– Szerinted összeházasodjunk? – kérdezte az öreg.
– Miért, szerinted ne? – kérdezett vissza élesen az öregasszony.
– Nem tudom. Az lenne a helyes…
– Mitől félsz?
– Attól, hogy kinevetnek!
Az asszony felsóhajtott. Hetvenhat éves volt, csúnya és ráncos. Ott ült vele szemben...
Ősz vége volt. már. Az alkony hamar bekebelezte a fényt, de még aranylott a lány vöröses haja. Minden este kijött a galambokat etetni. Sokan rühellték őket, mert gusztustalannak tűntek, mindenhová odapiszkítottak. El is szemtelenedtek egy idő után. A lány...
Régi nyarak illata szállt a levegőben. Legalábbis ő ezt érezte, amikor hazafelé vánszorgott a nyárfák alatt. Mindenfelé szálltak az undok kis, fehér szöszök és szemtelenül rátelepedtek az arra járók vállára, hajára. A lány orrát facsarta a tüsszentés, mert a...
– Holnap este is találkozunk? – kérdezte a fiú. – Alig várom.
– Még el se mentem – válaszolta a lány mosolyogva.
– Nem baj, ha nem érted, csak láthassalak.
A lány megvonta a vállát és tetszett neki, hogy ennyire lelkes ez...
– Ha egy napig láthatatlan lehetnél, mit tennél? – kérdezte Petra.
– Láthatatlan? Itt, ezen a helyen? Semmi időutazás? – kérdezett vissza Lili, a legjobb barátnője.
A másik megrázta a fejét.
– Csak arra válaszolj, leselkednél-e valaki után?
– Egyértelmű.
– Benedek lenne, akit...
Egyedül. Csendben. Üresen. Remegve. Fájva.
Azt mondják, nem igaz, hogy nincs erőd. Hisz mosolyogsz. Nem igaz, hogy nem tudod összeszedni magad, hisz süt a nap. Nem értik, hogy darabjaim rég nem kirakósok részletei. Senki nem tud a sivatagi homokból piramist...
Anyukám arra tanított, hogy sose szabad lopni. A lopás bűn. És én tényleg sokáig nem akartam bűnös lenni. Tizenöt éves voltam, amikor apát ellopta valaki. Anya így mondta, mintha apa csak egy tárgy lett volna, amit egy óvatlan pillanatban...
– Akkor utazunk? – kérdezte szinte sikítva Noémi.
– Mi az, hogy! De nem ám három napra, hanem tízre! A szállás ingyen van! – mondta mosolyogva Liza.
– El se hiszem, hogy ezt kitaláltuk! Legyen ez a mi ajándékunk egymásnak! –...
Amikor István végigrohant a kórház folyosóján, kis híján elsodort egy nővért, aki fáradt arccal bámult utána. Még fel sem háborodott, megszokta már, hogy az emberek furán viselkednek a halál közelében. Márpedig, aki az intenzíven van, az közeli ismeretségbe kerül...
Amikor Ancsa telefonja üzenetet jelzett, legszívesebben a sarokba hajította volna. Már megint baja van valakinek, futott át az agyán, megint nyaggatják valami beszámolóval vagy ostoba kérdéssel, ezért hozzá se nyúlt. Nézte a mellette ülő copfos kislányt, aki vért izzadt...
