"Laura önmaga számára érthetetlen módon, elaludt. A csengőszó ébresztette fel. Két emberre számított: Lucára és Oliverre. Végül is igaza lett."
Az előző részeket itt olvashatod
Luca robbant be, aki természetesen nem hozott kulcsot magával, a kapun meg csak úgy becsusszant, amikor...
Túl sok volt ez neki. Negyed év alatt új munkakörbe helyezték - két évvel a nyugdíjazása előtt lett egy rideg, munkamániás főnöke, aztán elköltözött a fia, igaz, hogy csak a szomszéd nagyváros kollégiumába, de akkor is… néha úgy érezte,...
Szeretem az őszt. A színes, meleg, nagy sálakat. A színeket: a vibráló vöröseket és sárgákat, a tompa barnákat és szürkéket, amelyek keringőt táncolnak a retinám nagyszínpadán.
Feltöltenek és megnyugtatnak. Szeretem az ősz ízeit is… a fanyar céklát, az édes...
– Van egy kis gond! – közölte a srác. – Azaz több is.
– Na, mondd! – biztatta.
– Nem tudom a neved.
– Én se a tied –súgta oda neki a lány kuncogva.
– Na, szép.
– Laura vagyok. És a mi a gond még?
– Oliver vagyok,...
Felnyitotta a ládikót és egy pici kártyán ennyi állt benne: Állandóan. B.
A mai napon már másodszor látta ezt. Ijesztőnek tűnt. Mint valami horrorfilmben. Nem érezte, hogy kedves, vagy figyelmes ajándék.
Állandóan mi? Állandóan követi? Megfigyeli? És ki? Miért?
A dobozt viszont ugyanolyan...
Kata riadtan, verejtéktől átitatott pólóban ébredt fel. Az éjjeliszekrényen álló vekkerre pillantott, a sötétben alig vette ki a mutatókat. Hajnali 3 óra 45 perc. Pedig aludnia kéne. Nagy nap lesz a mai. Hisz úgy döntött, visszatér az élők közé.
Nem...
Eljött a nap, amikor kézen fogtam magam. Sokáig hagytam, hogy vergődjek, mert nem szerettem azt, aki voltam. Nem bántam vele jól, hiába kérlelt reggelenként a tükörből. Mosolytalan arcomból kisöpörtem a hajam, de csak annyit láttam, hogy sápadt vagyok és...
"Jól esett neki a séta, a kirakatok bámulása. Az egyik előtt, amelyben régiségeket árultak ott felejtette a szemét. Egy világoskék ládikó hívogatta befelé. A bolt a Vén Macska nevet viselte, ami jobban illett volna egy kocsmához. Nem bírta ki,...
Ezer meg ezer dolog választotta és kötötte őket össze egyszerre. Az öccse ugyanúgy nézett ki, mint ő, csak pasiban: aki csak belenézett mélybarna szemükbe, ugyanazt a megbízható és megnyugtató melegséget érezte. A tesójával ellentétben ő visszahúzódó, de fafejű volt,...
"– Parancsoljon, ezt itt felejtette – mondta Laura és gyorsan átnyújtotta neki.
A titokzatos férfi ráemelte tekintetét és csak ennyit mondott:
– Köszönöm, de nem csak ezt.És már ott sem volt. Hogy mit értett ez alatt, nem lehetett tudni. Laura viszont belepirult...
