nem csinált semmit. Hogy mit gondol, vagy érez, Viktor nem tudhatta....
– Megyünk sétálni? - kérdezte a fiú.
A lány megrántotta a vállát, és csak bámult kifelé az ablakon. A novemberi köd szürkére festette a kertet, már nem világítottak a sárguló levelek. Az egész egy sűrű masszához volt hasonlatos, amelyben csendesen...
Olívia úgy érezte, menten szétszakad a feje. Alig tudott hazavánszorogni. A legrosszabb az volt, hogy egyszer még félre kellett állnia a kocsijával, és hányt az út szélén. Nem emlékezett rá, hogy volt-e valaha ennyire rosszul.
Másnap esküvő, Brigitta számít rá,...
Eszedbe jut mostanában, hogy jó élni? Talán a kérdés banálisnak hat, mert egyre többen szenvednek a fölébük tornyosuló nehézségektől, munkájuk, egészségük elvesztésétől, és ezen felül millió gond, baj ül a vállunkon. És mégis…Este, amikor lefekszel, és a fejed tele...
Én azt hiszem, mindenkinek vannak különleges és megmagyarázhatatlan történések az életében. Ha hiszünk az angyalok, ha nem, akkor is történnek velünk furcsaságok, ha nem akarjuk észrevenni őket. Gyerekkorunkban sokszor halljuk, hogy az őrangyalok vigyáznak ránk, ami felnőttként is...
Ha itt lennél, én más lennék. Így is más vagyok, mert elmentél. De ha leülnék melléd, ígérem, nem lennék türelmetlen, nem nézegetném két percenként az órám, és ha azt gondolnám olykor, hogy minden történetedet ezerszer hallottam, mosolyognék újra meg...
– Anya, értsd meg, elég! Nem bírom tovább! – jajdultam fel a telefonban, miután negyedórája hallgattam, hogy neki mije fáj. Tudtam, hogy a dereka, háta, meg a gyomra folyamatosan, de már megszoktam. Panaszkodott, mert egyedül élt, kínlódott, mert senki...
Vajon mi van most veletek? Vagytok-e valahol, ahol én nem? Vajon van-e remény arra, hogy egyszer még találkozunk?
Ha hinni akarok, azonnal azt válaszolom, persze, biztosan létezik egy hely, ahol megpillanthatjuk egymást. De már ezzel a pillantással is bajom van....
