Várj meg Toszkána, jövök! – 15. rész – Lassan oszladozik a köd

Istenem – gondolta a lány – senki mást nem akarok, csak őt!
És ebben nem volt egy szemernyi hazugság sem. Több volt ez, mint puszta vágy. Benne volt a lélek és a szív ki nem mondott szerelemmé olvadása.”

A sorozat többi részét itt olvashatod

A séta végül is elmaradt, mert Kiara gyomra egyszer csak zúgolódni kezdett. Nem ivott sokat, de a bor valahogy visszakívánkozott belőle. A romantikus este végül nem túl romantikus eseménybe torkollott.  Marco nem akart elköszönni, de a lány kérte, hogy hagyja őt most, nem szeretne  kellemetlen helyzetbe kerülni előtte.

Ahogy felért a lakásba, azonnal kijött belőle minden. Ez azért is furcsa volt, mert valóban szokatlan, hogy egy-két pohár ellen ilyen hevesen tiltakozzon a szervezete. Alig volt ereje kimászni a fürdőből és végigdőlni az ágyon. Csak feküdt és nézte a plafont. Amióta Luccába jött, szélvész gyorsan múltak a napjai és az események felgyorsultak körülötte. Sok volt az izgalom: a támadás, az új ismerősök és talán a szerelem. Hirtelen tört rá minden.

 
 

Elszundított, amikor Marco aggódó üzenete felébresztette. Nem volt jobban, mégiscsak annyit írt vissza, hogy valószínűleg gyomorrontása van, de másnapra biztosan kiheveri.

Másnap majdnem kilenc óra volt, amikor kinyitotta a szemét. A nap már rég fenn ragyogott, mégse ébresztette fel Kiarát. A gyomra furán morgolódott, de egyébként nem volt már nagy baja. Pontosan addig a pillanatig hitte ezt, amíg fel nem állt. Szédült és végtelenül gyengének érezte magát.
Azért lezuhanyozott, fogat mosott és a fürdőszoba tükrében azt tapasztalta, hogy olyan sápadt, mint egy háromnapos vízi hulla.

Amikor leguggolt a komód elé, hogy bugyi után keresgéljen, megakadt a szeme az odarejtett dolgain. Kiszedte őket, és a válltáskájába süllyesztette az iratait. Csak ekkor tűnt fel neki, hogy a bankkártyája nincs köztük. Felemelte a fehérneműket, kitapogatta a fiók minden szegletét, de a kártya nem volt ott. Máshol viszont nem lehetett, mert pontosan emlékezett rá, hogy odatette.

Újra meg újra megrázta az összes bugyit, ami teljesen felesleges mozdulat volt, de nem tudott hirtelen mást tenni. A fiókból eltűnt a kártya rajta az összes pénzzel, amivel új életet akart kezdeni. A szíve majd kiugrott a helyéből.

Mielőtt azonban úrrá lett volna rajta a pánik, kopogtak.

– Ki az ördög lehet ilyenkor? – mondta félhangosan, és a törülköző után nyúlt, amit előzőleg ledobott a padlóra. Beburkolózott és lassú mozdulatokkal az ajtóhoz botorkált.
– Hallottam ám! – mondta nevetve Marco a küszöbön. – Igen, az ördög házhoz jön, ha a hívott fél nem veszi fel a telefonját.

Kiara nem mosolygott, csak betessékelte.

– Talán lemerült az a vacak – mondta halkan.
– Ekkora a baj? Nagyon fehér vagy!  – komolyodott el Marco. – Pedig hoztam egy kis sósperecet, ami jó másnaposságra, de gyomorrontásra is. Azt hiszem…  A titkárnőm ezt mondta.

Kiara meleg tekintettel nézett rá, és kicsit zavarba jött, mert eszébe jutott, milyen lazán nyitott ajtót egy szál törülközőben.

– Ne haragudj! – mondta elcsukló hangon. Az első könnycsepp azonnal kigördült a szeméből.
– Kicsikém, gyere, ülj le! Csinálok neked egy teát vagy kávét, amit csak akarsz, hogy jobban legyél. A perecet sem kell megenned.
– Marco! – kezdte a lány. – Valaki betört hozzám és elvitte a bankkártyám.

A férfi letette a papírzacskót és döbbenten meredt rá.

– Micsoda? Mikor? – kérdezte idegesen.
– Nem tudom. Nem vettem észre semmit, de a kártya eltűnt a fiókból, ahová direkt azért tettem, hogy meglegyen. Nem akartam, hogy másodszorra valaki újra próbálkozzon.
– Nem kérdezem meg, hogy biztos, hogy odatetted-e, mert ezt te jól tudod. Gyere, ülj le, nagyon sápadt vagy!
– Rajta volt az összes pénzem, amin üzletet akartam nyitni. Az egész életem a kártyán volt. – És már sírt is.
Marco átölelte.
– Azonnal tiltasd le! Hátha nem késő! Aztán majd kigondoljuk, mit lehet tenni! Hívd a bankot! – Megsimogatta a lány haját és szorosan magához húzta. Kiara a telefonja után nyúlt és tárcsázni kezdett.

Marco felállt és felmérve a terepet a konyhában kezdett sürgölődni. Készített egy üres kamillateát és egy pirítóst. Ezalatt Kiara várt, és várt mire nagy nehezen elért valakit a bankban. Az adategyeztetés után azonnal letiltotta a kártyát. És arra a kérdésre, hogy használta-e valaki a kártyáját, annyit mondtak, hogy nem látnak pénzmozgást. Egyszóval még senki nem nyúlt hozzá. Akárki is volt a tolvaj, nem sikerült leemelnie semmit.

– Marco! – kiáltott Kiara olyan hangosan, hogy a férfi összerezzent a konyhapult előtt. – Minden rendben! Nem raboltak ki! Még nem! És már nem is fognak, mert senki nem nyúlhat hozzá.
– Hála az égnek! – válaszolta az megkönnyebbülve. – De most légy szíves, nyugodj meg, és egyél pár falatot. Jobban leszel.
– Annyira drága vagy, de semmi nem megy le a torkomon!
– Akkor csak teát!
– Anyukám is mindig ezt a büdös kamillát erőltette belém gyerekkoromban.
– Anyukád tudta, mitől lesz jobban a gyomrod! Gyerünk, csak pár kortyot!

Kiara engedelmesen belekortyolt a teába és elfintorodott.

– Nem lett jobb az íze évek alatt sem.
– És anyukád mit csinált olyankor, amikor nem akartál enni vagy inni, pedig kérte?
A pasi szelíd kedvességgel felemelte e kezét.
– Elfenekelt?
– Eszébe sem volt. Duzzogva feladta, én meg lassan megéheztem és így győzött az élni akarás!
– Akkor adjam fel?
– Dehogy! Csak a te kedvedért! Egy falatot lenyomok, bár nem kívánja egyetlen porcikám sem.

A kemény pirítós harsogva ropogott Kiara fogai között. Valahogy mégis sikerült a felét megennie.

– Te nem dolgozol? – kérdezte, miután a férfi elvette előle a tányért. Letette az asztalra, és leült szorosan mellé.
– Dehogynem! Csak látnom kellett téged, bár nem számítottam rá, hogy majdnem meztelenül fogadsz.

Azzal magához ölelte szorosan. Kiara teste azonnal reagálni kezdett. Érdekes módon a vágy legyűrte a rosszullétet. Marco megcsókolta a haját, majd a nyakát és vigyorogva nézte, ahogy a lány a törülközőbe kapaszkodva tűri az érintését. Selymes bőrének simogatására azonnal megmozdul benne a kívánás. Volt már pár nővel dolga, de soha egyetlen iránt sem érzett ilyen heves és mindent legyőzni akaró szerelmet. Nemcsak vágyakozott a lány után, nemcsak a testét akarta birtokba venni, hanem azt akarta, hogy a napjainak részese legyen. Hogy óvhassa, dédelgethesse és megóvja bárkitől, aki betör hozzá. Mert tudta, hogy a tolvajlás nem lehet véletlen. Az utcai támadás is gyanús volt, de a kártyalopás mindenképpen az. Olyasvalaki tehette, aki tudta, hogy a lánynak pénze van. Ez pedig nem lehetett ismeretlen személy.

Kiara alig akart kibontakozni az öleléséből, mert karjai közt biztonságban volt és nem esett jól neki a meleg fészekből kibújnia.

– Felöltözöm! – mondta végül. – Egy pillanat.
– Rendben, bár nem örülök neki! Csodálatos a bőröd, a vállad.
– Két perc és itt vagyok! – A lány elpirult a bókok hallatán, aztán meg azon pirult el, hogy felnőtt nőként zavarba jött a kedvességtől és a lehetőségtől, hogy magáévá tegye egy mérhetetlenül vonzó pasi.

“Te teljesen hülye vagy?” – kérdezte magától. – “Hát van nő, aki ebben a helyzetben öltözködni akarna?”

Aztán bólintott. Van. Ő az. Hálásan visszanézett Marcora, aki nem rontott ajtóstól a házba, bár látszott rajta, hogy nem kis munkájába telt visszafogni magát.

– Van valaki itt Luccában a családomon kívül, aki tudja, milyen tervekkel jöttél ide? – kérdezte egy kicsit lehiggadva.
– Nem, nincs! Nem ismerek senkit.
– Akkor nem értem, hogy ki tudhatta, hogy itthon hagyod a kártyád!

Kiara gyorsan belebújt egy könnyű sortba és egy topba. Napbarnított lábát remekül kihangsúlyozta a nadrág. Zöld felsője pedig a szemét. Amikor a tükörben megpillantotta magát, észrevette, hogy az élet lassan visszatér az arcába. Megkönnyebbült.

– Lóri! – mondta ki hangosan. – Ő tudott a terveimről.

Előző rész
Következő rész

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here