– Ha egy napig láthatatlan lehetnél, mit tennél? – kérdezte Petra.
– Láthatatlan? Itt, ezen a helyen? Semmi időutazás? – kérdezett vissza Lili, a legjobb barátnője.
A másik megrázta a fejét.
– Csak arra válaszolj, leselkednél-e valaki után?
– Egyértelmű.
– Benedek lenne, akit...
Egyedül. Csendben. Üresen. Remegve. Fájva.
Azt mondják, nem igaz, hogy nincs erőd. Hisz mosolyogsz. Nem igaz, hogy nem tudod összeszedni magad, hisz süt a nap. Nem értik, hogy darabjaim rég nem kirakósok részletei. Senki nem tud a sivatagi homokból piramist...
Anyukám arra tanított, hogy sose szabad lopni. A lopás bűn. És én tényleg sokáig nem akartam bűnös lenni. Tizenöt éves voltam, amikor apát ellopta valaki. Anya így mondta, mintha apa csak egy tárgy lett volna, amit egy óvatlan pillanatban...
– Akkor utazunk? – kérdezte szinte sikítva Noémi.
– Mi az, hogy! De nem ám három napra, hanem tízre! A szállás ingyen van! – mondta mosolyogva Liza.
– El se hiszem, hogy ezt kitaláltuk! Legyen ez a mi ajándékunk egymásnak! –...
Amikor István végigrohant a kórház folyosóján, kis híján elsodort egy nővért, aki fáradt arccal bámult utána. Még fel sem háborodott, megszokta már, hogy az emberek furán viselkednek a halál közelében. Márpedig, aki az intenzíven van, az közeli ismeretségbe kerül...
Amikor Ancsa telefonja üzenetet jelzett, legszívesebben a sarokba hajította volna. Már megint baja van valakinek, futott át az agyán, megint nyaggatják valami beszámolóval vagy ostoba kérdéssel, ezért hozzá se nyúlt. Nézte a mellette ülő copfos kislányt, aki vért izzadt...
Anyád bolond, napról napra hülyül el, mondja Endre. Már nem bírom nézni tétova mozgását és remegő kezét, teszi hozzá. Megértem, de nem mondok rá semmit.
Alig lehet egyedül hagyni, mégis megtesszük. Úgy jövünk haza, hogy hála az égnek, még nem...
Ahogy a langymeleg nap első sugara az ágyra lopakodott, Léna kinyitotta szemét. Pillantása ellágyult, amint a mellette lévő testre tévedt. Szép, állapította meg. Még így is, korán, kócosan, elengedve minden porcikáját, hagyva, hogy az álom átjárja. Nem akart mozdulni,...
Régen voltak olyan emberek, akikre felnéztünk. Nem azért, mert akkor tökéletes emberek éltek, hanem mert tetteikkel, szavaikkal, bátorságukkal és más egyéb tulajdonságaikkal elismerést váltottak ki belőlünk.
Manapság, amikor keveset olvasunk, amikor azt szeretnénk, hogy a felgyorsult világ bármely napja ne...
Azt mondta fárasztó vagyok. Un. Nincs bennem semmi érdekes. Ő nem ilyen lányt akar, meg hogy fából vagyok. Barom. Nem borultam a nyakába első pillanatban. Régimódi vagyok, mondta Emmi is sokszor, amikor nem voltam hajlandó eszméletlenre inni magam. Persze,...
