Lehet, hogy senki nem hiszi el, de vártam rád! Mindennél és mindenkinél jobban. Nagyon régen felkészítettem a szívem és lelkem arra az érzésre, amellyel befogadlak az életembe. Nem azért fogadlak be, mert nekem nem lehet gyerekem, hanem mert mindig...
Nyolcéves vagyok. Még nem nagy, de már nem kicsi. Anyukámék válnak. Az az apukám, aki velünk van még, műapa. Anya mondta. Két apukám is van, de a másikat nem ismerem, mert elhagyta anyát, amikor annak nagy hasa volt. Anya...
Vannak olyan szerelmek, amelyekről a költők írnak? Vajon lehet úgy szárnyalni, ahogy versekben? Nem, talán ilyesmi nem létezhet, mert az ember lelke nem bírná el. Ha repülne, mi maradna belőle a földön? Hogy adhatná át magát a mindennapoknak?
Ilyesmi képtelenség,...
Szonja pillanatokra megnémult. Nem sírt, nem ordított. Egyszerűen belefagyott torkába a hang. A kanapé szélén ülve csak a lába remegett oly módon, mintha hideg rázná. De a hideg nem csak a lábát vette körül, hanem első körben az agyát....
Miközben felhajtok az autópályára, izzadt tenyerem megcsúszik a kormány műbőr bevonatán. Szétköltözésünk óta összesen háromszor láttam Balázst, talán ezért izgulok iszonyúan a közelgő találkozás miatt.
Amikor úgy döntöttünk, külön utakon folytatjuk az életünket, fogadalmat tettünk egymásnak; mi nem leszünk olyan...
A faluban, ahol felnőtt, a nagybátyját csak úgy hívta mindenki: a rém. A középkorú, sűrű fekete szőrzetű, kicsit bandzsal, halkszavú férfi valóban nem volt egy szép ember. Bár ezt iskolásként még nem így látta: tök átlagos felnőttnek tartotta, aki,...
Anett egy csütörtöki estén döntötte el végleg, hogy az addigi életét nem tudja folytatni. Addig a szokásos sablon mentén működött minden, és ettől volt utálatos. Férjhez ment, mert eljött az ideje, szült egy kislányt, mert az is terv része...
Vannak reggelek, amikor mosolyogva kelek. Álmodtam valamit, de reggelre kihullott belőlem. Maradt valami kellemes borzongás utána. Olyasmi, amit veled éreztem a legelején. Negyven felé már nevetségesnek tűnik a lángolás, de a lélek gyakran csúfot űz a testtel. Mind azt...
Vica sokáig figyelte anyját, aki meredten bámult ki a kertbe, és órákig nem mozdult. Megfagyott benne az élet, suttogta Teri, a húga, de az asszony legyintett rá. Nem is szerette apát, mondta neki szemrehányóan, most meg eljátssza, hogy nem...
– Szerinted összeházasodjunk? – kérdezte az öreg.
– Miért, szerinted ne? – kérdezett vissza élesen az öregasszony.
– Nem tudom. Az lenne a helyes…
– Mitől félsz?
– Attól, hogy kinevetnek!
Az asszony felsóhajtott. Hetvenhat éves volt, csúnya és ráncos. Ott ült vele szemben...
