Szerette az őszt. Még így is, hogy nem volt valami jó idő… szemerkélt az eső, a szapora léptű emberek pedig fázósan bújtak a kabátjuk ölelésébe. Az iskolások a trolihoz igyekeztek, mások fehér papírpohárból gőzölgő forró kávét szorongatva fordultak be...
Vánszorgás volt az, nem is lépegetés, amellyel haladt egy elmosódó árnyék a járdán. Nem lehetett tudni, fáradt-e, beteg vagy csak van ideje mindenre. Ez utóbbi kissé szürreálissá tette a mozdulatait. Teste meghajlott, pedig negyvennél több alig lehetett. A szakáll,...
Eszter körülményesen törölgette a port a polcokon. Pedánsan rendezgette a könyveket, a fényképeket, az apró emlékeket. A fotókon megannyi élmény, mérföldkő, nyaralás volt megörökítve.
Férjével, amint éppen nászútjukon vacsoráznak a tengerparton. A másik képen az újszülött fiúk a büszke apukája...
Lili olyat káromkodott, hogy rég elhunyt nagyapja is megdicsérte volna érte. Az öreg mestere volt a cifra beszédnek. Ha belejött, olyan hosszan tudta szidni a szenteket, istent és a szűzanyát, hogy a körülötte lévők azon csodálkoztak, hogy egyszer nem...
Feszülten nézett a kávéjába, mintha onnan szeretné kiolvasni a választ. A magyarázatot a történtekre, a vakságára, hogy nem vette észre ezt az egészet.
A kerek asztalka túloldalán ülő nő most hirtelen olyan ridegnek, csalónak és ütnivalónak tűnt, mintha sosem ismerte,...
Mentegette. Most, itt a semmi közepén állva jött rá, hogy mindig csak mentegette ezt az embert. Egy évvel az első randijuk után kérte meg a kezét, de nem sokkal később meg is csalta őt. Akkor a férfi nagy nehezen...
Sokáig úgy gondoltam, nem nagy dolog a halál. Voltunk, elmegyünk, ennyi. Naponta lehet halott macskákat látni az út szélén, pusztulnak a csirkék a hátsó udvarban és mégsem történik semmi. Persze azzal is tisztában voltam, hogy emberek is meghalnak, mert...
Fáradt volt. Persze, minden kamasz borzasztóan fáradt: nem csak a testi és lelki növekedés használja el az erejét, hanem az állandó megfelelés is, egyszerre két világnak: egy gyermeki engedelmesnek, és egy felnőttes felelősségtelinek.
Ő azonban még az átlagnál is fáradtabbnak...
Most, hogy így rászakadt egy csomó szabadidő - életében először eltörte a lábát - elhatározta, hogy digitalizálja a dédszülei házából kimenekített fotóalbum anyagát. Még arra sem talált eddig alkalmat, hogy átnézze őket, nem, hogy megpróbálja feljavítani az évtizedekig porosodó...
Amikor eldöntöttem, hogy messzire megyek, úgy gondoltam, semmit nem viszek magammal belőled. Kirakok mindent a szívemből, és az emlékeim kamrájából. Nem kellenek a percek, órák, amelyben szerettelek. Az apró tárgyak sem, amik rád emlékeztetnek. Hátrahagyom az időt, a régi...
